Természet

                                                  Most tél van. Hó és csönd.                                                 Állok házunk el?tt,                                                 változást fürkészve.                                                 Egyszerre a feny?k                                                 méregzöldjén mintha                                                 csak mesekönyv nyílna!                                                   Havasan az erd?                                                 tündéri, szinte cseng                                                 a jégkristályokba                                                 ágyazódott [… Tovább]

Fák lábát öleli a köd,szürke sz?nyegén pihenvecsend lebeg álmaink fölött.Lustán libbenti szárnyát az este,halk várost hagy maga mögött,hol hóh?vös holdfény szitál,s bóbiskoló házak közöttjégcsapcseng?k hangja száll…

    Fájdalom kullog az éjbe,Áthatja ?sz fejét a tél,Jégvirág szirmait tépi,Órája lángoló acél

  Tanulni kell a téli fákat, a zúzmarát a sz?z havon, ahogy a hólé átszivárog, a b?rig ázott udvaron…   Tanulni kell a madarakat, a hajnalt, ahogy feldereng, kibomlik aranyszín ruhából, s minden nap új napot teremt.   Tanulni kell [… Tovább]

          „…legszebb a tél…”                   (J.A.)       Legszebb? A szív szikrázik bele! Arcokon ver tábort a tél. Gy?lölet-fagy, deres közöny – én jobban fázok bárkinél!   Ameddig szem lát, hómez?. Farkashangú e tisztaság! Mért nem nyugtat az ért? [… Tovább]

Árnyékot rajzol… Fagyott üvegharang alatt laknak a téli madarak. Lassú ólomszárnyakon szállnak Mögöttük bújkál a téli Nap Árnyékot rajzol a hóra, majd ablakot farag fagyos keze Ott benéz a bolondos február, s már látom a rügyet bontó március arca kacag [… Tovább]

…   széthullott az éjszaka nefelejccsel telifátyla homályban úszik az estcsillagok össze bújnaka holdfény Téged keres szakadó éjjelrád találálmaidbanbotorkálnefelejcs szirmaifeltárjákemlékeid kapuját.. … s ha itt a hajnal,hozzám visszatalálsz…  

Vers az id? nemlétér?l Goethének, de akár Plótinosznak, vagy C.G. Jungnak.   Helyhez kell-e kötni és id?höz? Hiszen továbblép és el nem id?z. Személyhez kéne kötni és korához? Hisz újraszövik, s másik nembe tán.   Mi fogja meg, a mélyén [… Tovább]

  A tél sötétje ringat el,   Csípős, hideg szél ölel,   S átjárja a testemet,   Ízig vérig megremeg.   Ha bejövök az ajtón,   Meleg csapja arcom,   Nincs már bánat és nincs,   Nem vagyok már szomorú. [… Tovább]

Bokázik a fagy a széllel,roppan a jég, ahogy lépdel,szikrázik a holdas éjjel,csillagot szór szerte-széjjel.Sikong a táj, jajdul a tél,csárdást jár a fagy meg a szél,reszket a berkenye ága,félve nyújtózik az égre,reszket a f?zfa magába'végre jó takarót kérne,puha havazást a földre,áldást, [… Tovább]

(1) tükörarcú tó dalos békák emléke jégpáncél csendben   (2) tükörarcú tó békamúlt emlék mélyén csend víz csobbanás  

…fekete gondolatok egy éjfekete hajnalon… hideg márványon fekszek éjfekete selyem stólám a talajra ejtem egy holdsugár a szívembe hatol ezernyi szunnyadó szikrát lángra gyújt… messze távolban már kitárult a kapu ajtaja hívogat az angyalok hada… bátran lépkedek a szivárvány alatt [… Tovább]

…amelyre vágyom…     egy hatalmas hópehely lennék leheletnyi fuvallat egy jégvirág a szobád ablakán egy látomás mely hozzád száll egy kisvirág illatos rózsa szál egy gyertyaláng mely lángol már egy pille szárny mely feléd szál egy holdsugár mely Rád [… Tovább]

néha kicsit megroppan az ablak, ráfagy a pára…     December   Faggyal jött a december. Pattan az északi szélbenmind a jeges, dermedt f?szál; dércsípte bogyókkal játszik a tél odakint, s a sötét lassan közeleg, már szürkül az ég, ám [… Tovább]

Pársoros emlék /Málta/ Koosán Ildikó Önfeledt rácsodálkozás ez tengerparti magányban távol a zajtól, rohanástól, múlttal, jövővel teli tudattal, örömmel vegyes félelemmel a valóság és képzelet együttesében létező külön világra. Évszázadokat megérő építmények, templomok, katedrálisok, művészi alkotások, akár márványból faragott, akár [… Tovább]

  Tegnap még röppent nyár volt, ma hűs van és esik, s az égi különbségnek tíz fokra is telik, a szél is össze-vissza tekergeti a fát, s a kábult Balatonból vizet szürcsöl a nád, csak Isten tudja mitől teng-leng a [… Tovább]

Örülhetsz titokban vagy a nyílt utca térkövén (végre-valahára elpatkolt ez a vén, kövér, kelletlen, szertelen, felnevelhetetlen gyerek) De megkérlek, engem a Tengerbe temessetek.   Ne rakjatok a föld alá, mikor bevégeztem – a férgekből untig elegem volt az életben és [… Tovább]

Olyan, akár egy tömb ököl, gömböly csöndjével tündököl, a ringben persze, sose nyert, és mégis csodálja kert, testvérei zöld ördögök, fűszálak szőnyegén pörög, éjszaka labdaként gurul, hálója csillag-szőtte húr, s ha Nap kel, újra gömbbe megy, és fénnyel lesz teli [… Tovább]

  Alig akad e madárból, elkóborolt már a tájból, mégis hírlik, mintha látnák erre tévedt egy-egy párját, hiszen megmaradt az éden, bokrok alján, fák tövében, vad dürgése lázas kényszer, s megtelik a feje vérrel, s amíg hergeli a vágyat, eldugul [… Tovább]

    A déli széltől volt habos. Iszapos-szürke, tarajos. Háborodott  és nyugtalan. Rosszkedvű. Barátságtalan.   Haragra, dühre hajlamos. Beteges és idegbajos. Fönt csapkodó. Lent hangtalan. Zabolázott és parttalan.   S olyan erővel tört elő telt testéből a levegő, mint teli [… Tovább]

Te ezt gondolod, én meg azt, semmi közös nincs e ponton, és meddő vitánk úgy nyomaszt, hogy itt marad… egy magas polcon. Évek telnek, telik a polc, néhány félreértés előkerül, és te fogsz egy nagyot mit jól leporolsz…. és az [… Tovább]

      Állj meg fiam, állj meg, ne siess, nélküled két karom oly üres, temető kapuján álom jár, fekete madarad ma reám vár.   Sötét az éjszaka egyedül, valahol vén cigány hegedül, temető kapuján a madár, az én vállamon [… Tovább]

    Anya, anya, anya, hívlak a távolból, mint magas hegyek, tornyosodsz a tenger fölé. Szíved oromján örök köd ül és szélvihar árad belőled. Veszekedni kezdesz a tengerrel, ordít belőled a magányom, kivet magából aprócska csónakom, neki-neki csapódok a szikláknak [… Tovább]

    Kiradíroztam megint egy esztendőt, a naptáramban fogynak a szereplők, jaj, annyi barát, s annyi óra ment el, a jussul ide hagyott félelemmel.   A december már huszonnyolc napot élt, és fárasztja hosszúra nyúlt ittlét, kitörölne a világűrben bárhol, [… Tovább]

Az élet rejteke a mag, belőle lélegzet fakad!   Széjjelhordták a lótenyésztő népek, és lassanként az egész világé lett, szálkás kenyeret sütöttek belőle, s a glutén gyáván visszahőkölt tőle, lett szüleje a büszke belga sörnek, a zabpehelyes angolszász gyönyörnek, de [… Tovább]

@page { margin: 2cm } p { margin-bottom: 0.21cm; direction: ltr; color: #000000; orphans: 0; widows: 0 } p.western { font-family: „Times New Roman”, serif; font-size: 12pt; so-language: hu-HU } p.cjk { font-family: „SimSun”, „宋体”; font-size: 12pt; so-language: zh-CN } [… Tovább]

Illusztráció: saját                                                                             [… Tovább]

Illusztráció: saját                                                                             [… Tovább]

Volt egy kanapénk. Szocreálos, múltidéző, vörös színnel. Félig kitört lábbal, így elmozdítani sem lehetett. Évek óta ugyanabban a pozícióban állt. Mint aki nem mer megmozdulni, csak vár, vár valamire. Várja a megváltást a csodát. És míg a Rendszer változott, öröklött [… Tovább]

    Ablakpárkányon ciripel az altató, Szúnyoghálón fennakad a kósza gondolat, Zümmög a bajbajutott, majd arcon csap A felismerés, hogy van egy bentlakó. Duruzsol a táguló szembogár, Forgácsolt agysejtek közt a szú perceg, A zajok az inger-küszöbön átesnek, Csak zsong [… Tovább]

Az egyik idei aquincumi költöversenyre küldött versem, ami nem szerzett babért… Kép az internetről. Koosán Ildikó …ez benne a jó Hívómondat: Az indulat ihlet versre „ Facit ignatio versum”   Zabolázhatatlan érzés az élmény, volt ilyen, s lesz ezután is, [… Tovább]

Parafrázis Ratkó József Zsoltár című versére       Az anyák mind óriások, hátukon cipelik a világot, fehér kötényük zsebébe elfér a bűn és szeretet, anyák nélkül – hideg az élet…   Az anyák nem öregszenek és nem mennek messzi [… Tovább]

    mindig tudtam, hogy közöm van ehhez a nőhöz. kéretik nem félreérteni. mintha lehetne ilyet. félre. érted vagy sem. félre semmiképp. s bár azt mondjuk, a vers szöveg. nem önéletrajz. nem regény. de titkon tudjuk. ez is meg az [… Tovább]

saját régebbi fotóm rügyfakadás              Koosán Ildikó    tegnap láttam, megnéztem ma is a rügyet, ahogy a fények színezik, langyos esőben ékszerként ragyog, percekig azt hittem földi csillagok jöttek tömegben tavaszt köszönteni, frissen csiszolt drágakövekkel teli zsákjaik a csillogást mind [… Tovább]

út szalagjábóllábnyomom kivágomléggömb-fákatégre eresztek többé nem dagasztom záporrá felhők kovászátkívül-belül legyen aszály porzó némasággal elföldelem a szavakatördöglakatot hajlítoktekintetem visszagörbítemmagamba nem próbálok ködöt csillogtatniés zajt pattintani csöndbőls mint akartamnem fordítom szó szerint a réteta kacsázó kő alól is kirántom a tavat [… Tovább]

SzóVarázslat, megadott szavakra – faragás, télidő, keserű, mandala – és Vehofsics Zsóka fotójához. Bezúdult a télidő váratlan,’ tavaszra, jégből formált szoborpark a tér és az utca, a járókelők  megdermedt árny-alakok, arcukon a ráncok, mint faragás-nyomok,- a jégszobrász február  lét-szilánkjai. Mély [… Tovább]

„Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni” * (József Attila: Tél)   Porhavat szitál a Kegyelem –   Ám az áldott fényű fa alatt csodák helyett növekvő árnyak, díszdobozokba csomagolt szűkölködő szeretet, megcsappant hit, hazugságok, valódi kincseink, az igazság [… Tovább]

    Megint november, kicsit marós, most tizenhetes, nem ötvenhatos. Nemzedékek egymás mellett, alatt és fölött. Átalakított, átfestett, mégis öröklött hajlamokkal teli romos és új házak, együtt él gőg, dicsfény, hazug gyalázat. Új zenekar, de réges régi kotta, vérrel írt, [… Tovább]

Egy régi versem   Télapó-álom                 Koosán Ildikó  Ez most a rég várt éjszaka,a titkokkal teli,nyűtt csizmácskám a Jó Öregremélem megleli. Dús lombú jégvirág nyílika rozzant ablakon,rajzoltam mellé fényt, napot,hadd lássa, itt lakom. Nem kérhetek modern csodát,szaloncukorhegyet,de meleg, tiszta kis szobát,s maradjak még gyerek… Hát [… Tovább]

Ma a Pilis haldokolt.  Élénken sötét kontúrjába vérvörös nap kapott és úgy hatott,  többé nem akar felkelni. Fekvő, zöld ölű asszony, mindig más benned a fájdalom. Most túl szürke, ahogy végig kísér utamon. Faggyá dermed rajta az est, élettel teli [… Tovább]

A kezükön át Siketek jelbeszéde*                             Koosán Ildikó   Ki-beforduló kezek, táruló, záruló ujjak nyugtalan, heves tánca, néma zene; emberek szíve, érzésvilága nyílik meg vele.   Van, kiknek a köznapi közlés kényszere, út a teljesség felé, ha élnek [… Tovább]

Illusztráció: Gősi Ferenc, Gyirmót téli csendben Süketeknek felesleges halk szóval magasztalni a csöndet, melyben ezernyi titok ébred, hol üvöltő vadként, viharverten, vagy néha, mint harmóniát zúgó orgona, és mennydörgés ijesztő robaja, melyre úgy válaszol a szív, akár egy álomszépre komponált [… Tovább]

  A telihold látványa, mint a kígyódelejes tekintete,megbabonázott.A felhők – puha vattapamacsok –parányi csillagpettyeket öleltek,s engem elfogott az érzelmes álmodozás.A sűrű teljességből érkezettmoccanó vágyamégre véste végső jelét e hűlő éjszakán,ám a mozdulatlannádermedt időmagába szívta a régikáprázatokat.Elszivárgott minden,ami volt,csöndessé szelídültekszememben az éles,forró képek. Már nyugalom [… Tovább]

éjszaka van a legfényesebb csillag ablakában ott ül Isten és (még lefekvés előtt) ismét Teremteni kezd valahol én is leülök az írógép elé nem gépelek csupán egy soha-meg-nem-írom-verset zongorázok a levegőben ám MOST mégis(!) ráütöttem a T betűre íme ajtóm [… Tovább]

  Hátunk mögött halomra dobált évek,sorjázó habfodor tengernyi hosszan. Kiporciózott élet, kegy a sorstól.Ajándék érdem szerint. Jóban, rosszban.Míg állnak váraink, hisszük, szélvihar,jeges ár se árthat, ha tavaszt éreza szív s kéklő bércek bűvös orma vonz.Utunk egy, megyünk szomj-gyötörten a fényhez.Éltető energiákat [… Tovább]

  Már annyi féle napot kitaláltunk, van állatok, növények – bármi napja, az ünnepelés olthatatlan vágyunk, hol senki senkit nem gerjeszt haragra.   Egy nagy sakktáblán háborúkat játszunk, az ölés bűnét lemossuk a könnyel, az Istennek is mattot ad halálunk, [… Tovább]

  Túljutva anyáink emlőin, nyúlánk, tizenhat éves zsenik voltunk, egy ember ismeretében teljes, akiről úgy tudtuk, más mint a világ, és a világ sok szarral teljes – ítéletünk volt vissza és előre, tudásunk tökéletes, minden lényegtelen törölve, csak a lényeg [… Tovább]

  Kiürülsz, mint a telt pohár, te irigyeled, ő csodál, mert ő az egyetlen tanúd, hogy feneketlen mély a kút, leengeded, meg felhúzod, a forrás holtodig buzog, s csak teli vödröd érzi meg, hogy szomjat húzol, nem vizet.

Vasbányai Ferencnek, szeretettel     A budapesti József Attila Gimnázium 1969-ben érettségizett IV/C osztályának találkozóit megörökítő albumban 1992 óta kézíratként olvasható, és a Héttorony oldalára 2009 októberében feltöltött azonos című szövegem (http://www.7torony.hu/content.php?c=25170) 25-ik évfordulós, „jubíleumi” változata.       tarkódon égtájak célkeresztje gesztusaidra vetkőzik [… Tovább]

  Csak pár fejecske mozdult könnyedén az óriási fészek peremén, úgy lassultam, hogy lássam a csodát, pár babonázott másodpercen át, s megértettem, nem csodálatra vár a fiókákat őrző gólyapár, a tollasodó gond és az öröm, pirosodik most hosszú csőrükön, sok [… Tovább]

Ha örömet akarsz szerezniNem kell a pénzedet költeniMert az igazi ajándék ingyen vanS nem az anyagi javakban Nem kell rózsa, drága ékszerSem a buksza teli pénzzelCsak egy valami okozhat örömetA mosoly, és az önzetlen szeretet Addj a szíved drága kincseibőlDe [… Tovább]

Összeállítás április 11. tiszteletére KÉp: Tündérvirág Kámoni arborétum /artfotóm/         Válaszok Cseke Gábor kérdéseire /kérdezz – felelek 2017. ápr. 11. re/       Mióta intenzívebben foglalkozom orvosi szakmám mellett az irodalommal, írok, fordítok és könyveim jelentek meg [… Tovább]

FényjelXIX. századi dal                        Koosán Ildikó   Látod-e mennyire  várom, anappalok fénye, ha éj peremére kúszik, a hajnali ködre terül,rügy-teli ágra, ha barka virágraébred az erdő, a bánat elül? Hallani csöndben, lenge örömbenfürdik a tisztás, érik a dal, zizzen a szárnya, száll a [… Tovább]

Bíbor színű alkony mikor hozod el márAzt a napot melyet mindenki vár?A gonosz vezette világ végétEgy új világ hajnalának kezdetét Amikor a szeretet vezeti a szíveketS tova tűnik el a gyűlöletAhol nem ropognak a fegyverekMindenhol békességben élnek az emberek A [… Tovább]

Egyszer véget érnek az iskolás évekS vár rád a nagy betűs életGyermeki szíved még mindig játszanaS ott ülnél mindig az iskola padba Mindig a barátokkal együtt lenniA jóban és rosszban kitartaniDe az idő oly kegyetlenSoha nem áll meg egy percet [… Tovább]

Mellékutcán  Koosán Ildikó  A mellékutcán autók haladtak,Lemenő naptól hunyorgott az ablak, Háztetők fölött félhomály tenyészett,S a csöndből, ami tunyán heverészett, Most esti forgatag, lármás sietségAraszolt elő, pezsdítve az estét; Éji szállását egy koldus kereste,Kószált szélvédett szegletekre lesve, Galambpár kukázott a szemét körül,Pofon csattant véletlen – vétlenül; Résnyire [… Tovább]

Körtefát ültetek,  karcsút, rügyeset,  amikor a fagyból  lesz majd kikelet.   Felnő ez a kis fa,  s aki született,  azzal együtt várjuk  mind a szüretet.    Addig pár év telik,  és mert így esett,  faragok egy verset,  aprót, fényeset.    [… Tovább]

Capri              Koosán Ildikó   Célom a Világ tetején vibráló látványpillanat örökbefogadása;    ízlelgetni a láthatár részleteibenmegbúvó fénydimenziók mágneses vonzását,  átlebegni kék-azúr ösvényein egy káprázatos táj fölöttMonte Solaro csúcsa felé az istenképletekkel teli édenkertszivárványszínekben pompázódús délszaki növényei között  amit [… Tovább]

Csak az érzi, akinek szíve, Erő, hűség, reményteli, Ott dobog fenn a barikádon, A szabadságot hirdeti. A Corvin mozi előtt állva, Vártam, hogy ott lesz az a lány, Aki ígérte, hogy visszajön, Egy októberi délután. De tankok taposták az álmunk, [… Tovább]

    Én ma a nyári meleggel töltöm az őszi kabátom,  s nézem az égen a bűvös csillagok éteri táncát. Csillan az éj szeme, féltőn őrzi az esteli tájat,  nő a remény idebenn, mint árnyak az éji homályban.   Éneke [… Tovább]

Színe sincsen, íze sincsen, láthatatlan száziziglen, olyan, mint egy izzó verbum, mintha ősi tűzzel égne, s egyetlen lélegzetére megtelik az univerzum.   Galaktikák fejedelme, számsok csillag a szerelme, egyetlen szív, tenger elme, s mint egy csöpp az óceánban, mint az [… Tovább]

    Kagylóvá repedt az égbolt, gyöngyözöm, halászom, szél fúj ide oda tengek s lengek jobbra-balra, kéz tologat jobbról-balra, ahogy az Isten megadta, csak néha színtelen, megfogyva, titkolt hazámat hirdetem, feketén fehéren simogatnak érdes kezű sós szájú betűtengerek, illetnek s [… Tovább]

    Álmodomaz otthon kenyér illatával,látom nagyanyám hófehér haját,amit dagasztáskor kendőjébe zárt,ha előkerült a nagy sütőlapát, éslangyos cipókkal telt meg a kosár. Ráncaibanrejtőző, bársony mosolyátidézi a múltból derengő ős-erő,boldogság, az a tiszta élet,– szép, áldozatteli -, amely a fényűzésthírből sem [… Tovább]

Csupán a csend hangtalan fényekoppan a macskakövön.Sziréna zúgás töri szét aszmoggal telt est szürkeségét.Foltokban emberi árnyak– érdekes élő ködfoszlányok –a betontengerben gondokkalmegrakott uszályok futnaklélekzátonyokra.Páros magányok lakatlan szigete ez : millió hajótörött.Segélykérő tüzek lángjaiégetik fel a maradék reményt.A hamuvá lett semmibőlketrecbe [… Tovább]

    És sűrűsödik a válaszokkal teli csend,     puhulnak az évbilliárdokig rótt körök,    hiszen csak a lélek örök,    létünk,    mint lepke szárnyán a hímpor,   vadselyembe göngyölt porcukor.        

     Könyörgés a veszendő Földért                         Koosán Ildikó                                        Jó Uram!Héliosz szekerén csomóra kötni a féketégi szabály okán ki lehetne  illetékes?Nézd az utóbbi időket! Volt rég, mikor féktelenül űzte a tűzparipákat új hozzá nem értő, tán  Phaethón,  bizonyítván, engedélyezi [… Tovább]

A hétköznapok robotokká tesznek bennünket, látszólag minden ismétlés, tanulunk gondolkozás nélkül tenni, cselekvés nélkül gondolkodni, vagy lélegezni amikor vers születne, verset írni, ha lélegzetünket összekócolnák túlfűtött érzelmek. Ezt a karma jógát, ha szeretjük ha nem, művelni jó, akár botanikus szenteli [… Tovább]

    Már a Park sem a régi ( nem is lesz ) de ne bánd:kiveszett egykori lombok idilli dala.A lelkem szomjazza a klorofillóceánt,mely nem csupán az álmodásnak volt itala  Ránk vártak a padok, a sövény rejtekébenfiatalon vadásztunk illatokra, szépre,boldogok voltunk [… Tovább]

Kipp… Kopp… Ki kopog? Ki az, ki ily bátran robog Be e házba? … Nem látlak, Viszont, ha elém kerülsz, biztosan kiváglak   Mint a macskát… Nehezen… lélegzek… Pillanatról pillanatra egyre jobban mérgeznek A percek… Nem érzek, De látom, hogy [… Tovább]

                           – A tálat kihozták, miért haboznál                         gyakorta éppen az üres van teli            [… Tovább]

Nem kell apropó, alkalom elmélázni a kispadon,     Nem kell apropó, alkalom elmélázni a kispadon, alvó emlékekkel telik a kert, tűnődnék reggelig, egy emberöltőt visszaszáll a gondolat. Utolsó nyár… Repül kis időcsónakom anyámhoz, régi, szép napon, mikor még bíztunk [… Tovább]

 Más dimenzióban                                                     Koosán Ildikó  Meglesni mi zajlik az éjszakában, mikor álomköziutcák sarkán befordulsz egy régi sikátor házai közé,hiszed, már jártál itt valamikor, mert felismered  aporcelánházszám mögötti térből előtörő vonzóerőt;ez az, gondolod, belépsz egy ajtó nélküli küszöbönát az ismeretlen terem lebegő [… Tovább]

Kútág’ – ösztövér, gémje – hórihorg’…kopár sík? torsa közt? haris rikolt?Zeneteli nyelvünk csupa szépség,dús mai nappal időutazás,ütemhangsúly, ha kell, időmérték:gyorstelepítésű drótakadály.

A verset Várkonyi János festőművész azonos című festménye ihlette Belesimul a homályba, így vár újabb érkezőt, karján fehér hangedlit tart, szmokingot hord s lakkcipőt. Selyem csokornyakkendőjenem fityeg csálén nyakán, milliónyi titkot őriz, ha kell sznob, máskor vagány.   Á-tól Z-ig [… Tovább]

    Fütyörészgetek, gyermek lettem újra.Szívem is trilláz amerre járok.Rám rikkantgatnak mintha csak értenékflörtjeim szavát rigók, harkályok.A tüdőm teli, s hol föld, ég összeér,füttyel köszöntöm én a végtelent.Hegy-völgyek fújják ezt az ősi zenét,visszhangok ott fenn, én meg idelent.Fütyülök, mikor alkony [… Tovább]

  Ha itt lettél volna velem alkonyatkor, megmutattam volna a színváltó tengert: acélkéken, bézsen, narancsvirág-fényben. Kezemet zsebedbe rejtve a szél elől elmeséltem volna talán,  hogy “az ördög kibomló hajánál fogva húzza le a Napot minden este és vonszolja végig (vizek [… Tovább]

    Skízispont,múltteli jelen.Silbakol, fel-alá jára zöldhajtókás, sárgapitykés közlegény.Még nincs tizenhét éves.Vállán súlyospuska, hegyénhosszú szurony,háborúra mutat,csillagot ér.Esni kezd a hó.A szökevény percfuttábaa fal mellémég oda rajzoljaa faköpönyeget.        

lázadás/anyák napján/             Koosán Ildikó széttolnám a homály függönyét,ma éles képeket akarok!lázadásommal telik  a lét,faggatnék minden csillagot,  mert ki a parttalan időbenáradás, aszály közt lépeget,s hinni kész a teremtőbenkérdőre vonná az eget: hol van a kéz, a tekintet,hol az öl, a puha fészek,hol [… Tovább]