Ha tudnám
Koosán Ildikó
verset írnék e furcsa télről,
kinn süt a nap, derült az ég,
meggyérült őszi lombok
torzóit szél fricskázza
s a kertben szórja szét;
el sem aludt, éledni kezd,
ki sem pihente még magát
a kert, de hallani, neszez,
találtam tegnap ibolyát;
könnyű kabát kell, hó se volt,
elloptak innen valamit,
hiánycikk a téli telihold,
üvegdísz – jégcsaporgonák
tűhegyén a csend ritmikus
zenéje, s a fénytörésvarázs;
vízcsepptükörből nyurga
óriás , nagy hasú törpe nem
lép elő; hiánycikk lett a rianás,
a prémes fejfedő ; hiába várok
a télre; egyenszín- szürke,
kopottas nappalok hullnak
az idő perselyébe;
gyűlik a hiány, az adományok …
verset írnék e furcsa télről,
ha tudnám, mivé lesz a vége.
Szombathely, 2014. január 5.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: Koosán Ildikó
