Szilágyi Erzsébet : új időknek új imája

édes Jézus, kérlek szépen,
ne teljesítsd a kérésem,
ne hozz nekem karácsonyfát,
ajándékba kesztyűt, sapkát;

hiszen azt a fát én veszem,
nem telik rá, erőm sincsen
hazavinni, beékelni,
segítségem szinte senki;

díszeim poros dobozba’:
törött szárnyú főangyalka,
néhány piros gömb és kocka,
ezüst szálon horpadt alma;

szaloncukor is kell rája,
nem szeretem, de ki bánja?
“együnk, vegyünk, süssünk, főzzünk!”
itt az ünnep, ezzel töltsük?

édes Jézus, kérlek szépen,
ne áltassál többé engem,
átaludnám a decembert,
csak jövőre jön a “kisded”!

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 230 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.