Koosán Ildikó : Ahogyan én is születtem

Ahogyan én is születtem
születésnapomra

 várok egy kezd? mondatot
a tényr?l,
ami bennem kavarog,
még éjszaka is, feszit, bök,
véredényeimben mintha
gyónás-kényszer áramolna,
nem tud kitörni, amorf,
am?bamódra váltakozó
súlypontját innen-oda teszi át,
mozdul kicsit, s azután tovább,
el?re- hátra;
érzem, vitát folytatna vélem
az érzék, meg az értelem,
miközben fel- felvillanó
körvonalképben faragja jövend?
alakját a gondolatnak,
 felismerhet?- élesen;
s  én,
– ahogy anya bölcs? fölé hajolva
látja, gyermeke ujjai görbülnek ökölbe,
 kapaszkodna a leveg?be,
 reflex-ritmusú gyöngyszemek,
jelbeszéd-zsengék,
 ennyi telik most t?le,-
játszik, év?dik térbe’, id?be’,
a szó hangbimbós ágait fuvallat
 rezegteti, játékmadár forog;
várja, el?buknak a hangok,
hangsorok,
s beszélni fog;-
így várom,
legyen kiáltás, ének
a benti káoszból, 
  sorokba szedhet? indulat,
és megszülessen,
– ahogyan én is születtem,-
 ünnepi versem.
  Helyén kivérzett seb marad.
 

Szombathely, 2012 januárja

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 953 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.