Nyár

ha lehet ott hagylak aztán kiderült másra kellek te nem láttad hogy dől még ide is alig élő néma hallgatag ikea-bimbót tettél elé csak nekem mondtad mi oszlik ott addig huhogta parancsod kóróvá sorvadt torkod míg nyálammá váltál zöldnek nevezted [… Tovább]

A figyelem már nem a fegyelem, s nem öregedik a világ velem, az összes régi, vásott alkalom, már nem izgatja testi parlagom. Meglassultam. Ma sem várok csodát: Fölemberesedtek az unokák. A természet még régi képet ölt, a tavaszt szájon csókolja [… Tovább]

Minden év nyarán elképzelem, esti séták, beszélgetés, ami nincs. Gondolkodom, talán azt sem kellene, mondd: Lehetne egyszer, közelebbi képeket fújna felém az a szél? Nem változna már semmi… Csak gondolnám itt vagy tán’ Bolond ötletek kavarognak, itt-ott. Forró a levegő, [… Tovább]

Mint régi nyarak fái közt a szél, úgy suhan el az élet   a táj rajzasztalán zöldek, sárgák, kékek vakui villannak   s mi visszahívjuk olykor a pillanatok édes virágillatát

Fagyott lélek   egyre jobban fázom sosem lesz nyár látom jéghegy vesz körül   holmi üres szavak nem oldanak jeget nem erre vágytam   a szakadék mélyül híd nem épül bezár a tér   utamon egyedül kószálok talán majd odaát [… Tovább]

Nem lehet azt elmondani mi történik akkor, ha hűs fuvallat éri ablakom, majd nyári napsugár táncot jár. Reggel messze fut álmom, lábnyoma sincs, port szitál emlékeimre a léha felejtés. Odakint lombok, bokrok, napsütésben lépkedő halk üzenet, csak súgja: Pár hét, [… Tovább]

Kiskerti capriccio*   Végül is kívánságom szerint a füvesítésből kimaradt kertrész – öt kis zöldséges ágyás – lett az új a veteményeskertem, – napjaim életvízforrását rejtő pálmafás oázis – ahol úgy hódolhatok kedvenc hobbymnak mint a régi veteményesemben.   Közel [… Tovább]

El kellett volna veszítenem e napot, hogy élve maradj… Meg kellett volna tartanom az összes többit, mert rád hasonlítottak. Nem lett volna szabad elveszítenem a szerdát, mert így közöttünk a valóság és a semmi mezején, ahol a képzelet is szélként [… Tovább]

Mire megjön a tél, kedvesem, hidd el, közelebb leszel hozzám, mint a nyáréji égbolt ezüstveretje, s közelebb, mint a távolodó, és egyre táguló világegyetem. Mire megjön a tél, kedvesem, ezerarcúvá válik világom, s a tarló is rég elsiratja millió, ellopott [… Tovább]

Midőn az est, ha rád szitál, a szél köréd most fényt zilál, körötted míg a csend pereg, a lelkedben remény remeg. Szilaj csikó a két kezem, kutatna már a bérceken. S tudod, ha jő a csillagéj, belül feszeng a szenvedély. [… Tovább]

    Hívő keresztény. Őrizője hit. Ha káromolja, Isten sem segít. A pokol tűzén annyi nyárs forog. Őrült piac. Magányos templomok.   Az árulásnak ezüst a jele, de odavész az ész jobbik fele. A Nap is csóró. Spórolja a fényt. [… Tovább]

Montázs Bátai Tibor versciklusából időbe telt amíg beláttam szárnyai helyén csonkokat cipel a szegény némán gyászol a tücsök pedig lett volna esély az elején csak egészként lehet én meg csendje e hallgatásnak keresve azt az üveggyöngyöt kihasználatlan esélyeid lépcsők végeláthatatlan [… Tovább]

Szavakat válogatok, egyet keresek, fényeset. Gurulnak a betűk… Jönnek-mennek furcsa színek, szellő- emelgette levél pereg, nyár melege lustán biceg. Látod, levendulaszirmoktól nehéz a szívem, az a szó… virágillatból suttogó.  

    A felhők függönye fölött, nyári derűvel mennydörög, a villám alszik, lüktető cikk-cakkjaiban nincs erő, az eső alig pöttyörög két nyújtott morajlás között, a ferde óra most pereg tizenhatóra negyvenet, s érzem, hogy elakad a rím az idő szakadt [… Tovább]

Ma van a nyári nap-éj egyenlőség napja , s  a szent iványi éj                                               Veszélyt jelzőn ezernyi esőcsepplampion villogott, [… Tovább]

  Gesztenyefák égboltkupolája, langyos, ünnepi koranyár. Várom. Hiszem, majd erre jár, /látatlan létet borít magára./   Délibábvilágom képzelt valója unszol, mintha igaza volna. De senki. Csupán a mosolyát idézi meg egy pajkos csitri ág.   július 1.

Ha meghalok elreppenek lebegve fel oda hol ágyat bont a végtelen Csillagtengerek legmélyén igazságtól gyöngyözve kutatom aztán s tovább a rejtelmet Álmodat álmodjam ha majd meghalok halhatatlan égjek felnyugvó Napodként s ébredjek Holdként benned örök egek rejtekén Ha meghalok elfordulnak [… Tovább]

Mielőtt elmúlik a nyár, pipacs a széllel szóba áll: Mondd te csélcsap, – simitja a gyűrött szirmokat – hányat szerettél még, jártadban-keltedben?   Ő, csak te voltál -suttog a szél -. Másra rá se néznék, mondtam rég. Elpirul a pipacs, [… Tovább]

Talán elindulsz te is, majd vörösbe játszol, mint a távolodó csillagok, és sose beszélek majd neked a konvergenciáról, ahogy köréd sűrűsödik a gondolat. Ha nem mozdulsz, nem érinthet, szabad vagy, mint a nyár vagy lehunyt szemeken a finom eső. Ha [… Tovább]

   A házra árnyék nem terül, egy vén dió áll egyedül, a nyárból más: illúzió;   lakója nő, alig mozog, lefüggönyözött nappalok, pár hűvös éjjel volna jó;   ágyon a paplan is teher, anyaszült meztelen hever, félő, ha  álmában beszél [… Tovább]

Nézd, sietve jött a réteken, lenge lombruhát viselt a nyár. Trillázott künn minden kismadár, béke hullt le ránk ott, édesem. Illat szállt, s a zsenge fűzfaág lágyan átölelte két karunk, s mint mezők fölött a sóhajunk, csillagok között repült a [… Tovább]

  Még mosolyog  véremben a pohár bor, amit a vacsorához ittam, és ma  alig fáj, ami fájni szokott, szép ez a kora nyár, ami itt van, ölel a csend,  most boldog vagyok. Jó lenne így még néhány évet, vihar nélkül, [… Tovább]

Elképzeltem magam oly fiatalon. Nyár van, helyem a teraszon. Messze nézek, ott a távolban látom, akire naponta gondolok.   Aki fontos közel jön, meghívtam, hívtalak. Még nem érted, várom, rád talál gondolatom… akár ott akkor, azon a nyáron.   Rég [… Tovább]

esőáztatta viharverte nyárfák közt magam ballagok korhadt padokon emlékek bóbiskolnak hellyel kínálnak tévedéseim vállamra telepedett súlyos tollpihék

Ha már csak halványan élnek a boros hangulatú, vége-nincs, világmegváltó esték, amikor még végérvényes kiábrándulásaink sem húztak le az agyagos földig, és makulátlan, félszeg gyermeki tisztasággal vallottuk meg csalódásainkon érlelődő, újjászülető szerelmeinket, hazugságaink legfeljebb apró, kegyes füllentések voltak, mókás, könnyű [… Tovább]

FOLYÓINK Úgy hálózzák be földemet, akár a testet az erek.   KÖRÖSÖK   A Tiszántúl öles táját, össze-vissza kóricálják, fekete, Sebes és Fehér, mind a három Erdélybe  ér, dölyfe, gőgje onnan ered, s bíztatja Hármas gyerek, minden kanyarulta nyitott, de [… Tovább]

  Ahogy füttyöng piciny csőre a kék ég is borzong tőle, tarka-barka, mintha tolla lélegző paletta volna, nem féli a telet, nyarat, s egész évben nálunk marad, puha, meleg lak a fészke, étke a táj minden férge, ágat röppen, ritmusra [… Tovább]

  Tűnt ifjúság őrzői, nyári délutánok, út porában ringó rikkantó kis rigók, körték mézillata bogarak zsongása.   Tűnt ifjúság láza vizek csacsogása, bíbor alkonyatok önfeledt kacajok, puha kézérintés földöntúli érzés.   Tűnt ifjúság, kérlek, térj vissza még hozzánk, hozd vissza [… Tovább]

      Több forrásból moccan-loccsan Sümeg körül a Bakonyban, kedvvel lakta be sok kanyar, széle-hossza végig magyar, s Irigyelve kóbor jártát, kacskaringóit levágták, s hogy szolgáljon a világnak, vizének új medret ástak, bírja, s tűri, semmi zokszó, Ság-hegy óvja és [… Tovább]

Illusztráció: Dr Kenyeresné Z. Ágnes: Álmodozó (tollrajz)   A levél amit olvasok, rád emlékeztet Harminc évvel ezelőtt. Autóbuszra szállva minden kéz integet és ez is a Harminc évvel ezelőtti énedre emlékeztet. Őzike-szemed, a rózsaillat Újra felébreszti bennem a vágyat. Téged [… Tovább]

  Messze mögöttem, életem nyara pihen, lassan annak ősze is lopakodik, köd alatt a jövő pillanat. Hihetem-e még, amit gondoltam, vagy a nyár perzselő tüze felégetett mindent…gondolkodom. Találgatok, tartogat valami újat a borongós égbolt. Nem látok tisztán, a késő nyári [… Tovább]

Konyári Mónika Egyszer.. című verse nyomán   Sóhajtozó kék madár,de szárnyaszegett,tollába burkolózvaeszi az isteni hideget.Befagyott tótükör, melyalá alig merészkedik fény,partra vetett aranyhalkéntdélibáb, mi titkon éjjel kísért.   Egy vágyott szó, amitcsupán egynek mondhatnak.Lesütött szemű Nap, kimindenki más elől magábantartja az [… Tovább]

  Ugra madár, sohase lép, elszemtelenedett cseléd, lépre csalja minden morzsa, falja csőre, nyeli torka, minden ízben meghempereg, megveti a tollas sereg, mégis jól megy szürke sora, elképesztően szapora, bő a nyara, szűk a tele, s tele van a világ [… Tovább]

kép:www.sportcafe24.com     Jó, hogy vagy nekem: a csend, a zene, lelkem őrizte mese, pusztán vágtató ménes szédítő szabadsága.Jó, hogy vagy nekem:a reggelek mosolya –dér lepte tájon,köd burkolta hegyekbenkanyargó erdei út. Jó, hogy vagy nekem:múló napjaink sodra,dal a holnapról,egymás szemébe [… Tovább]

      Rubayatok OMAR Khayyam perzsa költő stílusában                          Koosán Ildikó       Mert bölcs a Mester               igének vettem tanításait: „Nevel az élet, és formál a hit, árnyékban, fényben kanyarog az út, ismerd meg irányát, [… Tovább]

    A vers csak ilyen, gyors kanyar, a sofőr-olvasó merész. Értelem felfog, nem kavar, hordón kopog Diogenész.   Fénybenforgó fanyar mosoly, arctalanul is látható. Most szépen idemásolom  s jöhet az újabb forduló.   Mert örökké élni lenne ok, nincsre [… Tovább]

   Forgatókönyv /szinopszis/ Egy dráma romantikája   Koosán Ildikó     … aztán bolyongani erdei ősvények őszi hangulatában, megritkult lombok fényfoltjain elsüllyedt nyarak melegét idézni, elnézni sárga – vörösen lebegő levélléghajók himbálózását a nyugalom léghullámain, időzni filigrán lepkeszárny felhajtóerején  ahol [… Tovább]

KONYHAKERTI NÖVÉNYEK (Te ülteted, te kapálod, a termését okkal várod, s törődésed, munkád során, kisarjad a kezed nyomán.) … ZELLER Egy édeskésen fanyar ízű fűszer, pont olyan, mint egy hormonképző műszer, és lefordíthatatlan zamatával, az idegeket edzi jó hatással, nagy [… Tovább]

Kép: saját 3 D-és szerkesztés …legalább megkísérlem                                                                Koosán Ildikó     Fogva tart a hangulat bizonytalansága akkor is, ha szökni szeretnék a jelen biztonságkorlátai közül egy más vidékre, mikor a tengermoraj szélcsenddel feleselget, késői alkony ring [… Tovább]

  amíg az éjben lobban egy álomamíg a kádban fürdik az éjamíg a sós íz gördül én várommindig csak várom hogy ideérj amíg a csempén koppan egy szöszmöszamíg a nyakban dobog a csendamíg a bomlás nyarával üldözimára kulcsolok két idegent [… Tovább]

  Egy könnyű, közeli séta a Zagyva-partján, ma dél  körül némi vágyakozást  keltett bennem. Mesélt a lehetőségekről, amik várnak rám, első sorban  a folyókanyar fái nyújtotta őszi színek,  esetleg egy festmény téma. Levegőzés a szabadban, némi helyismerettel fűszerezve,  s legyen [… Tovább]

  Razglednicák /képeslapok/              Koosán Ildikó     1. gondold végig   egyszerűsített szavak koncentrátumát teríti csipkétlen gyolcsra, darócra a költő, kikanyarintva sebész szikével a kor fertőző gócainak körvonalát, hogy felmutassa: „ezek a köznapok rákfenéi!” gondold hát végig időben jövendő [… Tovább]

  Nem az ő dolguk, gondoltam. Mint két  fúró a két szem, küzdik,  ami kevés szem kényszere.  Nem hagyod, ezt majdnem hangosan is kimondtam.  Érteni csendotthonos vidéket,  tudni, miről mozognak a szájak. Nem én az egyetlen,  állítottam gondolatváltót.  A kettes [… Tovább]

  Kutyát karácsonyrakarácsonyra kiskutyát venni nehéz a jobb tenyésztők tavaszi almot kölykeztetnek csak vidéken hirdették meg páran: „két hónapos kuvaszölykök eladók” hiába ijedezett a feleségem hogy harapós lesz fellöki az idős nagymamát mindenáron kuvaszt akartam venni az ázsiai pásztorebek mindig is a kisborjak a kiscsikók a kisgidák  és a [… Tovább]

(Vonul-tolul egész tömény csapatban a fűszernövény, földből szökken föl az égig, ízek, s illatok kísérik.)   Messzi földről álmodozó, királyian illatozó, betelepült – megél bárhol – Perzsiából, Afrikából, leveléből koszorúkat kötöttek az ősi múltnak, zamatából – sose kényszer – főzés [… Tovább]

(Vonul-tolul egész tömény csapatban a fűszernövény, földből szökken föl az égig, ízek, s illatok kísérik.)   Izgó gerjedelmű, tömény bájba mártózik a kömény, valamit hoz, amit itt hagy, öleli a mentaillat, s ismeretlen gyógyhatás van erős illóolajában, kiszámíthatatlan fajta, nem [… Tovább]

  Huszonhetedike. Vasárnapra esik. Elnyújtóznak lustán haldokló álmaim. Magamnak csinálok formális reggelit, landolok a valóság szegett szárnyain.   Egy érszűkületben a végzet majd megvár. Szájon át kettő és fél milli’ Coverex, vaj, kalács, kakaó, ”bolti” szilvalekvár. Míg nem fáj, úgysincs [… Tovább]

  Mint csuklós busz az éles kanyarban törik derékba megannyi félénk álmom, csomóként csúszik át a garatban a nyál. Nem nyeltem félre. A kimondott szavak lilulnak a számon. Szerelvényként száguld át rajtam a libabőrbe bújtatott végpillanat. Majd a váltó hirtelen [… Tovább]

Dadognak a szavak, döccentetve dadog a vers, vízbe fojtva, így elporlasztva, semmivé orozva dadogtatják az érzések a létezést, a koponyámat, mint gátat szétroppantva áradnak a szikkadás gondolatai. Hasadtam már foszforeszkáló maggá, porladtam már szélszórta szemmé, vakultam már tapogatózó észleléssé, vákuumosodtam [… Tovább]

    Nem fogja pántlika lányos hajamat, rövidre vágva az aranyló szalmaszín, festék takarja az őszülő nyarakat, már régen nincs féktelen kamaszcsíny.   Párnákat kötött testemre az idő, itt vastagabb, ott vékonyabb a tolla, hiába minden trendi immunerősítő, ha nem [… Tovább]

             Szőnyi István emléke Felkiáltójeles nyár!A zebegényi dombokkaréjábanegy nő hajola tájra,arcánmár-máremberfelettiragyogás.Jegyzetfestményea festő körészerveződik,aki a Dunakanyartálmodja vászonraháromlábúkis székénülve:opál ékszerfolyót,barna-kékszőlőskerteket,piros-sárgaőszi fákat,fekete-ezüsttéli temetést. 

    Szelíd szemedben édes, játszi fény ül, a létem tükröződik benne vissza.  Az est körénk seregnyi égi lényt szül, pazar látvány e szépséges kulissza.   Az éjjel itt jön, csillogást arat ma, a langyos szél vidáman körbetáncol. Ha nem [… Tovább]

A nagy találkozás       1   Reménylő nyaraknak legszebbik delén mesébe készült  egy színes társaság. Festék mögé bújt ott flegma és szerény, volt fügefalevél, pucér igazság. Nem a hazugság, csak a vágy bomlott ki álmok mélyiről, szült az [… Tovább]

  Lanzarote Földje vörös, fekete és sárga növényzete gyér, óceánja azúrkék. Tornászlányként hajlik partjain a pálma, ám mindent túlszárnyal a lávakövek titokzatos változatossága.  — Dzsiptúra Kanyargunk a keskeny, jeltelen utakon. Átszelünk egy hegyet, a terep holdbéli vidéket idéz. A völgybe [… Tovább]

Jön a hajnal nehéz bíborpalástban,lassacskán kinyílnak a fénycsatornák,s szemünkről lehull tán kínunk vérleple. Szinte látom a csend buborékait, ahogyan ellebegnek a zajoktólterhelt, márványarcú emberek fölött. A dagadt városon túl erdő szorong,fejszehang riaszt álmodó madárkát,ma fenyőhalál oson a fák között.

„…veszélyekkel terhes hasát kidugja/a fölös népszaporulat és ég a falánk csillag/akár egy nyaralótelep. Füst és egyenruhák./Barakok, bunkerek. Nyüzsög a kontinens.”(Orbán Ottó: Elsötétítés) ország-széles hólapáttal söpörnénk már el a telet   de nem áll le a porhintő zuhogás   utunkba állnak [… Tovább]

Tántorgó riadalmuk a jókora reggeli nyüzsgés, álmuk a kocsma világa, a bádogpult poharakkal, arcuk ráncai közt füstölgött gondjuk az éjjel, s petyhüdtté feketült szemeik hidegében a másnap. Hol tört rájuk az éjszaka? Merre feszültek a búnak? Vagy csak a vén [… Tovább]

Álom – közhelyekkel – dallam, perc, forr, idő, ritmus, Ámor, nyár, talál, perzsel – megadott szavakra Talán még itt talál a nyár s pár kósza dallamot kínál a perc talán vele a Nap heve is visszatér ha utoljára forr is [… Tovább]

Ezerfelé szakadt az ég. A mindenség kiöntötte terhét, hatalmas, ízekre szaggatott függöny zuhogott ránk. Hátrált néhány lépéstmajd újra nekieredt.Az égen vadlovak nyargaltak,őrült táncosok szteppcipője kopogott a tetőn. Autónk megremegett egy-egy széllökéstől. Az ablaktörlőmetronómként kattogott. Szívem kihagyott néhány ütemet.Bomba robbant majd [… Tovább]

Rám bámulnak a felhők kérdőn, hova lett innen a nyár végi báj?       Hajnal hámlik az ég pereméről,fénylemezekben újul a táj.Rám bámulnak a felhők kérdőn,hova lett innen a nyár végi báj?   Vöröslő szemmel kel fel a város.Cipője [… Tovább]

Talán egyszer majd én is, valamikor majd máskor. Nyár lesz, de lehet tél is, hétfő, kedd, szerda akár.   Mindegy, mert nagyon szép lesz, gyönyör, boldogság, mámor. Minden egyszerre érez, valamikor majd máskor.   Nem most, talán csak holnap, de [… Tovább]

Kalárist fűzött gyémántcsillagokból az ég, körülöleli az éjszaka bársonyos nyakát, tükörnek az ezüstarcú holdat adta oda, gyönyörködjék, illegesse kéjesen magát. Alszik a föld, mély, álommákony bódulatban, millió lélekmosoly ártatlan ajkakon, fölöttük szédülten tombolnak, vad éteri nászban, az örökké változó mindenségvándorok. [… Tovább]

1   ebből az ablakból látszik a Mindenség a Mindenség ablakából látszik ez a ház ki honnan hová talál haza menedéke lesz vagy otthona dinnyét vagy gyöngyöt őriz el kell dönteni   2   láb és folyó láb és por [… Tovább]

a táj műszerei máraz útkanyar kukoricásainálbemértek és ágak drótjainlevélreléken át terjedt a híra Skoda volánja mögöttvisszatért a klottgatyás kölyök zöld vizes kutyákakácok rázták lombjukata földből kibújt egy biciklinyomfölötte lovasszekér röpülta bakon Bánóczki Béla bácsi ült láttam Katót amint dúdolva teregetés [… Tovább]

Gyászol az Ősz   Hamvas kezed szemfedőm, mint pihe paplan eltakar. Bejárja vásott  redőm -hol a múlt szájíze fanyar-, fel-fel villan a szembogár.   Avarod lágyan ölel -megette mind a rozsda- a halál köntösével, megpihen a fáradt csoda, majd álmaimhoz [… Tovább]

Bánat                        Koosán Ildikó  vetetlen tenyésző parlagi gyom, művelésbe vont lelkek féltett parkjaiban is szaporán felüti fejét, életvidám vidékek, kibillent hangulatoktalajtalan melegágyában testetlen fészkel,huzatos percek peremén, hangulat romhalmazán burjánzik szabadon kedve szerint,liánszövevény, kátyú a döntés felé vezető  úton,kibelezett ventilátor kánikula idején,szélmalomkő, korlát [… Tovább]

Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. / A teremtés könyve   Saját képére teremtett nem hiszem, hogy ilyen felszínes lenne belül is olyan lehetek   tehát olyan, mint én   alapjában kreatív   néha hibázik néha csalódott elég [… Tovább]

                                                                                [… Tovább]

  Először kellő darabokra törd szét, a szárítandó kenyeret, vagy zsömlét, s úgy várakozzon a pék öreg sültje, hogy nagy ívben a penész is kerülje, a várakozást nem jelöli mérték, csak idejében zuzalósra érjék, s hogy egyben végképp sehogyan ne [… Tovább]

M. Laurens: TOMPUL A ZAB!!   Tompul a zab Kukutyinban,  immár hegyezni is kéne, s falra hányni a sok borsót, hogy maradjon ott már végre.   Manapság a kéz kezet mos, zsebre megy az úri módi, a több szem sem [… Tovább]

(Tükörszonett) A nő… …rejtélybe szövi gondolat-szálát. Átlátni a sejtelmes rojtok között, s értetlenül felhúzni az értő-álcát,   elkapni azt, ami rég elszökött, képtelenség. Félúton eltévedünk a végtelen szóhalmaz láncában, s marad az az „egy”, melyre figyelünk, a szív-medál, minden nő [… Tovább]

 Viharban                Koosán Ildikó  borzolt kedélyem tüskéin fennakadvaesélyem sincs lírai hangulatra;a tér felől az úton kanyarogva bőszült szélvihar száguld,  hólevet permetez   emberre, szeméthalomra, miközben éna zebrán átkelők közt lavírozok közúti fények,   kifordult esernyők rengetegében nekifeszülve a szélnek,   hogy átérjek végre  a tér [… Tovább]

Virágillatú, titkokat suttogó tavaszban feléd indultam. Üde-zöld utak víz mellett, part alatt kanyarognak.   Tudni kellene pontosan merre, hol talállak. Madarak énekét hallgatom, benne van tán’ minden – a mai napról mesél. Mégis oly messze a cél, mögöttem már minden [… Tovább]

Ház, pince, padlás, az örök körfolyosó, itt mindenki tud mindent, de senki sem tud semmit. A rémült ablakok egymásra merednek, szétmállott fogú cselédlépcsőn csak a részegek járnak haza. Kint zsibbad a város, itt nagy a csend. Mi olyanok vagyunk, mint [… Tovább]

Kosár sötétjében pápaszemes kobra,lustán merevedik csuklyaszerű nyaka.Ám mikor megszólal a Mester töksípja,elhagyja rejtekét az igéző hangra.Hüllőnyelven sziszeg, a nyelvét kiölti,pajzán kobratánccal így hízeleg neki.Indiai férfi kosarát bökdösi,lábával ritmust ad, tempózva lükteti.Vonaglik, hullámzik a pikkelyes táncos,míg hagyományt ápol ősi mutatványos.Elhalkul a [… Tovább]

kép: Kelebi Átnyargalnak rajtam – világoskék irhabundámon – a szelek. Ismét meleg szobában, forró teát szorongatva írok neked. Bolond, ki azt hiszi, rád már nem is gondolok. A csend hív, nem karácsonykor félretehető smarttelefonok. Letargikus tárgyak felszínébe rejteni, alattuk is [… Tovább]

  Egy tál lencse, száz szerencse, reménykedés- ed  jelentse, álmaidat ne csak sejtse, őrizze és ne felejtse, meleg ölből ki ne ejtse, hogyha szökne, kútba rejtse, ha megszőtték, föl ne fejtse, ha kanyarul, útba ejtse, ha aluszik, föl ne keltse, [… Tovább]

Tetemre hívások lázában égünk, szorongunk érted, efogynak napjaink. Mérlegen érdemeink s minden vétkünk felcímkézve már, ne maradjanak itt, mint kanyargó folyók sziklahomlokán megtört hullámokban a homokszemek. Fordulsz Óév s az utolsó szó jogán            bevallhatom neked, [… Tovább]

Enyészet                                   Koosán Ildikó  elértem végre a kidőlt kaput,repkénnyel a múlt mi- mindent befut!legendát csomóz az elmúlásra;kihalt a ház, fű nőtte be mára;rozsdamart a zár, rozzant kutyaólösszegörnyedve les a gaz alól,s valami régmúlt nyarat hív előa vadszederre ívben lebbenő káposztalepke, a [… Tovább]

    Az ősz menyasszonyának lenni szép.Különös, melengetö, színes.Ötvösmunka-hangnak hinni varjak károgásait s fagyoktól csipkés fátylakat remélni jó, de mégis  szívembe vésve szó: szabad.Talán csak gyakran járnak itt a vénasszony nyarak.  

Kép : Máté Sándor   Tán száz év, tán ezer… ki mondja meg, hogy mennyi elég, és mi a sok, míg életünk homokja lepereg, arcunkra ülnek, sokasodnak a ráncok, bennünk elcsendesülnek az álmok. Valaha tavaszok, szemünk sarkába bújnak, ott halnak, [… Tovább]

  megéltem pár nyarat    átaludtam néhány teletmiközben újra és újra besurrant a kikelet s mire őszbe fordulta csavargó gondolatírni kezdtem arról ami itt maradt     polcokon könyvek vitéz katonákműremekek ásítanak sorban holtomiglan  holtodiglan egykor nekik mind szerelmet vallottam   egy kopott fekete táskabenne írógép lakikcsak [… Tovább]

A szürke ég alatt halott avar, téglavörös a föld, a büszke gally… téglavörös lett és rozsdabarna, kopár erdőnk a nyarat siratja.   Kopár faág karmolta az eget, ezért sírt nekünk reggelre deret. Téglavörös a táj, sötétbarna, nyári búmat az avar [… Tovább]

                                                                Fogalmam sincs, hány soraimba gondolt          [… Tovább]

Már rég tart a szezon, beindult az igazi nyár…     Már rég tart a szezon,  beindult az igazi nyár…   A víztükör feszített, az usziban enyém egy teljes sáv! Hiába a mediterrán éghajlat, ha te sehol sem vagy, és [… Tovább]

    Hol szálltál fel s mikor és hogy meddig utazol, én csak kérdezem. Mellettem ülsz hát, szólalj, üssük el az időt s kontrázzunk ütemet – ne fogadjuk bénán az előírt monotont mit a vonat duruzsol végtelen síneken.   A [… Tovább]

Szaporán ver a szív, a vér fortyog-va feszegeti börtöne falát.Nem hatnak a jeges aqua-kortyok,tompul az agyunk, megadja magát.   Árnyékba dől, ki mohón sört vedel,száraz torkokon fennakad a hab.Foglyul ejtett korsóhad menetelpucéran. Össztüzet lövell a nap.   Hőség és hűség. [… Tovább]

      Dolgavégezetlen a kert, a ház. Mire vár a sok változás, ha itt: őserdővé nő a gaz, és pókháló- falaival, rozoga idő-gubót sző a pók, ahonnan elvágyna a kiút. Tán Csipkerózsika lakik odabent, a szárnyashangyáktól hemzsegő ablakkeret üvegén [… Tovább]

                                    Meglep, amikor bevillan a népbolt özönvíz előtti ventilátora                              [… Tovább]

Amikor én gyermek voltam, Gyakran ugráltam szénában, Dudorásztam, álmodoztam, Mezítláb a tarlón jártam.   A tyúkólba belebújtam, Tetves lett tőle a hajam, Vakaróztam, mint egy bolhás, Így lettem kopasz óvodás.   Este mikor lefeküdtem, Macskám ágyamba rejtettem, De mikor apám [… Tovább]

A nyarak zsákból öntötték a napfényt, s valaki izzó, azúr-kék alapként húzta fölé a félgömbnyi  eget, a szél egy bokor alján pihegett.   S míg futottam a disznóhizlaldákig, kis szívem gyorsult néhány dobbanásnyit, az izzadt szagban  döngtek a legyek, és [… Tovább]

    Éhes vagyok, mozdulataimon alig sejlő minta, korgó hiány kanyarog: megbillent egyensúly. Fény játszik a damaszt gyűrődésein. Fegyelmet tanul a szem, a száj, csend minden tagom, pedig kívánlak. Bőrömön megülve lázad a tér, túl közel vagy. Én túl fehér.  [… Tovább]

osztozom Osztozom Veled az időn… mit most egyedülinek tán hiszel…Osztozom, s hozzád csavarom citrommagányomMajd jó leszek a limonádéba egy nyári délután,mikor langymeleg levegő kísért délibábként,és az utcák zajában elhalnak majd a porszemek csiszolásai. Észrevétlen szálló zajuk, csak köröttünk nevet.Ahogy ott ülsz, [… Tovább]

…De addig a csupasz ágon átsuhan a nyári álom… Őszi eső hull a fákra, eljön a fagy nemsokára. De addig a csupasz ágon átsuhan a nyári álom;   amikor a smaragd lombon napfény csorgott; lankás dombon szállt a szellő s [… Tovább]

nem maradtál árva, kertedben neked nyílik szerelmem ezernyi virága, madarak viszik szárnyuk alatt érted síró szavam, és fáidon terem válladra kapaszkodott nyaram, volt tavaszom ablakod alatt dúdol altatót, párnám ráncai közt huszonkét év dalol, ne sírj anyám nem maradtál árva, [… Tovább]