Marthi Anna : Ércelődő

A legzengőbb (2014. 08. 24-től 09. 06.)

 

 

Pókerarc-lepipáló érzések sokaságát adják

egy jól megszólaltatott cselló és kiválóra

írt darab, plusz egy ember: kinek az

átélhetőség is méltósága. Miközben kíséri

zongorán a lány, elhatalmasodik a könny,

és csak lesem szívem ablakán, kopogása

eljut hallójárataim legszentebb csarnokába.

Csendet ráncigálna ide most a szó, pedig

még halhatóbbá merészkedik idebent ez a

fájdalmaktól ékes, vágy teli éhes, értékét

sosem vesztő, kényes, merenghetőség-határig

feszülő húr; zene, miben végéhez ér, halkul,

lassul, szív-dobban, lélegzik és elsüllyeszt,

felrepít, andalíthatatlanul felemészt az

isteni örökségből ránk maradt eredetiség sebe.

/Kép: ega.com/

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak