http://www.amilapunk.hu/eozin/vankepem/biblia/pentecost.html
Kimondta az Úr szent igéjét,
nagyot sóhajtott:
és lőn világosság…
Nélküle az élet sötét és sivár.
Az ötvenedik napon
kiáradt és felragyogott
a Szentlélek fénye ránk,
igaz, élő forrás, égi láng.
A hamu alatt szunnyadó szikra
a mindenségben vihart arat,
ragyogva lobog örök időkön át,
Pünkösd vasárnapján.
Zsibongva zengi az egek harsonája
ajándékait szétkürtölni a világnak.
Kigyúl bennünk a tűz, az értelem szikrája,
szívünkben az Alkotó Atya ígérete,
– szent kenet –
feláldozott Fia vigasztaló szeretete.
Harangszó hív.
Esti zsolozsma szólít.
Templomodba koldusként hazaérkezünk,
Feléd nyújtjuk kérő, üres kezünk,
lelkünk fáradt madara fészket rak,
éhezni, szomjazni Te sohasem hagysz.
Áldozati véred pecsételi meg ünnepünk.
Oltárod kristálytiszta serlegéből
a hófehér ostyára
ma vérvörös bor csurran.
Megtelünk örömmel,
bennünk landol a végtelen.
A kegyelem ege alatt
időtlenné lesz a pillanat…
Zúgjatok égi trombiták, hirdessétek
mennyet és földet töltse be az ének:
a Pünkösdi Király egyedül Te vagy,
és örökké az maradsz, Uram!
2015. május 24. Pünkösd vasárnapján
