Természet

A szív, a nyelv és fejhúsból java, a tokaszalonna és illata, és bürkéből pont annyi szép darab, hogy abálódva összeforrjanak, még látom, ahogy éllel vagdalom, a lemosdatott bontóasztalon, a szívből előbb kínált meg a sors, csipetnyi  só, meg gondolatnyi bors, [… Tovább]

    Megtelik veled a szoba. Tárgyak úsznak az asztalon. A lehajlásokból felmosóvödörbe száműzött hab lesz, egyre bokrosabban tessékelem, miközben az egyedüli vágy: egyszer mozdulatom méltóvá lesz, értesíteni fog arról, itt maradnál. Melyik bolygó hozta el reggel ismeretét energiák formálta [… Tovább]

  Szerintem a világ idegenként kezel, hús-vér emberségem számára csak teher.   Szerintem a világ körbe körbe forog, bolond itt mindenki s összevissza dohog.   Szerintem a világ Legoland-ben készül, minden kis darabja műanyag lesz végül.   Szerintem a világ [… Tovább]

Egy régi arcú telihold vagy nárciszként látsz be a vízbe lótusz nyílik szemed elérem vagy az összes arc tükrében kitárul-e ma szárnyas szívem beleszokni az éntelenségbe    

  Lehet gyertyaláng ez az egész, számlálhatatlan fényhullám, reménykedő szikár csönd, vagy csak egy kihűlt holnapután.   Surrogó szöglettelenség, amiben eltévedt az idő, kézfogásba maradt üzenet,  meglehet csupán egy útszéli késelő. * Egyutas moteli éj,  romlatlan tökély…      

Pihék járnak légies táncot. Díszgyertyáink fénye mesevilágot vetít. Kékes árnyékok sora játszi hajladozással vibrál a falakon, Szívek és lelkek ölelkeznek önfeledten. Picinyke cinke teli etetőnek örvend az ágon. Bent pohár csendül s gyermekzsivaj. Kálváriánkról hólepte pléhkrisztus tekint az ünneplő nyájra.

Műhelytitok a versírásról  Koosán Ildikó    várok egy kezdő mondatot  a tényről  ami bennem kavarog,  még éjszaka is feszit, bök, véredényeimben mintha  gyónás-kényszer áramolna,  nem tud kitörni, amorf,   amőbamódra váltakozó  súlypontját innen-oda teszi át,  mozdul egy kicsit, azután tovább,  előre- [… Tovább]

  Gyönyörű az ősz most, friss terveket szül majd,lelkem szárnyalását mutatja az új dal.Hegyen, völgyön, réten futok immár hozzád,nem téríthet el majd sem vihar, sem honvágy. Szívünk, lelkünk, testünk feltámadt egyszerre,egymásra találtunk, nem vagyunk elveszve.Ujjaink most lassan egymásba fonódnak,megújult életünk [… Tovább]

(Kőmüves Klára versének hozzászólásából húrozódott) Jobban érzed, ha sorba fájlalod, ahogy a nap süt, ahogy a fény ragyog, ahogy kitársz, vagy becsuksz csöndesen, ajtót, kaput, elárvult ablakot, és nézed-hallod, hogy a szentmisét, mi neked sok, Istennek semmiség, miként darálják, őrlik [… Tovább]

Emlékek porladó csokra borul kimegfáradt lelke fedeles kosarábólmíg szamárfüllel teli karcos fotóitrendezgeti immár századszor újrakopottak a filmek melyek leperegnek elméjemegroggyant vetítővásznán rendrehol pasztell színekben hol meg csakszépiásan olykor fekete-fehérenbelső gramofonján meg-megakad a tűugyanazt a foszlányt játszva unos untalan * Kertje [… Tovább]

Teli kosárral gyűjtöm lelked gyümölcseit, az égre varázsolja jelenlétedet a világ rendje. Kikeresem magamban is rutinjaidnak ünnepeit, rám adod köténynek szorgalmad, hátulról árulkodó kezed csak a képzelet.

Siena /útleírás/   Cathedrale  della Vergina Assunta /Szűz Mária mennybemenetele katedrális/                                                                           Koosán Ildikó   E dóm nem csupán egy a sok közül: dísz, pompa, művészet felsőfokon! szépségsúlya már – már a földre nyom, érzelem, értelem viharzik belül a [… Tovább]

Ezt neked                      Koday László azonos c. képékez                                             Koosán Ildikó Panni asszony gyanút fogott,igaz, amin gondolkodott!Jóska bácsi megint részeg,estére, ha [… Tovább]

1.   Kiszakadtam, mint ecsetből a festék,mint nyárutói vágyakból az esték,bár nagy időm volt jó örömöt élni,az Isten átkát emberölbe kérni, és betűk döngtek, tollamat keresték,azt akartam, hogy utánam eresszék,mert írásjelet tudtam grammra mérni,és futottam a csöndet utolérni. És jött [… Tovább]

  Szép június van, tíz órára jár, s évente eggyel kevesebb a nyár a szűkölt idő már most is liheg, a rá haragvást nem is érti meg.   Csak telik-múlik. Nincs egy pillanat, mi terjedelménél tovább marad, a rám szabottról [… Tovább]

Schmidt Mária textilművész alkotása: http://www.amilapunk.hu/eozin/vankepem/biblia/pentecost.html     Kimondta az Úr szent igéjét,nagyot sóhajtott:és lőn világosság…Nélküle az élet sötét és sivár.  Az ötvenedik napon kiáradt és felragyogott a Szentlélek fénye ránk, igaz, élő forrás, égi láng.A hamu alatt szunnyadó szikraa mindenségben vihart arat,ragyogva lobog [… Tovább]

Nem halogatom tovább. Mások se ússzák meg! 🙂   Hogy duzzad a tavi ár! Drágább is a kaviár…   Nem terelném elvi síkra, – van-e halban centis ikra?   Erotikát rejteget: – Hogy fejik a haltejet?   Hol telik a [… Tovább]

 LipariSzicilia  Szeretettel útitársaimnak                     Koosán Ildikó  Narancs- citromfák karnyújtásnyira,óriás vadkömény labdavirága,párás végtelennel telitett tájravibrál a távolság ködhomálya  s a kristály-kék tengerrel ölelkezik;félelmetes a mélység, magasság,meredély; nincs lehetetlen manapság,      a szerpentin már- már az égbe visz; panorámahorizontba fér a világ,a pillanatba jelen, múlt, jövő… [… Tovább]

Anyák napjára 2015       Fogunk s hajunk szála ritkul, emel még, de sajdul a kéz. Szorgos napok rendje hígul s fokról fokra lépni nehéz.   A Holnap: mi lassan telik, egybe foly’ a tenyérnyi múlt, álmaink’ angyalok lesik, [… Tovább]

  Húsz év suhant el felettünk, Anyácskám, már nem fáj, a gyászmunkát megszenvedtem, nem neheztelek, de torkomban a szívem, ha távozásodat újra felidézem. Úgy szerettem volna egy utolsó ölelést, egy utolsó mosolyt kicsalni tőled, elnyűtt kezedet kezemben tartani hogy érezzelek, [… Tovább]

  Rejted a várost, félted a zöldet, számolod olykor vissza idődet – hol van az erdő, merre meződ és hol van a víz, mondd, életimádó – itt Buda, ott Pest, fényhidak íves kapcsa alatt rohan Ister; zajgó mélyteli múltra meredtünk, [… Tovább]

Kép: Giovanni Bellini: Pieta       A kereszt tövében élő kőszobor.Megtörten áll, némán sír, nem zokog,tengernyi könny pereg arcán,tudja, magzatára kínhalál vár – Uram, Jézusom a kereszten! – Én Fiam, én Istenem,drága Krisztusomte védj meg! Anyaszív nem ismernagyobb szenvedést,mikor [… Tovább]

    Lángra lobbantottad a májusi éjt, hiába mondta apád, anyád, gyermek, ne játssz a tűzzel…   (…)   Esténként éhesen harapdálod a tejszagú holdat, mintha anyád mellén csüngnél.   Hol nem voltál, és most merre vagy? ma is játszottál [… Tovább]

Koosán Ildikó Szemirámiszi függőkert /gondolatok a versfordításáról/  Ismeretlen szövegben idegen szavakkatonái védvonalárkokból lesnek rádcsőre töltött fegyvereikkel; Veszélyesterep, aknazárakat rejteget, a sorokközt sunyítanak míg fel nem ismered, ahogy ismerned kell a szóvirágok fészke alatt megbúvó taposóaknák csapdáit, ha a fölöttük hullámzó gon-dolat, [… Tovább]

*Jenei Gyula, Majd megérkezel „Majd megérkezel az alkonyatban”és én várlak ahogy vártalakaz első pillanattól már akkoramikor még sohasem láttalakcsak elképzeltelek: megidéztelek csukott szemeim mögöttláttam ahogy valami állandósultfélhomályban felém imbolyogszlassan akár az árnyék és mindenalkalommal mintha hatalmas sűrűködgomolyag állta volna az [… Tovább]

  Ablakomon át beköszönt hozzáma tenyérképű telihold.Csupán egy villanásra küldte rámárnyakkal tűzdelt fényét,hideg-rázós mosolya máris párnámba vackolta magát.Én gyűrt lepedőmön forgolódtam,álmom kínosan kerültea velem való találkozást.Gondolataim kergették egymást,lökdösődve tülekedett mind előre.Szűkölő pillanatok váltaknyomasztó órákká,átvették az irányításta pattanásig feszülő idegeken.Felültem.A vekker hangosan [… Tovább]

    éjjel telihold volt karcos arcát a szürke létbe fordította megmártózott a zaccos égben zokogott mint árva gyermek a mostoha bogáncsos karjaiban lehullt fényrögökön taposott a lomha sötétség homlokom mögött holnaputáni zúgó esők sírtak várt osont rejtőzött a szó [… Tovább]

Lefokozott titulussalkelek reggelente– vonatjegyre már alig telik –s bár fáradtan, de akkorishévvelmosakszok, öltözök, indulok,fenntartva családom, módunk, mi egyszerűen csaka mindennapi biztonság. A portól nehéz munkaszagbangondok vissza –  húshússal, szépruha, parfüm, mert volt miből – nemrégre,majd visszaránt jelenbe,ami hiány, meg amit [… Tovább]

Egy nap a térdemre ültettem a szépséget. És csúfnak találtam. És szidalmaztam. Kemény volt ő és szőke, 40 kiló, mínusz vaságy, és egyáltalán nem volt boldog. Egy nap a térdére ültetett a szépség. És csúfnak talált. És szidalmazott. Egymást martuk, [… Tovább]

Vincent van Gogh festményéhez 1886     Ások, ások…mélyre ások, nadrágszíj lett tágas kertem. A végéig alig látok, jövőmet is elvermeltem. Akad gyökér – vörös répa – torma nincs, se fickós zeller, támaszom a kapanyél, ha derekam már nyögni sem [… Tovább]

monológ az erőszakról Edgar Degas festményéhez 1880 körül       Végre eltűnt – az a mocsok… Félek tőle, mért tagadnám? „Frigyünk” erőszakot hozott – stricit nyög a két farpárnám. Húsomat is megszaggatta görbe körme – mint a bivaly! Szarva [… Tovább]

szombat este van és megint épp úgy állok ahogy a jegenyék őrzik őszi árkot útszéli fákon már nem csüngenek tincsek a kopasz fejükről téphetem a nincset   üres a szekrényem zaciban a rongyom fiamhoz ebédre viszem korgó gyomrom  sorsjegyből kínomban [… Tovább]

RÖNTGEN     Ahogy eltűnt a nap a bársony égen,a szemedet idéztem vissza éppen,kerestem fénytöréseit, és a jó csönd lassan visszavittabba a régmúlt, színes világba,amikor még boldogan mosolygottrám a sárga,- a nárcisz bájos, szégyenlős virága, és a liliombüszkén, hófehéren hajladozott [… Tovább]

Vaksi csillagok botorkálnak… (Jagos István Róbert: Téli út c. verse hatására.)     Lerágott csontok. Émely-illatok. Kutyanyál ordít. Vaksi csillagok botorkálnak, telihold görög… Jégbefagyott képemen röhög.   Kivénhedt állat – barázdált arc. Sosemvolt csatát mesél egy karc. Befagyott titkok. Dermedt [… Tovább]

1.   Hallottátok már az éjszaka hangját?Sötétkék palást ég,rejtett messzeség…Minden mozdulatlan… Csak a levegő vibrál, a neonlámpák alatt.   Az éjszakának hangja van… Elvarázsolt minden. Ezer alvó szájonszunnyad a kín, a baj… Most még édes az álom, de holnap újra [… Tovább]

      Csitt irigység… Neoncsillám, pláza fény,karácsonyi költeményvásárlásra csalogat:utánozd a ‘nagyokat’.Nézem a nagy rohanáspénzel teli kosarát,nekem csak a szeretethúzza le a zsebemet.Csitt irigységcsendesülj,szívem mélyénlegbelül!Fenyőfámnak csúcsa sincs,gömbdíszei könnyeim,ajándék a fa alatt,az idén is elmarad.Csitt irigységcsendesülj,szívem mélyénlegbelül!Nézd a koldust, kint vacog,érző [… Tovább]

      Azt az eredeti gondolkodást ellesni fölösleges. Tudod, az bevésődik, mint lapockánál a szárny. Mert megtanultad; ellesni, mitől átvészelhető az éj. Csepű rágta elme, csend teli űr, szavadtól fájó, mint végtelen próbálkozás, hogy világvakságot felülmúlj, megvilágosodni hív a [… Tovább]

    A  józan  eszemmel  már  régen  ellöknélek, csak  ostoba  szívem  kapaszkodik  még  beléd, mint  egy  mániákusan  hazajáró  lélek: ki  nem  tudja  feledni  előző  életét.   Mint  a  stéghez  kikötött,  megtépázott  hajók: egy  sem  tudja  eloldani  nyolcascsomóját, mint  a  fövenyt [… Tovább]

Szeretettel kívánok, kedves Mindnyájatoknak áldott, örömteli adventi ünnepeket!     Kopasz ágakon őszi párlat,szemünkben gyertyafény csillog,szívünk – tárt kehely –csordultig tele reménnyel. Mária sóhaja angyali üdvözlet.Legyen meg a Te akaratod! – Szívünk örvendezve fél, miként készítsük lelkünket.  Pereg az idő, a levél… Éjszakáink [… Tovább]

  Egy esős délután a szoba sarkában Csendesen ülve keresem a szót, Fejem is lehajtva, egy üres pohárral Álmodok magamnak belevalót.   Az első korty, majd lehet egy deci És a második követi fürgén talán A harmadiknál szemem sem rebben, [… Tovább]

Télapó-álom              Koosán Ildikó  Ez most a rég várt éjszaka,a titkokkal teli,nyűtt csizmácskám a Jó Öregremélem megleli. Dús lombú jégvirág nyíta rozzant ablakon,rajzoltam mellé fényt, napot,hadd lássa, itt lakom. Nem kérhetek modern csodát,szaloncukorhegyet,de meleg, tiszta kis szobát,s maradjak még gyerek… Hát térj be hozzám, elhiszem,mesédet [… Tovább]

    Felfordulás után, elcsendesedett, eső tépázta erdőkben pihenünk. Alig hallatszik ide a világ. Kielégülést lélegzik minden ideg. Ez rend. A füvek is vonaglanak. Elsimított nedveken szagosodó mohaszigeté testünk, ágyunk a természet öle. Karom elvékonyodik, amire eléri ujjbegyével mellkas-szőrödet. Márvány [… Tovább]

M. Laurens: A HALÁL  Úgy gondolom a halál oly jó-barát, kié a legtisztább őszinte ölelés, önzetlen szolgál minden fáradt lelket,  kit megkínzott sokszor a testi létezés. Sohasem haragos vagy türelmetlen, és ha úgy érzitek néha, hogy korán jön, ne feledjétek, [… Tovább]

ámulva   vörös pecsét a telihold ma a fáradt fák eozinfénye oldja: nem lesz többé ugyanolyan már   mint lágy zománc alácsorog lefele hozzánk le a mélybe ámulva vetkőznek fönt a fák kettőnk között a pillanat letört kis ágak halk [… Tovább]

Saját fotó     Csepereg. Az utca megtelik sietős léptekkel. Előkerülnek az esernyők. Tejszín-köd a szemüvegeken. A butikok lámpáját korán kigyújtja az est.   Hideg szél borzolja a felhőt, összesepri a leveleket. A fák félve dugják össze csapzott koronájukat, az [… Tovább]

Rímbe szedett eszmélkedések az életről Duplafalu a világ; – Feltételezem, hogy ez duplafalú akart lenni, s nem kettős kis létszámú település: duplafalu. S a szem előtt mi vanCsak burkolat.Mélysége keserűséget tolat – A burkolat mélysége??? És mi az, hogy keserűséget [… Tovább]

Megfagyott tündérkönnyekjégcsap orgonájándermesztőn szomorú négykezestjátszik egy hiú ábránd,s vele a hó boszorkány.Hallgatóságuk téltábornok, s jégkirálynő,leheletük szomorú jégvirág,melyből csak halott jégvilág nő.Mindenki titokban kémleli a távolt,közeledik-e már a kikelet,rügyet, virágot, megváltástvárva földből és fáktól,     de még nem jő a [… Tovább]

    Ha dal kell, hát nékem ne szóljatok, tenyérbe ültessetek csillagot és lábnyomba szórjatok minden csírátlan magot, ha dal kell, nékem ne szóljatok, magot ültessetek, ne haragot. …egykor régen, mikor még az álmok elfértek egy gyermektenyérben, és az ember, [… Tovább]

      Csillagközi csendet hasítok az égből,túl nagy a zaj itt lent, akár egy bazár.Forog a ringlispíl, a félelem így nő,pokol és menny között alig van határ.Talpalatnyi helyen elférnék tebenned,csak egy kis kamrányi levegőt adj még.Lírára váltanék, de minden [… Tovább]

  Úgy gyűröm össze a miattad kelt érzéseket, mint egy elcseszett jegyzetet szokás, s kifújom majd a kátrányként lerakódott szavaid, mint cigarettázás közben a füstöt.   Erős bagó, küzdök, hisz’ nem volt szűrőpapír a szívemen, a vágyott képet – hiába [… Tovább]

    Bordacsontokba rekedt elmúlásAggatja körmét véresre belém,Kifakult napok között régmúlt gyászOstoroz, létem nevemben ez tény.Súlya vagyok az időnek, elkoboz. Engedjétek hozzám a szerelmet,Rám dőlni készül magányom fala,Intő jelek a szemembe dermedtKönnyek, megtelik sorsom pohara.Arctalanul szétfolyok köztetek.

http://www.youtube.com/watch?v=WIF4_Sm-rgQ         A diófa alatt érezlek leginkább, mikor beöltözöm a kintbe, a nap sugaraiba, növényekbe, felhőkbe, zajok dalába, emberi és állati beszédfoszlányokból ünneplőbe, ha érdemlem, e csendből kifésült mozgó világot meghallgatnám. Leperegnek rólam, mint az őszi levelek, [… Tovább]

  Felkelt a Nap! Itt a hajnal, betakar szép puha paplan. Kukorékol kinn a kakas, de te még az ágyban maradsz.   Ébredni kell, cseng a vekker, lármás  lesz a csendes reggel.  Rendbe szedi magát Peti, s következik a reggeli. [… Tovább]

  Emlékszem, gyereknek nem értem el a piros sütis dobozt.Magasra tették, ne egyem fel-azóta sincs másképpen.Vagy még gyerekesen aprónak tűnök,néha a szekrény magas,máskor pedig leveszik a dobozt, hiába is keresem.Emlékszem,gyereknek voltak álmaim,szépek, reménnyel teliek,dobozban vannak,a magamba rejtett sütis dobozba,csak én férek [… Tovább]

KÖLTŐ egy az ezerből írt valaha néhány sort értékelhetőt   MEGOLDÁS tóparti sásból szúnyogcsapat közeleg nem nyitok ajtót KUKORICA nem telik el nap hogy gyarló vágytól hajtva ne szemezgetnél   HIPOCHONDER az interneten találhatsz betegséget ami illik rád BAGOLY komolyan [… Tovább]

A legzengőbb (2014. 08. 24-től 09. 06.)     Pókerarc-lepipáló érzések sokaságát adják egy jól megszólaltatott cselló és kiválóra írt darab, plusz egy ember: kinek az átélhetőség is méltósága. Miközben kíséri zongorán a lány, elhatalmasodik a könny, és csak lesem [… Tovább]

          Z.T-nek   Szolnokon született akárhogy tagadja Abony felnevelte itt tartja szív-csakra seholsincs otthonát tette Csabára Pestre onnan is költözések papírvárosba versbe változás előtt megint kópésan tagadja szeretni fogja ott is a város apraja-nagyja kicsikét időz tíz év [… Tovább]

Kezem magasba tartom, észreveszem: máris csupa ránc – szemem az ég felé (pedig a Nap…) – táskás a szemem alja, sötét. Szégyelljem-e én magam? Ne amiért most pillantok föl, itt halasztva el, ami élet volt, mert senki nem szólt nekem [… Tovább]

KÉP: Oláh Kati – Álom Nem „álmodom egy nőről, akit nem ismerek” – mi volt az, miről ma bizton többet tudhatok? Tegnap még halhatatlan voltam – tudtam – akkor, ma már ennyire se telik, amit tudhatok. Mindegyik mának megvan a [… Tovább]

/skót forrás nyomán/     Hajdan három árván maradt nővért nevelt e vidék. Dunchan volt a kastély neve, ma rom, szürke omladék.   Tavaszt kerül itt a hajnal, ködtől búsul szirt, falomb. Ködökben a múltak súlyát érzi át a szív, [… Tovább]

      Már közel…   Alig lát ránk a szeptember, már csíp a reggel egy kicsit – kiürül a fészek, lakója messze költözik. A rét felett búcsúköröket rónak gólyamadarak – elnémulnak melegre éhes sápadt házfalak.   Már közel lopakodik… [… Tovább]

Felhők rojtja vásik, eső locsorászik, egyik fűszál szárad, a másik meg ázik.   Énbennem is így van, két vég egy darabban, lélegzem meg nem is árválló magamban.   Telik józan észre, mégse veszem észre, ahogy eső hullik belém cseperészve.   [… Tovább]

  Márqueznek Én nem tudom, Gabónak volt-e társa –nekem ha volt, hát félve menekültem –irígyen néztem vissza, rá, Gabóra,ki úgy kapott a pillanatba, minthaévezredes lehetne, ami egy perc –és nem megunta, szívére se vette,akár az állat – pillantása tenger,s mi [… Tovább]

átirat, forrás: skót ballada         Híres íjász, királyokért harcolt hosszú éven át, de kardját is emlegette ellenség vagy jó barát.   Vállán dárda tört szilánkja hagyott mélységes nyomo, testőrségért rangos címet  kapott – tisztes birtokot.   Kastély [… Tovább]

    …mily boldog volt az a pillanat,mikor az avar tapintatosabban    kezdett el zörögni a lábunk alatt.Szívünk észrevétlen ért össze, csupánegyetlen lesütött szempillantás alatt.   Lopva fürkésztem, amintgyönge lábad lépte neszel,lélegzet visszafojtvaa bőrömön át mély levegőt veszel.    Ahogy [… Tovább]

    Fehér László lovat lopott, fekete mént, büszke csődört, lovat lopott szerszámostul, míg a Hold hegy mögött ködlött.   Átugratott hét patakon, nyolcadiknál megitatta, kesely lába kényes vagyon, patkók szegét nem szokhatta.   Fehér László fogadalmát: komisz bírák lovát [… Tovább]

„A katolikus tanítás szerint a szentség Jézus Krisztus által alapított, hatékony, látható jel (signum), melyen keresztül kegyelmeit közli velünk, és isteni életében részesít bennünket. A szentségek azért hatékony kegyelmi jelek, mert nemcsak megjelenítik a kegyelem formáit, hanem valóban közlik is [… Tovább]

    átírtalak istennek világnak pokollá múlttá hazug világ hazug szavak földig hajló árnyak alatt nyirkos avarban sír a nap   fekete zaj fekete felhő keserű esőszag hiába nyár zuhog szakad odakint idebent száműzött gondolat két part közt telihold élet [… Tovább]

skót ballada nyomán     Child Waters biz’ jó hírben állt, pajzsán fehér paripa. Lova táncos és telivér – rajta ő, mint dalia.   Hódított bús lányszíveket, várkastélya volt Cheshire, felmenője tán Lancelot s birtoka dús Lancashire.   Egy nap [… Tovább]

        Amit  még  adhatunk egymásnak,  mindössze  néhány  érzéspillanat,  míg  életeket  lopnak  álszent  egyházak  ( talmi  ajándék  volt  a  szabad  akarat )  és  koldussá  tennél  a  véred  jogán,  közben  tiltakozva,  hogy  ellene(d)  harcolunk  ’s  nem  tátjuk  szánkat  hamis  [… Tovább]

  könnyen legyintesz ám próbálnád tartani egy életen át          súly s árnyéktalan nincs aki nehezékként gondolna vele   elhajítani ha el tudnád tengercsepp sem zúgná vissza   még senki soha tehetetlen dühében nem vágta földhöz   légtenger úszó fénysugarakban [… Tovább]

  BÁBEL szavakkal szerető bábelnyi ígérettől telik a temető   ÁRVA elárvult lélek szóközökben sem talál csönd menedéket   ÖNISMERET hiába versed jajgatástalanítva ha mégis meglep   TAPASZTALAT fülembe sikolt a múlt kérlelhetetlen éget és nem olt   APOKALIPSZIS ölelő [… Tovább]

M. Laurens ÉS MEGINT A SZÓ   Hogy hol vétettem, már tudom: örök „Horger Antal úr „. Lelkemben immár nincsen gyom, míg Ön, … semmit sem tanul. Mert új szavak szövik körbe, sok tartalmatlan semmi: kár a tudást az ökörbe [… Tovább]

    Elhatároztam, hogy nem halogatom tovább. Rendezgetem magam kívül is, belül is. Magam elé nézve ülök az orvosi váróban. Néhány higgadt szó, bizakodó tekintet. Lassan elcsöndesül minden körülöttem. Jól eső érzéssel tölt el, hogy képes vagyok fegyelmezni magam. Mégis, [… Tovább]

  A langy levegő balkezes csapást mér, erőtlen fény a bozótos csálén álló ágára vetül,  üde gyermekkacajból dalt sodor a derű, s anyáskodik keblén, angyaldeden.   Ember és ember ugyanarra a megbánásra tér, mint a dermedt szobor; rideg, kemény önfejű [… Tovább]

Morzsolom a betűket, mint a rózsafűzért, szirupos érzéssé. Megáll a levegőben az ihlet. Rámnéz kancsal szemeivel, s előbb letagad mindent. Aztán nyugodtan felülve az ágyban, forró erekben hemzsegő vér nekiveselkedésre hajt. Nem pokoli e tűz, csak a jeges kinti táj [… Tovább]

  A mélység önmagába ásat kutat,a magasság ívkörét emeli.Fürkésző szemem csak utánad kutat,a vágyam vágyaiddal van teli.   Kell kegy és kell csalás is önmagamnak,hogy érezzem, enyém a végtelenhulló porszemben, ha álmaim vannak,s repítenek vad meredélyeken,   Hol elhiszem, a [… Tovább]

M. Laurens     OLY KORBAN ÉLEK…    Oly korban élek, hol már szégyen a tisztesség, hogy a kétkezi munkáról már szó se essék. Oly korban élek, hol azt tanítják oly sokan: miként kell hazugságban élni, otthonosan. Hazudd bátran, hogy [… Tovább]

– illusztráció: Gyarmati Eszter Emma     Száraz, rideg kint a tél, s bent az emlék pora… Hol lángok csaptak egykor, hamu száll, mostoha.   De porra építkezni néha könnyebb munka, mint romoknak alakját menteni az újba.   S ha [… Tovább]