Szerelem

  Testedben testem amfetamin-lobogás. Húz, vonz feléd. Beléd akarok érni, örökre kérni a gyönyört, látni vázatested fölöttem, sikító ajkad, orgazmuskönnyeid. Ringó melled, csíp?d hullámzását. Hasad feszül? halmát, leggyönyör?bb álmomat.   Forogj te n? ölemen, míg a gyönyör körbe ér, villanó [… Tovább]

          ?sz volt.    Szemében meleg,       barna színek.     Sziklapillanat!       Olyan teljes,       hatalmas,       mint el?tte        s azóta    egyetlen egy sem!

* Mikor elindulsz törni házasságot évek alatt kőbe vésett igazságaidból kicsusszanva, mint bőréből kígyó, nem fáj, csak hűvösebb van kissé a repceföld felett.   Nem nézel szembe, hátra sem. Önmagadban felemelt arccal képzeled ez nem csalás, sors kényszerít, engedni törvényt [… Tovább]

Nyílik az ajtó, gyors ölelés és szoknya a földön, Hozta a vad buja vágy, durva hatalmas er?. Csodát remél, izzad az ágyamon, Megértem ?t, halkul a hús szava. S ma ránk, romolhatatlanokra Várnak az angyali semmiségek. Fogom kezét. Érdekesen puha. [… Tovább]

Álomszagú tenyereden ébred a reggel, szíved alá heveredem, pislog a vekker, felém fordul a paplan, ólmot sóhajt a lapban, a bet?.     Muszájból olvad a tapéta, tarkódhoz bújnak ujjaim, vagyok porladó táblakréta, kezedbe futnak útjaim. Szemem g?zében páfrányok, habzó [… Tovább]

  Merre visz majd a lábad, ha már árnyékod sem leszek. Hova bújnak majd az álmok, ha a kettészakadt film már csak némán pereg.   Most minden lassított felvétel, a szó, a mozdulat, a szerelem…   …ott állsz az ablak [… Tovább]

2008. V. 7 ââ?¬â?? 8.       éjig a bukó napba nézve fontam gondolat-kalácsom tömtem tinédzser szívembe mikor a mólón láblógatva valamit mondani akart s beleszenvedett          

Narancsligetek nyílnak el?ttetek, amikor a templomkertben bizseregve a f?be hevertek. Gazellák szöknek el?leletek. Távoli almáskertek illatát hozza a szél. Nászéjszakák fülledt illatát és csecsem?k förd?vizének mámorító, mindent betölt?, édes illatát. A csontjaitokba és az ereitekbe hatol az illat. Túl léten [… Tovább]

  Ködbe fúlt, részeg éjeken könnyezve, kiáltva kell nekem. Rég megunt játékként tépve szét életem zálogát, bélyegét. Jéghideg, józan hajnalonszázszor elsuttogni: akarom. Szirmokat tépkedni szüntelen.Szeret? Nem szeret? (félelem) Ködbe fúlt, részeg éjeken,ezerszer, örökre kell nekem!      

Gyengéden öleli át karcsú nyakát, fölébe hajolva tölt sok éjszakát. / Szeretettel ajánlom Athosnak, gitárm?vész barátomnak /       Gyengéden öleli át karcsú nyakát,fölébe hajolva tölt sok éjszakát.Szemében álmok, vágyak tüzes képe,fülében zeng most a szférák zenéje, Szeretve simítja [… Tovább]

Megint kínozott a tehetség. Dudás Sándor csiholta ki bel?lem.     Látni vélem hangod, kitapintom színeid, ízlelgetem érintésed, beszippantom aromád. Mit számít, hogy illatod nem hallhatom, a hangokat nem érzékelem… Köszönöm, hogy TE vagy nekem.

2005. VII. 12.       belénk feledkeznek a percek – szúrágta éveinket egybeterítjük   lépünk rajtuk közelítve kés?bb lassan-ölel?n egymással míg talpunkat nem sérti már   nem égetik sebek a b?rt – a régi varok egyszerre hullnak virágos mez?t érnek az ujjak:   holnapba toppanunk így     [… Tovább]

…jéghideg hajnal és tüzes az ágy köd lepte tájon tündéri vágy…     hópiheszerelem   gyengéd érintések hópiheszerelem szelíd vágyak mesés tengeren néma téli este hulló hópihék kedves szavak vad szenvedély simogató kezed fogni úgy szeretem szeleken suhanó hópiheszerelem jéghideg [… Tovább]

saját fotó * Virágszerelem   A virág és a víz kalandja romantikusnak mondható, az utolsó cseppig szerelem miért ne volna megható.   A szerelem első látásra is jól hangzik, ez köztudott Ha szomjazol a szerelemre csalódhatsz is, jó nagyot.    [… Tovább]

…szivárvány ív alatt szivárványszerelem vágyódó jöv?ben misztikus hegyeken…     szivárványszerelem   lelkek rezdülése szivárványszerelem elvarázsolt tegnapok vágy-tengereken távol lehet tested de lelked velem: felh?kön szárnyra kelt szivárványszerelem csendes nyári zápor szikrázó napsütés szivárvány felettünk újra kék az ég tündökl?en [… Tovább]

Éjszakád után keser? íz marad szádban, de végül belátod, megérted…, cserébe a hajnal tiszta ruhába öltöztet.   Nincs több önzés, csak könny és megértés, hogy a vonzódás nem elég.   Nem voltál elég jó n?,  sem ember, mert adtál a végtelenségig, [… Tovább]

Úgy érzem magam mintha éppen most üvöltöttek volna bele a számba valami érthetetlen nyelven visszhangzik egy szó a szürke állományom belekékül és az Én csak szédül míg a végzet horizontján a s?r? masszába bele nem akad a lélek.   Hajtsátok [… Tovább]

Az életem jó Néha élhet?vé szelidül A lényem lényegében lényegtelen A jellemem jellemz?en jellegtelen lenne Ha véletlenül nem épp az istennel Konzultálnék miközben Te számolsz   De miért is fontos a darab? Hogy éppen az id? múlik, vagy egyedül az [… Tovább]

Ilcsinek ajánlom ezt a régebbi, de legkedvesebb versemet / saját fotó, címe: Kétszeres ölelésben /     Szerelem   Leveszem feszes asszonyruhám, vágyaim selymébe öltözök, legyek most ledér szeret?d, vagy szent asszonyod a n?k között! Lehajlok hozzád, lásd milyen fesztelen [… Tovább]

    Lángra gyúlt a pók szerelme, s épp egy légy lett vágya tárgya: ez aztán a fajtalanság legmarkánsabb netovábbja!   Egy légy körül legyeskedett, holott fajtatiszta pók volt: ez a hír a pókvilágban szinte minden pókot sokkolt.   Állt [… Tovább]

A SZERELEM JÓ!   Leszek hajó, te felmászol horgonykötélen, beszállsz, és áthajózunk az éjjel vizében minden vágyadon, bontunk vitorlát, pezsg?t gyöngyöz?t, kimondunk minden elhallgatottat, szemben sziporkát tükröz?t, töröljük sós ajakkal izzadtságcseppjeink pézsmamázát, s a pillanat – hosszú éj varázsát nyújtjuk [… Tovább]

  Elindultam az úton,kék volt az ég,hársfaillat áradt,s a nap szórta rám színét.Együtt fütyültem a rigókkal,ropogó, friss hajnalon,s kacajom' szórta szét a szélvölgyeken és domboldalon.Teleszívtam tüd?met hittel,nem ingott meg bokám,létemet a csoda kékkel, fehérrel,rózsaszínnel ölelte át,s hogy mindez színesebb legyen,közzé [… Tovább]

…három sorban…     Öledbe bújokVégtelen lesz majd a táncEgy életen át

A képen az egyetlen és utánozhatatlan Dawid Bowie, mint Jareth, a Kobold-király :nap Furcsa volt, te szívrabló, komisz-kobold,hogy a lépteid csillag-arannyá váltak,és szavaidra elt?ntek az árnyak,s a szél ajándékként rózsákat hozott. Pedig csak egymásra néztünk; sorsunk voltvajon az a kósza, [… Tovább]

A Vágy több mint a Szerelem.   Tört szárnyam vonszoltam: Sebeim nehezen gyógyultak. Búvópatakként megkerestelek. Kétségek között megszerettelek.   Bebújok szavaid mámorába Reszkető lelkem elcsitul. Nap fényét türelmetlenül várva Napról-napra hangtalanul.   A messzeségből ne érjen hozzám A gondolatvilágból semmi [… Tovább]

„Táplálja a vak reményt a buta szív szava.” Szárnyát kitárva elröpült, repítette a vágy. Elment, s elengedték, bármennyire is fájt. Üresség maradt utána, s a csapongó képzelet. Nézte a távolodó lányt, és várt valami jelet. De mit sem ér a [… Tovább]

…   egyszer csak arcod arcomhoz simultkezed mozdulatailágyan követtéktestem védtelenvonulatátérintésedbebeleborzongtams önfeledtensietvedobtamföldre minden ruhát…  

…     Fölfelé nézzél az égreA Napra a HoldraA csillagokraMeglátod ottAzt, ki téged szeret Szív Szemével nézzAmit kereselAz igaz szeretet Lázban élni és vágyódniOda tapadni nem elengedniRajonganiSzenvedni és koldusnak lenniAz öröm csúcsára repülni Mi jobb Neked azt teddKozmikus ez [… Tovább]

…     lángoló csipkebokorbamegláttalakszemem tengerébezuhantálringatózva megnyugodtál megvakult szívemkocsonyásmély barlangjábanmegleltedreszket? lelkemet jégpokol világbólvissza hoztad atestemet megtanítottál-rosszat feledniszépet teremtenigyengédséggelgyengédségetújra érezni… …a szerelemmel a Magasba szállni…

Az él?k között sápadt árny bolyong a viola illatú éjben. Arca mészfehér, sötét haja libben, szép ajkáról halk sóhajjal búcsúzik a hajnal. S míg a vörös homokra szenvedélyt csókol a dagály, szerelmére vár egy túlvilági árny Skócia fenséges szikláinál.

Este van újra,csodás, meleggyertya láng mellettülök Veled.Érzem a hangod,tested ízét,fájdalmad lágyanmorzsolom szét.Er?d megérint,árad, lehull, markomban pár cseppnektár lapul.Cs?rödbe kapod,hat már, tudom…villanó szemedmegbámulom.Felreppensz, prédádrezzenve állsötét felh?bensötét madár…

Ág-karoddal vedd le a ruhámat, rügy-csókoddal bontsd ki szirmaimat. Fa-derekadhoz támasztom a testem, gyökereddel mélyen kapaszkodj meg bennem. Tavasz fuvallata ontja illatodat, szomjazva várjuk égi áldásodat. Perzselő nyár tikkasztja csókodat, lombod hűvösében befonom hajamat. A pazar színű ősz dióval kopogtat, [… Tovább]

A szerelem, pont olyan, mint a döm-dödöm     Gabinak!Vártalak ezerszer és álmodtam róladLegbelül veled ébred a holnapA hamis Messze vagy t?lem, de mégis oly közelA két karom énbennem örökké ölelMa is   Tegnap a hangodat képzeltem bennemÉs ma, mikor hallhatlak, [… Tovább]

.. valahol összeölelkeznek a vágyak csak a hold tanúja a csodának titkos táncukban egyesül a lélek, mint forró vulkánok egymástól elégnek..

M-nek Mikor szólított NevemenLágy hangon KedvesenSzívem Megremegett  A hang, amelyre VártamOly’ sokáig hiába  Középkori TalálkozásMegkésett Szerelem Vérvörös Nappalok  Házak És autókFekete KirakatokRégi, dics? dalokLegendákMítoszh?sökKorait éljük Régóta márEl?került a Fekete talárB?vös mérlegével Justiciának Könyvekben A nemességTörténelem-író Fegyvert felvenni Nem bíróRafinált Eszesség Szívemhez Szólt a [… Tovább]

Hallani, hogy fáj a szívem – verg?dik, mint egy sebzett sirály… 

Szabó E. Éva Elfojtás 100x100cm olaj-vászon       a szerelem halk szavú költ? a szerelem fülembe üvölt? a szerelem sóhaja kéjes a szerelem tenyere kérges a szerelem kapaszkodó a bajban a szerelem ny?g nyakamon ne halljam a szerelem ringat [… Tovább]

Most vidáman cinkosak a csókjaid,s feléd nyújtom seb nélküli karjaim,hogy óvjam törékeny üveg csontjaid.   S ha piros-véresek lesznek csókjaid,majd feléd nyújtom vörös-véres csonkjaim,hogy megforrasszam szilánkos csontjaid.

Elmúlt éveim bajával nincs mit dicsekednem, De szabad vagyok és virágos a kedvem.Felrúgom a rendet, enyém e züllött város,Betérek ma még a legdrágább utcalányhoz. Ha szájával közelít csak konokul bámulom, Arcomat tenyerembe majd zokogva zárom,S míg ölemet mohón nyeli a [… Tovább]

Pécs mellé font zöldből becset, horvát-németből lett Mecsek, feje búbján a nagykendő faágakból suhhant, Zengő, csodáltuk is szerelemmel dombját, völgyét kedvesemmel, lepi titok, óvja derű, vulkánikus eredetű, gyomra telt volt hő-dús szénnel, s rejtegetett uránérccel, gépek, népek ostromozták, kincseiért kifosztották, [… Tovább]

    Egy ajzott húr a hullám-idegen, zöld aurájú, megtért végtelen, törött tükör egy ringó üvegen, kaméleon leány lágy színeken, az ég tekintetét bűvölte szem, egy testbe búvó, rejlő érzelem, a Pannon tengerből szakadt jelen, egy eleven, folyékony szerelem, nagy [… Tovább]

– versmontázs, *csillagos csendben – * Miféle átkozott világ ez, ahol a szívünk mindig fázik, ahol velünk vacog a bánat, s a boldogság búvó oázis? Hol van a derengő gyermeki béke, a türkiz égbolt angyal-ragyogása ébenfekete éjszakák után, mikor a [… Tovább]

Voltunk forróság,lángok szűnni nem akaró vágy sejtelmes vizualizáció voltunk valóság és képzelet csokis kuglófból két legszebb szelet voltunk inspiráció, heves szócsaták álomban puha takaró voltunk sakk táblán a matt süti tetején lecsorgó bűntudat voltunk riadt és hallgatag tájképről lemaradt legszebb [… Tovább]

FOGADOTT FOLYÓINK   Elképzelem a Földemet, mint ízeire tört kezet, egy vad gyönyör a zárt ököl, s a folyók megduzzadt erek.     BESZTERCE FOLYÓ     A Sztunyóra hegység alatt több csermely öléből fakad, szláv nyelven még gyorsat jelent, [… Tovább]

  Gerle, galamb? S ez az áldott belakta a fél világot, barnás-szürke toll a dölyfe, s csík-fekete a nyakörve, egyszerű kis madár-ékszer, testre szabott fákon fészkel, a költés a legszebb dolga, az élelmet begye hordja, s tizenkilencre húz lapot, úgy [… Tovább]

  Déli-Kárpátokban ered, szlávok jussolták a nevet, mocsaras volt, s mértékletes, magyar nyelvbe oltva: Temes, ismerte az árvíz meg a vele szabályozott Bega, itt csorgatta lelkét, szívét, ez a vízbe mártott vidék, szép várost szült vad deleje, s szerelembe esett [… Tovább]

fáradt szerelem a könnyű, olcsó vágyak több helyen állnak

  Nem keresem, hogy Isten hol van, mint búvó gondolat a szóban, mint rügyekben a szerelem, annyira van bennem jelen.

Május haván Afrikából ideröpteti a mámor, óvatos, vad, de nyugtalan, színe dísze madárarany, flótás, dalos huncut bíró, ksréék szót füttyög a málinkó, s ha nem esne  szerelembe, a fák öle üres lenne, s ágak közül lóg a mélybe kosárszerű, szőttes [… Tovább]