Sonkoly Éva : …a végtelent

Virágillatú, titkokat suttogó tavaszban feléd indultam.

Üde-zöld utak víz mellett, part alatt kanyarognak.

 

Tudni kellene pontosan merre, hol talállak.

Madarak énekét hallgatom, benne van tán’ minden

– a mai napról mesél.

Mégis oly messze a cél,

mögöttem már minden szép pillanat.

 

                   *

Hitem lassan alig… apró sóhaj kérlel:

Lehetne úgy, ahogy nem szabad…

Mert mindig a lehetetlent akartam,

virágot, utakat, színeket, s a végtelent – 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"