Még akad gesztenye a kis kosárban, apró kacatok közt elevenedik a múlt. Amott egy mágneses világ volt részlete, karköt?, – ó lelkem le nem vettem, míg el nem feslett, évekig szívta izzadt b?römet. Üveg csillag, mit szemem elé tartok, megtöri létem, darabokra, megfájdulok még, sajnos. De ezek mind a részletek, ami maradt is itt bent, az a lényegem…