Radnó György : Míg csak lehet

2013. február

 

 

 

Borús brácsa húrjába kap a szél,

tört teste vonó nélkül nem beszél,

most fagyasztó lehelet feszít húrján,

hangja felcsendül a késői órán.

 

Kopott teste megtelik régi hanggal,

felragyog a rezgés egy az anyaggal,

újra fénylik lelke, nem a külalak,

s elengedi a benne rejtőző vadat.

 

Felsír a rég feledett derűs dallam,

s kontráz alá egy hegedű halkan,

a hangjuk egymás testén rezeg,

feszesen, kacag a dal míg csak lehet. 

Legutóbb szerkesztette - Radnó György
Szerző Radnó György 140 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...