A tetőablak éden fénye ásít,
S a nehézkes csönd mély álomra kábít.
Átderengő, füstös kéménytornyok
Féltve őrzik messzi, földi gondod.
Rád borul a város minden árnya,
Keblére zár őrangyalod szárnya.
A reális szürke köddé válik,
És süllyedsz egy csalfa, más világig.
Legutóbbi módosítás: 2014.10.01. @ 14:39 :: Bihari Csilla Rózália