virágillatból…

Szavakat válogatok,
egyet keresek, fényeset.
Gurulnak a betűk…

Jönnek-mennek furcsa színek,
szellő- emelgette levél pereg,
nyár melege lustán biceg.

Látod, levendulaszirmoktól
nehéz a szívem, az a szó…
virágillatból suttogó.

 

725látogató,1mai

Szerző Sonkoly Éva 592 írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"

9 Komment

Hagyj üzenetet