Marthi Anna : Birtoklás

kép: Kelebi

Átnyargalnak rajtam – világoskék irhabundámon – a szelek.

Ismét meleg szobában, forró teát szorongatva írok neked.

Bolond, ki azt hiszi, rád már nem is gondolok. A csend hív,

nem karácsonykor félretehető smarttelefonok. Letargikus

tárgyak felszínébe rejteni, alattuk is hozzád vándorol mind,

legyen ez libidó, gondolat vagy nyíló napfonat, ezernyi szó.

Árulkodom magamról: viseltesen hord el a jelen, de tudom,

hűséges szívemben pompázik már: az egyszerű lesz veled.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak