HARIS

 

 

Fekete, s barna a tolla,

olyan, mintha pikkely volna,

fészke gonddal szőtt fűszál,

óvott mezei madár,

csippent erős csőrön át,

vetőmagot, gabonát,

búvó, ritkán jön elő,

hangja jelzőn recsegő,

ritkítja a sors sorát,

lekaszálják otthonát,

télre dél felé húz át,

ám ott kedvelik húsát,

egész léte félelem,

s pár sorom a védenem.

211látogató,1mai

Szerző Böröczki Mihály - Mityka 979 írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.

4 Komment

Hagyj üzenetet