Természet

Olvasónapló – Ottlik Géza Iskolahatáron és Buda című regényének szövegrészleteiből /Illusztráció: Szász Sándor Mocsár című festménye/     Rosszul fogom elmondani az egészet. Nehéz megmagyarázni a dolgok fontosságát,s egyben a fontosság lényegtelenségét.A világ hülye valószínűtlenségét.A világ, a tér, az idő, az [… Tovább]

                                        Ha tudnám                                         [… Tovább]

A 30 éves Ghymesnek     Rejtelmes hold alatt csönd otthonol           hiány bont szárnyat röpíts zene Ütemre járnak helyben-táncot vonagló dallamok felett úszik a két átszellemült csukott szemmel messzire visz a közel   Álombálom Vándorének Csillagrugó éjszakában Csillagszemű Sirálylány Bennünk [… Tovább]

… Elfeledett szavakbankerestem a választ,a fény feszületre festettea fájdalommal teli simuló sebek átkát. Tekintetembele révedt a semmibe,összemosódik a múlt s jelen. Hömpölygő hullámok hátánmindennapi mocsok,mozdulatlan madarak. Mondd, néma imámbanvelem leszel-e…        

    Reggel van, hűvös érzelmek húznak ki a végtelen természetbe, akaratomban, Deres arc, dédapám földjeit csókolgatja a kelet fénye, nyugalmas honban, Csendes még a pirkadat, mikor a szándék mementóba fulladva elindul, harag nélkül ölni, késem, S az ólban van, [… Tovább]

apró etűd az életemben a hajnali madarak röpte a villany szemégető fényében még a kávé íze is keserű de legalább kinyílik a szem a lélek kisöprik a kapualjban az esti részeg tivornyák nyomában keletkezett borszagot a ködben beszűrődik a lámpafény [… Tovább]

Látja a lepke röptét, s megrajzolja azt.     A gúny hangja nem szól szépen, nincs benne semmi érdem, ezt annak üzenem, ki zord, s egyetlen hangneme: a gúny.   Van sok más szó, hisz a nyelv vad folyó, hol [… Tovább]

Ködszurkálós, álmatag sugárral bujkál a Nap Sápadt szenteste előtt. Nyirkosak a háztetők.   Asszony ballag kis csomaggal – tétován kelt, mint a hajnal, Meg-megáll egy kirakatnál, sóhajban szíve kalimpál.   Kabátján folt, az is szakadt, cipőjén szürkés szigszalag, Vállán súly [… Tovább]

Többek kívánságára Most ennyiben maradok groteszk                                                  Koosán Ildikó   Könnyű hecc ma verset írni, így látom és így hiszem; nem kell hozzá csodatinta, magától is megterem; nem kell ma a gondolatból metaforát kreálni, elég néhány napi közhely, [… Tovább]

Most úgy írom, hogy értsenek, hűvös gondolatcsúcsok helyett nem lesznek kék magaslatok, reményt szimbolizálva nem nyílik virág, a madár üljön csak tovább a dróton, szabadságot hirdetve, majd akkor repülhet, ha azt mondom, huss.   Ismerj fel.   A feltevés szerint [… Tovább]

Az első gyertya Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit).     Bátortalanul lobban most fel, Az első gyertya kicsiny lángja. Fénye lassan telik meg erővel, Mintha még egy kicsit fázna.   Hinni kell [… Tovább]

( „Ha nem találsz árnyékot, Ne a napot okold, hanem magad, hogy nem ültettél egy fát…”)   reménytelenül rajtad ragadt?! a vég hírnöke vagy. „kju-vitt” -szólsz, s mind annak hallja: ki vidd. s a betegágynál szemfedőt varrni kezd. ki vidd! [… Tovább]

      befejeződött ez a hosszú és érdekes szerep és kinéztem végre a fejemből most, gondoltam most minden eldől de nem valami idegen lendülettel talán lépés közben kezem az űrben félúton a fent még messzi a lent közel de [… Tovább]

/Az illusztráció saját munka./     A csoda bennem volt mint gyöngyízű nevetés, és a csodálat peremén hintafény ívelt hidat, de szétgurult, s a dombok alatt lágy dallam ringatott altatót. A csoda bennem volt, áthangolt, ahogy a lenyugvó nap festi [… Tovább]

2013. jan. 21.     Emlékszel, hogy félrenéztünk, tovább mentünk, mint ki gondtalan? Más valaki problémája gondoltuk, szinte boldogan. Beleszólni nem jó, csak az a fránya epe ne lenne bennem rég száz fok felett. De hát kit érdekel, hogy okkal [… Tovább]

2013. február       Borús brácsa húrjába kap a szél, tört teste vonó nélkül nem beszél, most fagyasztó lehelet feszít húrján, hangja felcsendül a késői órán.   Kopott teste megtelik régi hanggal, felragyog a rezgés egy az anyaggal, újra [… Tovább]

Harmadik szabadvers   Napok óta senki se lelte helyét. Nyugtalan gondolatok cikáztak ráncolt homlokok mögött, kitörni vágyó szavak feszítették a hangszálakat. Akkoriban csak a „difuzort”, a falra akasztott beszélő dobozt, hallgathatták a faluban, már akinek az is volt, de a [… Tovább]

ma is. Meghitten találkozik fejünk, párnámon összerezzenünk. Arcodat megsimogatom, vajon ma sima, vagy borosta lesz rajta, ajkaimmal tovább horzsolom?   Bizalompózunk kitelik,  a hold közben fogyni fog. Reggelre ketten összehozzuk, álmunkban járva megéljük amint valósággá alszunk éjjelt, együtt keltünk holnapot. [… Tovább]

Fehér falak, kopott lepedő a nyikorgó ágyon….       Fehér falak, kopott lepedő a nyikorgó ágyon, a hajnali ágytál csípős szaga még belengi a szobát, az ablakból megkapó hegyi táj láttatja magát. Ez a 10-es kórterem.   Ajtó nyílik, [… Tovább]

      Lelket felhősítek: gomolyba kötném, és felengedném ezüstzsinóron. Leintenek. Karod útjelző, éjbe vezet. Lankadó, fáradt, túlhordott nyűg vagyok, alvás-határon. Felidézem kontúros nyakad. Lépj közelebb, lássam mezítlábadat, rímmel teli kézfejemről hulló szavaimat, halljam kéjben kínlódó jajgatásod, csevegj, erdőm madara [… Tovább]

    Lerágott száj minden éjszakám. Nyűtt-nyúzott álarcom fekete. Ma páncélos sisakom mielőtt felveszem, szétárad bennem valami libidós szesz, „szárnyat igéz” szavadra; elmegyek, mások úgy menekültek ettől: bóbita,  bóbita, hajnali ködfalú várban, óriásom alszik, szuszogását védő vágyteli, vágybegyűd, ágybeli,  márpedig [… Tovább]

A 2013 januárjától született letörlődött versek. A hozzászólások sajnos elvesztek.       Vadhajtások Láttam, hogy tömegek szenteltvizes bélyeget harapnak és mosolyognak bambán, a bizonyos feltámadás reményében. Húsz méteres aranybuddha csóválja szomorú fejét. Lábánál útkeresők kóvályognak felhalmozott kacatokkal vállaikon a [… Tovább]

M. Laurens    Eldobott emberek       Eldobott emberek  Sötétben kószálnak,  Elfordított arcok közt  Látatlanként járnak.  Senkinek sem kellenek  És nem is hiányoznak.  Senkit sem érdekel,  Hogy élők-e vagy holtak.    Hajléktalan létük,  Rájuk bélyegként ragadt.  Csendben, egykedvűen  Bámulják [… Tovább]

    Rideg ágyban ébredtem ma… Egyedül hagy város zaja. Dombtető, mit másztam, néma… Reggelente üres néha. Fekete a város, de szép… Elém táruló üres kép. Mégis oly teli s zavaros, alant a Duna partot mos. A nagy hangyavár közepe, [… Tovább]

M. Laurens  A HATALMAS SENKIHEZ     Emberforma mint én, de már-már éteri, habár ki megerősíti ezt, nem leli. Főleg, hogy Ön mindenképp erre vágyna, bár hiú ábránd s tévedés ez álma.   Kettőnk közt ekként nem látva egységet, én [… Tovább]

Vannak napok, mikor nem kel fel arcunkon a mosoly, árapály takarásban marad, hiába szórja forrón sugarait a kánikulai trópusi nap, az égen a kutyacsillagkép bandukol, s nincs semmi, ami letörölhetné homlokunkról a gyöngyeit, csak egy érzés éled: a pokol tornácáé, [… Tovább]

    Íme fektetem a nyolcast. Itt a reggel. Ha nem nyolc óra van, akkor végtelen. Hiányaimmal málházottan, gyakran mindenre vicsorogva. Semmi nem jó mostanában nekem? Elfogytak mind a lélekteli többletek, zsibbadt végtag ír, zsibbadt száj nevet, és hitem tépázza [… Tovább]

(gyerekvers)       Veszekedik Zsóka, Panni, Hogy miért, nem sejti senki. Egyik duzzog: Örök harag! Soha többé ne lássalak! Rá a másik: Én se téged, Befejeztük, vége, érted? Hátat fordítnak egymásnak, A sorban is mással állnak.   Így telik [… Tovább]

Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony c. festményéhez     Mind, ki öreg: Szűz jegyese… Húzza a múlt, kő, a vese. Mész rakódik ér falára, kín a fogsor és hiánya. Haj fakulhat vagy tekintet… Lassan elbúsulnak… Minket… S álmaikba gyűrt [… Tovább]

        Nézd, a fák sem úgy hajolnak már, ahogy Isten a világra rajzolta őket, csupasz testük sír világtalan álmok súlya alatt. Törékeny ágaikból fények bomlanak. Estlepke születik a bábból, fázva takarózik ki az alkony sűrű, néma homályából. [… Tovább]

                                                                      érzéken túl derengő távlat                                                                     asszimilálhatatlan környezet                                                                     képtelenné torzult képzetek                                                                     in vivo tesztelik emberségedet

Czeglédi Zoltán: Surranók c. tollrajzához     „Pajtás!… Hozom a levesed! És a várt menetleveled!… Tegnap olvasta a hadnagy, ki mehet és még kit hagynak pár napig az elfekvőbe’… – s kit visznek már… az erdőbe. … Nem könnyű ez… [… Tovább]

párbeszéd Czeglédi Zoltán: Spanglis c. tollrajzához     Szeme szúrós akáctövis – élhetne más égövön is, hol a vendetta még dívik, s zsebekben a bicska nyílik. Szállodát les… Ki megy, s ki jön… Elméje fotózza külön – ki mit hord, [… Tovább]

édes Jézus, kérlek szépen,ne teljesítsd a kérésem,ne hozz nekem karácsonyfát,ajándékba kesztyűt, sapkát; hiszen azt a fát én veszem,nem telik rá, erőm sincsenhazavinni, beékelni,segítségem szinte senki; díszeim poros dobozba’:törött szárnyú főangyalka,néhány piros gömb és kocka,ezüst szálon horpadt alma; szaloncukor is kell [… Tovább]

Portrém kiegészítéseként     Útban hazafelé           Koosán Ildikó       Tél. Kés? délután. Nem. Inkább már este. A Nap bágyadt téli fényét ma korán takarékra vette, hamar sötétedik. Hideg van, fagyos, sietnek haza fürgén, szaporán az [… Tovább]

  Reggel van, a sötét lassan felszáll, helyet adva nyáladzó ködnek. Ritka fűszálak közt varjak némán keresgélve jönnek-mennek.   Nimród figyel. Szájában ággal, csendben madarak táncát lesi. Futni próbál, ösztöne hajtja, de gazdája szava nem engedi.   Nimród figyel. Ugrásra [… Tovább]

Czeglédi Zoltán: Hortobágy c. fotográfiájához Bágyadt a nap, felhősávja csendet húz a Hortobágyra. Ágaskodó kútgém őrzi miként kell szót dalba szőni.   Úgy áll őrt – szakadt ostorral, mint gulyás egy kupa borral – kútfőből zengni madárról, – igaz betyár [… Tovább]

Fagyos lett az este, sűrűn hull a hó, minden gyermek várakozással teli, ám vannak helyek, hol nem jár Télapó, és öröm, mikor a kenyeret szelik.   Ott jut-e apróság, kicsi édesség, de legfőképp van-e még szeretet? Netán hátakon virgács a [… Tovább]

saját fotó   Télapó-álom                     Koosán Ildikó     Ez most a rég várt éjszaka, a titkokkal teli, ny?tt csizmácskám a Jó Öreg remélem megleli.   Dús lombú jégvirág nyílik a rozzant ablakon, rajzoltam mellé fényt, napot, [… Tovább]

Elszalasztottam az igazságot, mert túlságosan nyilvánvaló. Az összefüggés idejétmúlt fogalom, de hová lett maga az ember, ki tiszteli manapság a rációt? Erőtlen vagyok, lényeg nélküli, összeszorított szemmel sírok, betűkbe zárom a világot, spórolva a hangokkal is. Megette a fene a [… Tovább]

Annácska, talán (nyelvi) paródiának elmenne.   a biztonságot felhasító labilitás szomorúságot virágzó keskeny t?levele megszúrja a h?n áhítottat mi bennem fonák a csend a jaj mutatkozó  hipochonder hiány szenvedi a szót elsimítani már a valónak kell növekv? sóhajok állják az [… Tovább]

anno, eljegyzésre Zöldben a búza, a rét. Éled a tarka világ… Alkonyi pírban az ég, rezdül a csipkefaág.   Rezdül a szívem utánad, napkoronád heve hív… Szűnik a könny, meg a bánat: két karod fényteli híd.   Csillan a tószem [… Tovább]

(Csillához, anno) Távoli kékje a szép szemeidnek fénylő búzavirág, hazaviszlek… Vénuszi éked – napkoronád add, s dísze leszel ama csönd teli háznak…   fák levelén ahol angyalok ülnek – nyárból télbe ha fordul az ünnep, – Ég sugarából szőni a [… Tovább]

Aki megismerte már a poklot, azt már a pokol is megismeri, lehet ártatlan vagy lehet romlott, sorsa démonokkal telis-teli.   Aki kihúzta egyszer a gyufát, annak nehéz meglelni az utat, nem vágtathat az életén úgy át, hogy irányt?je semmit sem [… Tovább]

szinglikről, amazonokról, vetített macskanőkről… Wass Alberthez Kőcsipkék feszülnek, patakot fésülnek – zuhanó szalagot. Örvény zöld tajtéka –  szakállas kőbéka hímezi a habot.   Tó felett pára leng, fodrokat nyel a csend… Szirt alatt nőalak. Szellő kap hajába – s szíve [… Tovább]

Eresz csordul,árok telik,repedések sóhajahallatszik.Távolban villám kacsint,jó most a leveg?– tisztán érezhet?milyen a meg nem romlottlélegzet. Túl messze vagyok t?led,de érezlek,talán figyeled te is– észreveszed,a csendes es? olyan,mint a ki nem mondott lélegzet…

2012 októbere   a Vörös Október Ruhagyár termékei a mai napig hordhatók, amúgy a Május 1 konfekciógyár igen divatos öltönyei is, de itt forgalomban van és igen nagy népszer?ségnek örvend az említett kett? üzemb?l kikerült, ing, cip?, nadrág, tégla, zokni, [… Tovább]

képeslap. rajta verssorok. pókháló fonálon ereszkedik rá a csend. viharvert asztalon domborm?ves kancsó, a vén feny? alatt hatodikat koccan a pohár. árnyak ülnek ott. alszik a fény. nagyanyám valakit sirat. ölében szakajtó, lyukas emlékkosár. nagyapám. kék szemében apró mosolyok. egy [… Tovább]

Kertemben, els? érés? diófám alatt üldögélve azon morfondíroztam, vajon mit is érezhet a kis tudatlankám ….. 🙂 Serdül? diófa lopva néz körül –Furcsa pörsenéseit vajon ki látja?Egyre n? a sok dudor körös-körül –Teste már telis-tele, s hiába rázza! Hosszasan mereng, leejtve [… Tovább]

  Mozdulatlanul állok az ?szben, mint egy megbocsáthatatlan m?remek. Arcom hiábavaló hómez?, tekintetem teliholdjai az elhurcolt szeret?ké. Szökésben vagyok.  

    Élvezd, mit az ősz kínál neked dúsan terített asztalán: buja  ízét kertje érett gyümölcsének ,  gondűző levét ég hevétől teljes szőlőjének, vedd észre, mint lángolnak ecsetje színei a tetszhalott vászon falán, hamvadó alkonyatban hallgasd vénülő húrjain az örökzöld [… Tovább]

    Dinnyecs?sz jár a háztet? alatt, keményen jár. Pillanatkép hátterében fényteli régi nyár.   Tudja bár: egy görögdinnye sok közt nem oszt-szoroz, túlbuzgó lelke egy tolvajt üldöz, s ha ér, botoz.   Az édes íz s a fájdalom ellenérzése [… Tovább]

  Csigolyacsörget? ?szben ülünk. Tablettát szed – háborúra mákot. Apám szeme téboly és telihold, ráncai vad, lázas lövészárkok.   Néz engem, mint egy régi ismer?st, titkon ismer ilyenkor magára. Apám örökre hatalmas, er?s, érckorona illik homlokára.  

Fotó: Fotóház – Forintos Imre       Uram, engem csak az a tudat vigasztal;   Te rendezted így a sorsom s egyáltalán nem is haragszol, ha reggelente eleven ajándékodat csodálja mind a két szemem, míg érverése testemen pihen s [… Tovább]

Szemed óriás, kerek telihold – mit látsz? Izzik a gesztenyelevél, mint a sebláz. A délutánt beteg bogarak görgetik. Torkomon érzem a változás szörnyeit.

                           Látod-e                                                                    parafrázis N.R. „Augusztus  éjjel „c. verséhez.                                                               Koosán Ildkó         „Látod-e, álmodom én is”, éjszaka kúszik a házra, hársfavirága  ma méz-teli  illatát hinti  fölém, érzem az éj [… Tovább]

Elment remetébe, visszajött szép szóval. A csöndzsákja teli mondanivalóval. Szemhéja köpenyét borítja magára. Sort ró sorok alá. Ír a boldogságra.

* Ha a könnycseppek egyszer a világ szívére hullnak, birodalmak tűnnek le és bizonytalan lesz a holnap, mert akad majd közöttük aranyos mézszínű nem várt vendég, melynek szerepét nem érti semelyik földi nép, egy leölt oroszlán testéből kiszedett, veszedelmet hozó, [… Tovább]

*     Csak futnak a napok egymás után, bársonyos léptekkel – néha sután -, batyut köt vállára tizenkét hó, észre sem veszed, hogy milyen mohó.   Futnak a napok egymás után, nem surrog éjjel zöld lombú ág, hallgat a [… Tovább]

  A muslica, az apró kis dög, némán a boromban landolt. Ó, hogy az a… mondom, ne! Aztán ?, mármint a muslica, mintha csak az én bosszantásom lenne hitvány kis létének célja, a szememt?l két milliméterre köröz, a kezemre száll, [… Tovább]

valaki miatt mindig  bezárod azokat a bizonyos kapukat eltemeted az érzéseidet  falakat emelsz bebörtönözve éled életed mélyen benned a szeretet sistereg hagymát eszel megmosod a kezedet mert ez a természetes de ha az eperfára felmászok kinevetsz lentről lesed  félsz, hogy leesek? [… Tovább]

          Szelíd idő jött, egészen békével teli, széltől ringatóznak fáim tarka lombjai. Mozdul a gally, az ág, a törzs is meghajol, ezer levél csókolja egymást lágyan homlokon.   (Ünnepnap ez.)   Ma egy-egy hajszál minden egyes [… Tovább]

  /korabeli kép apósomról/   Hajnalban subáját hátára vetette, zsíros kalapját fejre biggyesztette, mamkája már kocogott serényen, a gajmós botot nyújtotta kezébe, amivel terelő kutyáknak utat mutatott, kik értettek minden mozdulatot, s zsigerből vigyáztak a színből kiáradó birka-rengetegre, gazdájuk és [… Tovább]

2012 június Egy távoli hullámzó harangszó, rezeg reményteli hosszú hangon, a köd szépíti kéklő kalapod, s fehér ökörnyál kedves arcodon. Leplező léptek viszik testedet, szomorú séta, kilométerek, zseb-melegében kedves kezed, hogy’ fogjam én, nem vagyok veled. Hol léptél rég, nyomaidba [… Tovább]

  Világ-edénnyé lesz benned bármi; a kiöntőformából leesik szerény mozdulatok párlata. Jajodat sérti fel az estvéli csend. Kibelezett hold gerincén fák – elvarratlan álmokat bogoznak. Szenvedőre csitult közöny sebeit nyalogatják a csillagok. Ritka ringás a dúlt elmének e váratlan körteméret: [… Tovább]

  … Te Telihold képű Kedves? Rimánkodik grimaszom, és besöpri a távoli csendet. Oldalgás-veszélyes éj. Sétáló, üvöltő vadkutyák, s farkasok szőrét felborzoló faágakon lopva kélő Hold, tücsökzene kutakból meríts, kínáld felém is csókra termő labdarózsaszín mosolyodat!

  Ez a kicsire gyúrt plasztelin az agyam. Egy ideje mégis szerpentines rovátkáiba somfordálnak, túl szép, pecsétszagú, közhelytelen, magán bozótból tépett, levélkés vagy es?ősepp formájú, tömény, tömjén szavak.   Bírom. Lebenyem szárnyán kivirágzik, az aranymetszés szabályos kisollójával fazonírozott eszencia. Betűre [… Tovább]

2012 május Hová lett szerelmes városom, hová lettek a szerelmes utcák, párok parkjai, a hangtalan csókok, jegenyék és árnyékos sakktáblák, hol öregek a gombokat számlálták. A tündöklő belvárost körút ölelte át, mint a gyermekét féltő édesanyja, majd csókot adott a [… Tovább]

<Seal – Love Don’t Live Here Anymore>   Küzdés önmagammalminden egyes sor,a közömbösség magába zártamagányom lángoló fényeit,mert a szív reménye ittnem helyénvaló.   Túl halk a szó,haza várna az álmodásegyszer? terekbe ívelne áta más és karod félt? melege,ha lehetne…   [… Tovább]

* A zene, ami inspirált: Ernesto Cortazar – Sicilian Romance       Torkomból utánad sikoly sem hasad, küszöbön küszködik tétova hit. Két ajtócsapódás között a fagyban oda-vissza érvként rekedt odakint.   Egy hang sem szól tisztán, hamisan vibrál, csak [… Tovább]

Bárcsak fa lehetnék, kinek törzsét éhes vasak rágják. Tán fel sem jajdulnék elég az, ha testem d?lni látják,   ha színes könnyeim szomorúszép alkonyatba sírva, csendes búval teli – Érted éltem! – üzenetet írna.   – Érted haltam! – tudják, [… Tovább]

A héttornyú házba lépve, beburkolt a bíbor est,  s felrémlett el?ttem n?vérem emléke, szebbet m?vész sem fest. Körbenéztem lassan,  súlyos illata idézte a ködös múltat, melynek még foglya voltam, néhány elfeledett, egykor h?n szeretett tárgya rám pislogott bizalmasan, álmodó szemmel, mint elvarázsolt [… Tovább]

Fotó: A.C.         Amikor borús gondolatok uralták az elmém, mint fékét vesztett gőzmozdony rohantam. Megszédített a sebesség, végül terheim alatt összeroppant a sín – mégis jó volt megpihennem, hiszen ébredésemkor színesre váltott bennem a fekete-fehér. Korábban, akár [… Tovább]

                                                      A mutatvány értékét persze némileg                                                       csökkenti, hogy nem fel, hanem rá. Saját                                                       múltat vádként a jelenre. Vérszemet                                                       kapva elhiszi, hogy olvashat immár                                                       gondolatokban. Magyarázna egyre                                                       emeltebb hangon, sanda szándékokról.                                                       Csakhogy buzgalma szintén olvasható. [… Tovább]

  Látom sokat látott arcod, elnyűtten kémleli a megtörtént ballépéseket, elsomfordál a szerencse, kényszerít a továbblépésre. Nehéz a fejed, megannyi emlék nyomja a súlyát. Komód alsó fiókjában fekszik a mezítelen bizalom, mindig megtelik régi tárgyak pótlékával; poros váza, kopott képkeretek, [… Tovább]

Szinte naponta hallani otthonukban megfagyott id?s emberekr?l, akiknek t?zifára sem telik már 🙁 Gyalázat! Kint jeges északi szél fúj, bent dideregnek az álmokSzunnyad a kályha, nem ébred a lángja, kih?lt a zsarátnokNincs fa, se szén – üresen kucorog napok óta [… Tovább]

Mit tegyek, imádom ?t nagyon!!! Ã?gyhát most versbe foglalom….. Kutyám sz?re-szála hullik,pedig hát a drága Yorkiksosem vét’nek ily’ hibátVettem volna tán libát?!Annak tolla, hogyha fosztva –telik véle párna, dunnaMelegséget adnak „?k” is –dögönyözhet?k, de mégis…Maradok kis kutyusomnál,h? szemébe nézek, és [… Tovább]

Fotó: Fotóház – Leota13           Te, ki fejemben egyre inkább körberajzolódsz, túl sok mindent nem ígérhetek, bár látom, szép vagy, jól passzolnak hozzád képzelt éjjelek. Tagadhatatlan ez, hiszen, ha vak lennék is tudnám, szép vagy, belül [… Tovább]

Sas Edina, 2.o. illusztrációja Dózi angol telivér ló, olyan gyors, mint Kincsem, később pedig Imperiál állt e magas szinten.   Dózi rohan, mint a szélvész, szárnyal, nem is vágtat, eddig még a galopp-pályán nem lelt vetélytársat.   Alig tudom követni [… Tovább]

Ahogyan én is születtemszületésnapomra  várok egy kezd? mondatot a tényr?l, ami bennem kavarog, még éjszaka is, feszit, bök,véredényeimben mintha gyónás-kényszer áramolna, nem tud kitörni, amorf, am?bamódra váltakozó súlypontját innen-oda teszi át, mozdul kicsit, s azután tovább, el?re- hátra; érzem, vitát [… Tovább]

Ne emlegess… ha már nem leszek   s kihuny a fény bennem -lajstromból törölj föld és ég- gyertya után kutatsz a félhomályban meg kell vakulni hogy jobban láss Aki nem lát fényben él azt ígérik az égiek ott fenn s [… Tovább]

Higgy, hogy higgyenek neked lobogj, mint a láz, hitesd el mással, -fontos, mint éhezőnek egy szelet kenyér- hogy egyedül csak ő számít.   …majd elhiteti veled is, -ha a szíve megtelik s kiveti horgonyát -fontos vagy neki, s számít rád, [… Tovább]

Sanyinak, a sunyi lónakbedagadt a szeme,pocsolyába lépett tegnap,s tán sár fröccsent bele. Bogárnak, a telivérnekfogazata kopott,emiatt már nehezebbenrágja meg a zabot. Sanyi szemébe a doktorszemcseppeket csöppent,Bogár fogát megreszeli alaposan fönt, s lent. Gyorsan gyógyul mindkét paci,hisz gazdájuk gondos,boldogok, hogy nem [… Tovább]

  Csendes most a tágas űr, És pislákol a Hold. Fényben úszik a kabáton Csak félig bevarrt folt… Ásít most egy kisgyerek, Mert sötét már az ég. Téli csend van, hó és fagy, S az esőből lett jég. Forró bögre [… Tovább]

Kis hajtás n? a földb?l Piciny Szár kél a bölcs?b?l. N? a fény felé s, mint a víz a medrében terjeszkedik a szívünkben. Elveszik a fény sugaraiban Hirtelen t?nik el az áradatban. Élete csekély hossza nem bátortalanítja Élete öröme mi [… Tovább]

Lelkünk kastélyának dísztermében a remény, talán vigad, részegen bánat-űzőn félre beszél, reményteli a nótája is mit prímás kísér.   Vigadjon mind aki még reményt nem vesztett, munkája híján, van a család, a szeretet, jön dér a gondokra, de csak tolja [… Tovább]

  magunkról magunknak   lélekt?l lélekig    sorról sorra    lapszélt?l lapszélig a teljesség fel?l   a teljesség felé    isten isten   én t?lem az énig   többé kevésbé   tiszta szívvel    regék és rigmusok   kezdett?l kezdetig   ***   írni írni nem írni   írni nem inri [… Tovább]

ELŐBB A csillag – innen szelíd, pisla fény – de ahol él, ott pusztítóan isteni, haragvó és bosszúálló ég-test; itt meg hinni tanít, s megtanít a szépre – mindaz, ami szörnyű ott és átok, gyermek lesz itt, és jövőbe tátog. [… Tovább]

nappal rám ásít egy üres otthon   mintha csak ma lenne a halálnak kacagni kedve teli ágyú torokkal nem borokkal halotti torokkal hány téglából is állt megszámolhatod bordáit lehúsolt csontváz a ház ?szi leveleit hordja itt titkos ítélet marad-e itt [… Tovább]

…Singerül.         Hazudok néhanap, de legalább rendszerint teszem. Nem bántok senkit, inkább fejem venném, mint azt könnyezze más, mi tőlem kitelik, az ember, valljuk már be, mégis csak bolond, bár rajta kívül szebb sem létezik. Én gyakran ódzkodom és ímmel-ámmal várom [… Tovább]