Uram, engem csak az a tudat vigasztal;
Te rendezted így a sorsom s egyáltalán
nem is haragszol, ha reggelente eleven
ajándékodat csodálja mind a két szemem,
míg érverése testemen pihen s ártatlan Rád
hárítom szerelmes perceink zömét, hiszen
tudom, parancsod volt, hogy így legyen,
dicsérje szándékod nyomát a lét. Ha érint,
incselkedésre biztat – testemnek szépséget,
lelkemnek ízt ad és folyton magával húz,
ha érinti ?t a kellem mámora, nem enged
el s már én sem engedném el ?t soha. Te,
jóságos Úr, kenyeret adsz, es?s id?kben
békét szórsz a házra, világra szólítottad
minden álmomat s azóta élek b?ségben
határtalan érzelmeimnek gazdag birtokán.
Hála járja át a lelkem, tudatom szívemmel
együttm?ködik s úgy érzem, ha mindig
szeret? becsülettel óvom ?t magamban,
tiszteletben tartom szent parancsaid.
Uram, Te mindenek tudója vagy, el?tted
titkok nincsenek, hát, jól érezted, mióta
szándékom már így szeretni, a férfi lelkét
magamba mélyen lélegezni – csak percre,
aprócska illó pillanatra, míg apadni látszó
vágyaim tavát létével felkavarja s tudassa,
hogy mindig így mártózik majd belém, ha
félek, érezzem élek – igazán, míg vissza
nem térek oda, ahonnan küldtél, hogy
próbáljak megélni itt egy földi életet,
élvezzem a fényt, mely nekem teremtetett.
Legyek szerény és mindig békével teli,
igazabbul a bölcsnek vélt papnál, mely
kísértések nélkül önfeláldozását hencegi.
Uram, esküdözni nem szokásom, s ne
haljak meg, ha tévedek, de csókjai után
úgy érzem, litániák fogannak ajkamon,
hosszúra nyújtott szent imák. – Oldozd
fel múltam vétkeit, vele szeretnék élni
benned – Te vagy a világ!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: Kőmüves Klára
