Pásztor Attila - Atyla : Holttündér

szinglikről, amazonokról, vetített macskanőkről… Wass Alberthez

Kőcsipkék feszülnek,

patakot fésülnek –

zuhanó szalagot.

Örvény zöld tajtéka – 

szakállas kőbéka

hímezi a habot.

 

Tó felett pára leng,

fodrokat nyel a csend…

Szirt alatt nőalak.

Szellő kap hajába –

s szíve hajlékába 

süt a hold mint a nap.

 

Szabad s határtalan

sorsának titka van – 

legendák övezik.

Férfiak kutatják,

csókjait akarják –

szerelmét keresik.

 

Lábához hull a Nap

Istenszéke alatt – 

fényt fürdet magában,

s ha látják meztelen’ – 

fordul és nesztelen

int: – Gyere utánam!

 

Combja mint íj feszül,

sziklák közt fut-repül,

hegycsúcsokig felér…

Fehér sóhaja hull,

csillagköddé simul,

eget és földet ér.

 

Teliholddal dalol,

lelket láncol-rabol,

hangja mind’ táncba hív:

elég egy szökkenés

szirtfokon s mint a kés – 

mélybe szempár taszít.

 

Tündér vagy boszorkány,

eleven szobor tán –

oly rezzenéstelen…

Álom vagy valóság

tűnik a habokba

ezüstös hirtelen.

 

átirat 2007-ből

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985