Kőmüves Klára : Szabásminta

…Singerül.

 

 

 

 

Hazudok néhanap, de legalább rendszerint teszem.

Nem bántok senkit, inkább fejem venném, mint azt

könnyezze más, mi tőlem kitelik, az ember, valljuk

már be, mégis csak bolond, bár rajta kívül szebb

sem létezik. Én gyakran ódzkodom és ímmel-ámmal

várom csak, mi jő, de pontosan tudom, hogy sorsom

is hazug, hát mért tartanám jóval többre őt?!

A világ talán egy nagy cigánykerék, erőtől függő

mókás mozdulat, fejében néha több a vér, olyankor

önmagán mulat. A ferences bezzeg imákat morzsol,

én azt mondom rá, gyáva – a  nagyvilágba félve lépne

csak, kísértés az ember átka, de ha abból kimarad,

könnyen lehet, hogy vackába az áldás sem siet,

a háromperces meccsekért a nézű fintorgón fizet.

December van és erősen fúj a szél. Nagyapa leveleit

hordta szét a kertbe, úgy szaladtam értük, mint a nyíl,

még az ősök is hazudtak, nem csoda, ha mostanság

az ifjú vakmerően él, mert – Tessék, itt e nap, amelyben

én is létezem, és itt a lap, ha akarom estig nézhetem.

Benne a hazugság, de bennem élet, mindez hol volna,

mondd, papa, ha te a háborúban… Itthon várt mama,

a kékszemű és szőke, ott Maruszja, az erőt sugárzó

barna, te meg egy egyszerű szabómester voltál,

a rendszer hibásnak vélt apró rabdarabja. Csak

bámulom a sorokat, elmerengek; te vagy az apám

apja és iszonyúan nehéz szavakba öntenem, hogy

rám a létezést csupán egy véletlen döntés szabta,

valami nyárillatú rózsadombi hűvös szénakazalba.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 627 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))