Seres László : Álomszerű valóságban

 

A mélység önmagába ásat kutat,
a magasság ívkörét emeli.
Fürkésző szemem csak utánad kutat,
a vágyam vágyaiddal van teli.

 

Kell kegy és kell csalás is önmagamnak,
hogy érezzem, enyém a végtelen
hulló porszemben, ha álmaim vannak,
s repítenek vad meredélyeken,

 

Hol elhiszem, a semmiből jön létre
minden jó a szándéktalan rosszra,
fogyó napjaim években mérve.

 

Tudom, mély a mély, magas a magasság,
elérhetetlen csoda, álomvilág,
mikor az éj a hajnalt ölben hozza.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.