George Tumpeck : Múló idő

 

Egy esős délután a szoba sarkában

Csendesen ülve keresem a szót,

Fejem is lehajtva, egy üres pohárral

Álmodok magamnak belevalót.

 

Az első korty, majd lehet egy deci

És a második követi fürgén talán

A harmadiknál szemem sem rebben,

Csak nézem az árnyékot a szoba falán

 

Azt hiszem kérem, láttam valahol…

Talán csak egy álom, amely gyakran követ,

Néha nevetek, majd kacagva mondom:

Na, rég láttalak pajtás, na mi van, öreg.

 

Szóval, emelem poharam, de félig üres,

Emlékszem, régen mindig teli volt.

A napfényt egyre ritkábban látom,

De enyém lesz az örök telihold.

 

Legutóbb szerkesztette - George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem