Seres László : Ha hallgatnátok

 

 

Ha hallgatnátok szívetek szavára
gyümölcsöt teremne, dús ízeket,
nem csak faalját. Mennyei csend szállna
földre az éhség jajszava helyett,
s minden falat, mit megritkít az ínség
számolatlan egyre gazdagodna
korgó gyomrok utolsó reményeként,
mintha a szív terített asztal volna.

Ha hallgatnátok szívetek szavára,
s kimondanátok, nem kellene félni.
A sóhajtás ágyúdörgéssé válna,
s már fél füllel is elég lenne élni.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.01.14. @ 09:31 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.