Bakkné Szentesi Csilla : szép korban szépkorban – 2.

szombat este van és megint épp úgy állok

ahogy a jegenyék őrzik őszi árkot

útszéli fákon már nem csüngenek tincsek

a kopasz fejükről téphetem a nincset

 

üres a szekrényem zaciban a rongyom

fiamhoz ebédre viszem korgó gyomrom 

sorsjegyből kínomban lekapartam százat

ezt persze megbántam még sincsen alázat

 

rímre se telik már a hiány befalta

zsigerből  tapos rám éltem minden napja

könyv vagyok vagy pár lap sorsokból lefűzve

kevés a te szavad hogy éhségem elűzze

 

hétfőtől szombatig valahogy kihúzom

ha marad nyugdíjam nyugtatóba fojtom

pőrén maradt testem –  ahogy Isten adta –

vasárnap vasággyal rakhatod a napra

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Bakkné Szentesi Csilla

Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.