Király Attila : Szélben száradó csókok

az 51. árnyalat

 

 

Hallom, épp lejárt az idő mosógép,
s én tüstént leszbikus csókok
titkait teregetem ki,
szerte-széjjel a szélbe,
hogy mindenki tudja,
de senki se értse.
A titkok kapuját kitárva senki
kipirult múltját fel ne sértse,
kényes kérdések bimbója ne
szúrja át a ruhát, neked
nem kell mindenáron tudnod,
hogy mi zajlik odaát.

Nyelvem néma ajkaid nyelvét fejti meg,
„Jókislányságod” pórázon tartott handicap,
és tudod, aranyom,
monogramom láthatatlanul
is nyakad bőrébe harapom, de tényleg,
és csakis akkor, ha akarom,
egy másik dimenzióba
röpít téged a két karom,
hátamon a bőrt széttéped,
ujjaid, mint egy ragadozó karom,
cibálják idegeimen a gerincet,
lelkünket az ördög veszi meg.

 

 

Libabőrös, halomra hányt ölelések,
tévedésből kicserélt szenvedélyek,
feneked hófehér bőrét
vörösre veri ki a
kezemet mozgató biztosíték,
és a pillanat varázsát
az a gyertya szenteli meg,
melynek faggyúja fattyúként
serceg bőrödre, mivel
a benned lakó démon
folyton-folyvást
várja és vágyja a kínzást.

 

 

2012 nyarán

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Király Attila
Szerző Király Attila 83 Írás
1967. szeptember 17.-én, vasárnap hajnal előtt születtem a volt királyi főváros, Esztergom kórházában. Anyai ágon Fekete erdei német és bajor, apai ágon palóc vér csörgedezik az ereimben. Édesapámtól a Király, míg édesanyámtól az Attila nevet kaptam, így lettem magyar. Kis kitérőtől eltekintve többnyire a Duna jobb partján fekvő Nyergesújfalun élek. Kisvárosom északi pereme a trianoni gúnyhatár...ezért folyton honvágyat érzek országomban a Hazám iránt. Tanulmányaimat is itt kezdtem a helyi általánosban, majd a vegyipari szakközépiskolában folytattam, de úgy is fogalmazhatnék, hogy itt szabotáltam, mivel a mesék és a regények sokkal inkább érdekeltek, mint a tananyag bizonyos részei. Eddig két gyermekem született, Anna és Tamás. Jelenleg mindketten egyetemisták. Nem is kívánhatnék jobb gyerekeket magamnak. Versek írásába 14 éves korom körül fogtam, de ez csak amolyan első szárnypróbálgatás volt, amelyet a nagybetűs élet taposómalma hamarjában kerékbe is tört. Nem vagyok szolgalelkű, ezért nem szívlelem a láncokat, hiába csörgetik azt mások oly lelkesen. Közben eltelt több mint 30 év, mely alatt néhányszor élve reinkarnálódtam. Közelebbről tanulmányoztam a női lélek működését, és a politikát, melyek során, következtében életem időnként váratlan fordulatokat vett. Hordozok néhány kitörölhetetlen tetoválást a lelkemben, fejemben pedig a hagyományos mellett a női-magyar szótár egy halványabb kivonatát. Ahol a mások határai véget érnek, nagyjából ott kezdődnek az enyémek. Élő könyv vagyok, aki saját megírását érleli magában. Ha akarattal bántasz, a te lapod kitépődik, és én örökre becsukódom előtted. A versekről úgy gondolom, hogy nem én írom őket, hanem ők íratják magukat velem. Az én felelősségem az, hogy ez minél magasabb színvonalon történjen meg. Tartok vele valahol.