Marthi Anna : Kung Fu

búék

 

Találtam férfit. Majd nő leszek. Isten tudja, kit szeretek.

Magamból színes képeken, köldökzsinór tájékról jött ez,

majd könyvlapon, aztán ukemi nageval, később mesteri,

követte gyerekeim apja, amíg egy nyári nap óriássá nőtt

bennem a félfelem. Shaolin. Jézus. Zseniális tökéletlen.

Őt hívom színésznek, a nárcizmusom is velem eljátszott,

Ő volt rá: bizalmam, gyengédségem, gátam, a biztosíték.

Nevezhetem fantáziám szerint, amíg csak képzelet, szív

tudja, mikor melyik arca ez Istennek, ki emberként épp

tükröm, ellenfelem, párommá lehet. Kivetül a szerelem,

jó lenne jelenné, méltóvá alkotni, hisz elengedést szorít.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak