Marthi Anna : Hálaadó

http://www.youtube.com/watch?v=WIF4_Sm-rgQ

 

 

 

 

A diófa alatt érezlek leginkább, mikor

beöltözöm a kintbe, a nap sugaraiba,

növényekbe, felhőkbe, zajok dalába,

emberi és állati beszédfoszlányokból

ünneplőbe, ha érdemlem, e csendből

kifésült mozgó világot meghallgatnám.

Leperegnek rólam, mint az őszi levelek,

az elhasznált tárgyak. Az ölemben friss,

éppen kisült szavad egyensúlyban tart.

Gyerekek találnak otthonra udvaron és

kertben, és galambraj hord szabadságot.

Ölelkezik a gaz, ehető növények nőnek

boltív alatt. Diók ásványkincsétől ragyog

a föld. Gyerekkéz gyűjti míg teli a vödör.

Távolból látó tekintetek megülnek rajtam,

úgy élem át a percet, akár a változatlant.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak