Vajdics Krisztina : Raju, a szomorú elefánt

Az indiai Allahabad városában élt egy elefánt.

 

Az indiai Allahabad városában élt egy elefánt. Rajunak hívták. Ketrece az élet volt csupán. Nem látott kiutat, csak vonult hangtalan, lábán zörgött a bilincs, a tüskékkel megtűzdelt, durva lánc.

Nem bízott senkiben. Minden lépés fájdalom, éles szúrás, sosem akadt jutalom, sovány alakjával hullámzott a nyár, minden este árvaság, magány. Mondani nem tudta s nem is akarta: „Fáj!” Szökni sem tudott, ereje egyre csak fogyott, minden nap újabb szenvedést hozott.

„Hazajutni? Hová?” — gondolta a szomorú elefánt.

Gazdái kenyerét kereste, naphosszat áldást osztogatott, de reá áldás soha nem jutott, s az emberek kézfeje hiába paskolta hátát, fájón lüktetett szíve.

Ötven évig tartott a kolduló vonulás. Míg egy napon ismeretlen teherautó érkezett, kinyúltak felé a megmentő kezek, de gazdái elállták az utat. Lábaira még több láncot vertek, szorosra húzták a tüskés bilincset.

A megmentő állatvédők újra közeledtek, Raju ellenállt. Bízni nem tudott, mindenki becsapta, kihasználta, bezárta, ütötte, megalázta, kemény lett szíve. Megmentői friss gyümölccsel etették, míg megértette, végre itt a segítség.

Lassan felsétált a szürke platóra, s a távoli rezervátum földjén pihenve, ötven év után, lekerült a lánc. Sebeit kellemes gyógyír simogatta, s ő csak sírt a földön fekve, hangja oly keservesen szállt a csendben, mint mikor az elefánttehenek borjaik után hosszan, reménytelenül zokognak, elveszetten.

 

*

 

Lábán élesek még a nyomok, szépen feláll, csendesen vonul, s a mindennapi gazdag élelem sovány testébe életet teremt. Kis zugában a levelek fényesebbek, élénkebb szeme, de soha nem feledi talán, hogyan telt el az ötven, év és milyen a magány.

 

*

 

A rezervátum is jól ismeri már, milyen, amikor sír egy elefánt.

 

Legutóbb szerkesztette - Vajdics Krisztina
Szerző Vajdics Krisztina 122 Írás
1966. március 14-én Miskolcon születettem. Gyermekéveimet Debrecenben töltöttem. A debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban érettségiztem, majd a nyíregyházi Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakos hallgatója lettem. Az írás szenvedélye vezetett a nyíregyházi Krúdy Gyula Újságíró Akadémiára, ahol újságírást tanultam. A helyi napilapokban jelentek meg első tárcáim, portréim, interjúim. 2008 karácsonyára jelent meg Neked írtam című verseskötetem, mely 42 verset tartalmaz. 2008-ban részt vettem a Magyar Író Akadémia írói kurzusán. 2012-ben szerkesztője, lektora lettem az Élő Költők Könyvklub kortárs irodalmi portálnak. Ebben az évben jelent meg Szökőangyal című novelláskötetem, második verseskötetem Szó születik címmel 2013 karácsonyára készült el. Az írás számomra levegővétel.