Szerelem

  havazni kezdett kövér pihék kotlottak kabátodon hogy kiköltsenek nekem hógolyót gyúrtál rám emelted a lendülettől kendőd  félrecsúszott és engem eltalált az első szerelem tócsába fagyva tejes tasak vicsorgott fázott a kezünk arcunk kipirult leheletünk elefántformát öltött majd elenyészett azóta cammog [… Tovább]

Illusztráció: saját kép, 40 x 40 cm   idegesít, amikor megszólalnak a hegedűk,egymástól függetlenül, mégis egyszerre,kihívóan, szomorú zenét játszva,mintha magukba akarnának zárni…vinnének oda, ahol az első hangjegy terem!de jó lenne, hűséges muzsikásaim –tőletek sokkal nehezebb lett minden –nélkületek… elrejteném lelketeket!rendetlen [… Tovább]

    Loppal illanó langy szerelem, hová lesz lenge álmodból dalaink virága, merre forrong szép szava, selyme, átka éjjeleinknek.   Suttogásunkból hol az ív, a forma, elkenődünk híg liezonba vonva, s elhitetjük majd, ez a lázadás nagy forradalom volt.   [… Tovább]

SzóVarázslat: csapodár, sárgarépa, elvesztés, lehorgonyoz szavakra (Fotó: Gősi Ferenc – Téltemető hunyor)   Mi más jöhet a tél után mint a végérvényes búcsúzás ha már a hóember sárgarépa-orrán is örök nyomot hagy a csapodár téltündér egy különös délután és csupán [… Tovább]

*Emlék-montázs Jagos István Róbert: Emberkáromlás című kötetének verssoraiból*   *** Hozzád láncolt csillagok a verssorok kereszteden kék neonfény pásztáz lassan alszanak el az idegen álmok még a madarak sem zajonganak vizes vertfal a szerelem ódon várba zárt szörnyeteg makulátlan az [… Tovább]

—próbálkozás mélyebb tudatokkalgyöngyhalász-sóhaj merülés előttföltárt rétegek fosszíliáit feledvehátha tengerfenék e délelőtt —próbálkozás örök szerelemmelkísérlet (magamból ki ne lopjalak)hátha te vagy a másik egyenes melysorsommal nem párhuzamosan halad

Kép: Internet virág voltál…szíven nyílóillatoztál mellemenmézcsókodnak cseppje éledtszerelemmé nyelvemen virág voltam…szirmot bontótavaszt ringó ibolyakéjes mámor- pőre testenéhes ágyék sikolya Napom voltál…vágyat szító benned égtem évekigmegperzselve vártam arravéred izzón- véremig Napod voltam…fényed- fényeégig érő mécsvilágszerelmünkön mégis nyílt adermedt-fátylú jégvirág verssé lettél…fájó [… Tovább]

  Uram, köszönöm, hogy ide soroltál, bár titokzatos rejteked az oltár, de kék eged azt sugallja fölöttem, hogy mérhetetlen messziségből jöttem.   A kincsem annyi, hogy az már tömérdek, de van egy csoda bennem, az a lélek, s azt látom [… Tovább]

  Kilépek a térből,ide a semmibe.Látom a múló időt,nem öregszem tovább.A semmi nem üres.Itt van az összeselvetélt gondolat,elszalasztott lehetőség,és belőlem minden, amiutánad maradt.Valahol távolabb,a szerelem és az elszököttléggömbök között,ott lebegsz te is.  

Benda Zoltán: Tanya a falu végén, forrás: internet   Nekem a haza nem üres szólam, nem illanó báli mulatság, eredő, tér, idő, egyetlen ismételhetetlen valóság. Egy rég elárvult szülői ház, gyermekkor és kamaszkori láz.   Nekem a haza nagyapám kertje, [… Tovább]

Verscsokor Csók István – Támár c. festményére Hullócsillag Koosán Ildikó                                         nem bibliai, a korszak adott,                                       díszes fotel, faragott, barokk, csipkék;                                       félig fekvő akt, széttárja ingét,                                       meztelen testével kiszolgáltatott                                         felperzselt virág; arcára közöny [… Tovább]

Bárcsak elmondhatnám könnyebb lenne minden, beszélnék egy órát, kettőt, hármat, négyet, beszélnék, beszélnék és te csak csendben hallgatnál ahogyan csak te tudsz, szép szemeiddel bíztatnál, ragyogsz, ragyogsz, ragyogsz.   Óh ha elmondhatnám könnyebb lenne minden, többé nem hallgatnám el, mi [… Tovább]

  Ha semmi nem rakódik közbe, még belebotlasz az örömbe, nem te változol épre, szebbre, a világ nő meg kétszeresre.   A vasárnapok el-eltűnnek, a hétköznapokból lesz ünnep, nem lassúdozik lélegzésed, csak rád tekerednek az évek.   Elbíbelődsz a szerelemmel, [… Tovább]

A zongora jelképezi a múló szerelmet. Az elválás szimbóluma, valamint a női léleké. Néma zongora   Macskaköves úton visszhangzik lépte, kirakat üvegén halványul az arc. Sóhaj- már késő- szavaim elnyelte, már csak bámul vissza reám az álarc.   Homály köntöse [… Tovább]

(Arany titkos füzetéből)   Táncolni nem tudok, be’ kár, zenéhez aligha értek, kertemben metszem a rózsát, illatát, hangját tenéked.   Évszakok seregest jöttek, megnyíltam minden virággal, tekintetedet kerestem örökös sziromhullásban.   És íme fehér a kert már, a báli szezonnak [… Tovább]

Hisz egyszer úgy is csend lesz…. S  kisimul a gyűrött víztükör, mint holtak homlokán  a ránc  megszelídül, ha már csak emlék a szívdobbanás.   Addig lehetsz szivárvány szárnyát lármás városok fölé feszítő  bolond madár, lehetsz égboltra tintáját csorgató haragos idő, [… Tovább]

A kép Homola Gábor munkája   Tudod, néha jól esne nekem is egy kis ölelés, mikor a magány vas marka belőlem könnyet facsargat… Tudod, nekem is jól esne néha egy kis ölelés, mikor fáradtan vetem neki hátamat a falnak… csak [… Tovább]

Úgy hírlik, átjött ide messzi földről, hogy színt adjon a különös gyönyörből, de itt dajkálta nagy időt az élet, és addig nőtt, míg világhírűvé lett, itt próbálgatta ki a szegény ember, mit praktikál az olcsó ételekkel, s mint párává a [… Tovább]

        Vajon miért az éj szüli a legtöbb verset? Miért mártózik oly gyakran az éjszaka csendjébe a toll és sötétségbe a fájdalom? Miért a legtöbb szó a könny és szerelem?Talán mert csak a Hold lehet tanúja árva [… Tovább]

  A tenger elnyelte a háborúkat, a mélyvíz ágyán roncsok fuldokolnak, a hadseregnyi halak szomorúak, és sós temetőn nyugszanak a holtak.   S hány évszázad  tűri, hogy annyiféle világ süllyed az éhező fenékre, és mennyi poshad ezüstből, aranyból, nincs bankkártya [… Tovább]

Elfogyott betűm és elfogyott szavam Anna néked. Búcsúzik aki örökké nagyon szeret téged. Búcsú Marthi Annától.     Jöttél, mint forgószél elsodortál mindent  sötétnapok múltak örömnapok jöttek.   Közel jöttél hozzám megszeretet szívem beléd estem végleg együtt veled, érted.   [… Tovább]

    Hallod-e, kedves a fénysuhogást? Lebben az éjben az égi-selyem. Szűkre szabott ma a Hold mosolya, hallgat a tóban a békacsalád. Érzed-e, kedves e szívdobogást?  Hű szerelemnek a sóhaja száll. S hallod a csendnek e csöppnyi neszét? Gördül az [… Tovább]

    Pontosan érted? Milyen Nim szigetére menni, egy mediterrán szerelem-fészket berendezni, kezdettől szőrösszívű, meztelen karral ölelőm. Felbecsülhető-e eszed/tested/lelkedet becézni, minden óra…percben; másokban is Téged látni, mint verssorban a véred, oly lüktetőn megélni, (közben szinonimák nélkül hagyott szenvedély) meleg ebéddel [… Tovább]

Kép: Internet *Az idézett sor Juhász Gyula: Szerelem? című verséből való.       *”Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,”szerelmes szavak bújnak ajkamon.Csókod perzselő nyár, bársonypipacs,arcomra simult- késői vigasz. „Én nem tudom, mi ez”, de élvezem,gyönyört ringó öledre éhezem,s [… Tovább]

  Sokáig szunnyadt álomban ringott szinte nem is élt, de egy érzés felébresztette az élők közé visszavezette; ezt az érzést mióta eszmélt kereste felizzott a parázs égett, lobogott maga körül szikrázó tüzet gyújtott szívében a szerelem érzése egyre izzott ragyogott… [… Tovább]

    Rólad álmodni teljesség. Rólad álmodni csak szerelem. Rólad álmodni mindig felemelő, nincsenek rémek ahol vagy nekem. Saját árnyaimmal mind kibékülök, ha rám érsz ott, álmomban közös asztalnál ülünk. Olthatatlanul lopható-e lélek és a test, ami eggyé kulminál bennünk, [… Tovább]

    Májusi csend öle, néma sorok kegyes álmain ingat, Kortalan álmom a vibráló éj vállain ébred, Ágyam a test-meleg alkonyi neszben a parlagon elnyúl, S két kezem estém szürke ruháját félve letépi. Holdpárás üvegen csillan meg kedvesem arca, És [… Tovább]

    Csak boldogságra vágyunk,csak túlélni próbálunk,csak átlépünk a korlátokoncsak virrasztunk hajnalokon.   Csak hűségesen teremtünk.Ha Isten velünk, ki ellenünk?Csak csendben értünk meg másokat,csak mezőn szedünk virágokat.   Csak sétálunk a sírok között,csak elbújunk a nagy fák mögött,csak örömünk minden [… Tovább]

Csak most volt huszonöt, s már temetni kell. A mosolya elveszett. Most lett volna huszonhat, egy életen át siratni kell. Szemei ragyogása elveszett. Nem lesz soha huszonhét, de emlékezni kell. Teljes valója elveszett, mert egy baktérium pókhálójában csapdába esett.   [… Tovább]

Zsebversek       Koosán Ildikó   Emlékmorzsák kitárt karokkal integetfeléd a tegnapi valóds mint aki szolgált elegetkilopja múltadból a jót.   Öregedőben idegenek közt kuncsorognéhány megértő szó utánbarátot, társat ott hagyottjólétét  ápolta csupán  Fiókrendezés kidobható a szerelem  ismint régi megunt szép ruharádöbbenünk, mily köznapislett frissessége, illata  2017. április 30. [… Tovább]

    Kemeneshát felől mintha pánsíp szólna, s a felhőpárnán Szeléné csillagfátyla libben, szememet az éj nem bántja mikor szíven érint fénylő holdsarlója. Aztán lényegtelen lesz a perc, az óra, a párna és az örök szerelem álma pillámat egyszer húzza [… Tovább]

Kép: Internet (Evokáció Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének c. versére) Szerelem magból nyíltam gyommá,Majd hazugság vált ágyasommá,Megölve lelkemet,Megölve lelkemet. S ha lopva jött pár derűs óra,Mint tolvaj osont harangszóra.Nyomában némaság.Nyomában néma gyász. Hiába harsog már az ének:„Szeretném, hogyha szeretnének”!Nem hallja [… Tovább]

Látod, a hajnal karcokat mar  az éj lassan foszló köntösébe, miközben az Álom óvatosan bújik vissza a testmeleg ágy adta féltett bökdösésbe, s karolja át a szuszogó, alvó szerelem lágy alakját, hogy a kölcsönösen lüktető szívek egymàsra hangolva játszák, az [… Tovább]

(2017)   Valahol összeomlik a Világ, van ahol arcokat cirógat az édeni béke, vasfogú a teremtő ítélőszéke.   Most hadd forduljak hozzád te rosszat s jót elbűvölő, érted nyúlok öntudatlanul, ha elmém átver, a cselszövő. Te vagy  a váza, víz [… Tovább]

Akkortájt másként tették föl a kérdést: Az ember hol van, éppen mit csinál? Egy bólintással nyugtázták az értést, s a választ is: Kint. Nyúzza  a határ.   Az asszony hol van?  Dolga udvar, konyha, a kiskert,  meg ezernyi  annyi más [… Tovább]

milyen gombokkal hívnám fel figyelmedet hogy van-e értelme bejelentkezni ott ahol tán már más a jobb remélem jobb a jobbnál is jobb mint én aki fél tőle fél hogy se barát se húga már nem lehet önmagának de akkor is [… Tovább]

Hullik a hó rám, sok buta felhőt üldöz a szélvész, késik a rügy most, nem jön az úton szembe a május. Kerget-e vágyat majd ez a szív még, pezsdül-e lelkem? S hordja-e szellő illata selymét kék ibolyának?   Csurran a [… Tovább]

A kép forrása az internet   Hogy ki vagyok már magam sem tudom… felhőt járó vén bolond eresz száján zokogó tegnapi esőcsepp szélben szálló hinta anyák meggyötört álma üres tenyér – ujjakat hívó hazug szavak holnapi keservek… átok vagyok – [… Tovább]

„Vagyok, mint minden ember: fenség.” (Ady Endre) Tűnődés dimenzióiba szorult jelen.Egymástól távol lévő homlokokmost rám hajolnak.Ugyanaz a homlok, száj, orr, szemek…Megtalállak mások arcában.Titokzatos, bódult pillanat ez. Egy elkapott látomás, szédült megfejtés, látszat minden arc.Csöndből felbukkanó simogató szavak,villámló szidalmak, napfény és ború rajzolja ránk a különböző [… Tovább]

„De milyen áron? Hogyhogy milyen áron? Mindenáron!” (Kern András: Guváti) Szabadság szerelem Addig szerelem Amíg bírja A kezem   Ó Faust Ne mondd ki Már ne mondd ki Hisz bal orcád után Enyém a jobbod is   Recseg ropog Düledezik [… Tovább]

     (Az elmúlt év utolsó lapjaira) Napok jöttek és napok mentek,                             volt langyos, forró meg hideg. Bajok nőttek, fogynak a sejtek,  koptak fogak meg az [… Tovább]

Fotó: Google.hu Április hamvadó ruháját váltod,virulsz, mint érett nő.Gombolod a tegnapok sóhaját,megrázod magad,ontod a virágok illatát.Lépted nyomán tűzés szerelem sarjad,hamarosan eléd térdel a nyár,Ó kedves május,Te vagy nékem a kellem és a báj.

Jót akartam,mindig jobbat.A jobbnál isa legjobbat,amiótaszívem értedfeldobbant. Hozzá szépet,szebbnél szebbet.A szebbnél isa legszebbet,hogy úgy szeress,ahogy tégedszeretlek. Jóból rossz lett,egyre rosszabb.A rossznál isa legrosszabb.Csillagkapumálomívemegrozzant. Rút lett a szép,Rútnál rútabb,rútabbnál isa legrútabb.A szerelemlégyottjaielmúltak. Jót akartam.Tudom szégyen.Szégyennél több.Nincs mentségem.Amit tettem,Nem tettem megJól s [… Tovább]

Nem vagyunk, csak kósza pelyhek, Egy háztetőn landolók , vessző kell S bár a tél minket nem enged , itt is Olvasztjuk szánkban a szót.   Nem vagyunk, csak két pamutszál, Egy sálba szőtt szerelem. , ide is a vesszőt [… Tovább]

    Mit kinevetsz – én sajna, épp nem. Olvadt szívemet eléd raktam ( látod, még ott remeg a jégen ). Körötte sötét kéregkatlan,   melyről úgy hiszed, holmi páncél. Számomra egy kiút’lan börtön. Többé le sem biggyed a szájszél. [… Tovább]

    Az erdőben virágokat kerestemősszel,ha találtam is, megriadt. Nincs semmim,a semmi vagyok.– A bolond.Ismersz engem és én is ismerlek. Én úgy vagyok, mint gyermek a világgal,összerakom, ahogy én ismerem,nincs kétség. Bizalom vanés szerelem. Tudom, sok kacat köztott az ismeretlen [… Tovább]

Jó lenne újra úgy ígérni, mintha soha nem tettem volna még korábban és persze más esküjét úgy fogadni, mint gyermekkoromban a várva várt puszit, amit esténként a homlokomon anyám cserélgetett. Jó lenne valami igazsággombócot gyúrni cseppkoromból, a ki nem mondott [… Tovább]

  Ne félj! – még itt vagyok közel,csak csöndbe rejtettem magam.Szavakat bárki szórhat más elé,játszi csendet csak a szerelem.    

Kovács Áginak ajánlom   padam padam padam kifordított kabátölem ajkamon ég füvet terel a szélpadam padam padam ma felszáll egy veréb padam milor padam milor nem karoltam sohauram uram testem tiéd szajha és mostohapadam padam padam sohalény sem madamzsönörégretrijeen bennem [… Tovább]

A szőlőszemek titkait csodálom, ráerjednek a forró szerelemre, s mintha a Földről kiszakított álom a mámorukban visszaközeledne.   Nincs pince, hordó, csak a vak varázslat, a hegyoldal, a verejtékes tőke, s nagy vágya lesz egy óriás pohárnak, hogy minden élő [… Tovább]

Álmatlan éjenselymes léptekkelsuhan a csend,falán egy rég hallottdallam hatol át,emlékszem… Kacagó szerelemcikázva gyújtott tüzet,küzdöttünk…Száműztük a tiltakozást,ajkunk egymásra talált.Leomlottak a falak,egész éjszaka karomban tartottalak.    

Új. második hazám…     enyhe tél szegeden hűlnek koraesti fények megtörnek a híd alatt a folyót leöntve ezüsttel kabát alatt dobog még a szerelem reménye a fák fekete ágai megtelnek lámpafüsttel   messzire látok odatűnt a nap pirul az [… Tovább]

    Másik szellemi miliőben jártam. Láthatatlan pelyhekben hullt agyteker-vényekre gyógyító betűnként – olyan ez mint a hó, könnyen ráolvad – a pillanatban fogant lélekérzet, lélekrezignáció, világunk változóját formálja át örökkére. A szép akkor az, ha felserken az értelem ereiben [… Tovább]

Sokszor jut eszembe egy utolsó lélegzet húsz… alig húszévesen, s hogy mily’ gyorsan hagyta el torkát  a függés, a gyilkos; eszembe jut egy reggel, a már ébredéskor céltalan, s a dezodor, fürdés helyett. Láttatok már arcot akkor,  amikor ellilul? Én [… Tovább]

  arra gondolok milyen szép volta délután mikor először láttalakérett gyümölcsök illata szállta legekben izzott a szerelem tűzoszloppá lett hitems te örök nyárt imádkoztál arra gondolok milyen nagyszerűhogy minden változik megújulcsak mi szelíd tiszteletre méltó az marad állandó ez a dolgok rendje s [… Tovább]

Akárhová terelgetem, rám öregszik a szerelem, örömében maradt velem, s örömömben ölelgetem.

Delacasse Bencze Erzsébet: Pipacstenger / üvegfestmény     vibráló fényben szikrázik az ég tűztáncot jár idelenn a rét delelőn a naphét ágon vakít pipacsok szórják égő csókjaik     ringat a róna lobban a láng vérben duzzadó vörös dagály szerelemőrző [… Tovább]

Hazaszerelem…   Ne kántáld hogy nyitva van az aranykapu Csak bújjatok rajta Inkább tégy fel Csupán szerelemmel feltörhető Kódzárat a szívedre   Minden jött-ment Aladdinnál Lehet csodalámpa   Ha nincs kerítés Nincsen kapu És nem kell kulcsszó Kertedbe Egy kis [… Tovább]

    Az ég csillagködében nézem arcod. Most mondd, hogyan mossam le könnyeimmel érzékenységed által belém rabolt életem? Miért ostobaság kínozta hitetlenségem, miközben bizalmam a szerelem nagyságának csodáját, testem végtelen búját csomagolja szavaid ajándékvázába, mint galaxisokon át hordozott pillangóvirágoknak  időbe kilőtt [… Tovább]

A nyár elillan vágtázó szelekkel, egy lélektelen kamion is fegyver, egy ócska konyhán öldök-bomba készül, s az ördög paroláz az emberekkel.   El gyilkolással és el a kezekkel, a Boszporusz hídján se félelem kell, és ezt az őrült, tomboló világot [… Tovább]

Már nem kérem, őrizd sejtjeidben bőrödre rajzolt szerelem köreim. Minek? Kioltottad a fáklyát.   Hónapokig gyűrtem kiszáradt számba  az ételt, s nyeltem íztelen, egy falat mégis fenn akadt.   Tudtam, csak vesződik az ember és  meddő az akarat, ha gúzsba [… Tovább]

dicsőség vagy valamivé válni? Miközben a tépelődés saját – amiben sajátos fájni. Még mindig azt hiszem: a szerelem, ami porszemlétet függetlenít; istenhez emel. Pedig a némán alkotó művész szépítheti úgy, amit a természet is, némán, mind- annyiunknak, közvetlenségéből ad oda, [… Tovább]

Saját fotó     Virágágyat vetek verseimnek,sötétzöld mohára térdepel az est.Levél se rezdül, szó nem hallható,csupán verőerem dörömböl halántékomon.Lábujjhegyen jár körülöttem a csend,– gyakori vendég – ,visszapillantó tükörbennézegeti magát az emlék…     Valamikor dús szavakduzzadtak a nappalokon,hagytuk, hogy vágyainkelraboljanak, és [… Tovább]

Nem a magány fáj, csak te hiányzol nagyon, nem léted nő bennem, mint a fantomfájdalom, és ahogy meredten, mint csonk torzó itt ülök, már az sem ijeszt meg, hogy üszkösödök.   Ahol te voltál bennem, most roncsolt szélű lyuk van [… Tovább]

…   Most a csend őriz minden pillanatot.Karjaid puhaságában a test könnyű, a lélegzet természetes, milliónyi sejtem remeg csak, ahogy szótlan ölelsz. Még ne mozdulj, játszom; kifordítottvilágom elszökő dallam. Szerelem.Hajnali gyönyör gömbölyödik bennem,s a csend őriz minden pillanatot.      

Amikor már nem érint meg a vágynak és szerelemnek szívemen át beszivárgó bús, édeskés, vad illata, s holmi színes ködpárától mentesen és tisztán látom a vonzalom natúr arcát. Akkor érezni fogom, s hiszem együtt rezeg a holnapunk. S engedtessék meg [… Tovább]

 M. Laurens CSONKA BALLADA EGY SENKI ÉLETÉRŐL (végső emlék a feledhetőnek)    Egy filléres másolat lóg a falon, napszítta poros művirág az íróasztalon, a zöld-penész már a küszöböt is elérte, de nem tett semmit ellene, se érte.  Nagyra-törő álmai sohasem [… Tovább]

Púpos lettem, érted, pedig csak lenyeltem volna könyvenként könyvtáradat. Kövér lettem, érted, pedig soványnak készültem, aszkétának, az istenesebb. A falattal türelmesebb, pedig bolond, ki fortyanásig vallja igazát, s mi a tény? Poklokban éli hétköznapjait, otthona nyugalmát tetvek, patkányok értékelik. Okos [… Tovább]

anyák napjáról       Gombócot nyelő torok lelkem hangja, mikor csillag-szikra szemeid veszik el lámpalázba igyekvő bús hatósugaram. Harmatgyöngyöket számlál arany nap hátterében, és jégolvadásra kiképzett, forróbban, mint szívben a harag; még könyökkel finomodni szűz szerelembe, testből testbe táncunk [… Tovább]

    azt álmodtam delfin voltál szeretkeztünk vége lett a nyárnak   azt álmodtam hiányoztam hiányoztam apának anyának   azt mesélted felébredek süt a nap lesz szerelem meg minden   azt mesélted bízzak benned maradsz még vagy hazaviszel innen   [… Tovább]

Kisüt, beborul, bejön, kivonul, enged, belekap, simul, szele nagy, új zöld, csupa ág, szűz fű, bujaság, árnyék, ragyogás, szívcsönd, dobogás, csöpp jó, csupa nem, május, szerelem.

    Szívemben túlcsordult  megújult tavaszom, ősz szakállam túlburjánzott, lépteim szaporábbak. Monoton utamon vidáman haladok, bár nem sejtem, hova lukadok majd.   Álom valósággal, hit reménységgel, szeretet szerelemmel karöltve bennem. Mindig vigyorgok, ez valami gyári hiba. Girbegurba ösvényem biztos irányt [… Tovább]

    Elvesztem benned de felszínre húztál, csábító csókok  csillámló hullámain érzelemvihar vágtatott át. tűzmadár gyújtotta, s lobogó lángoszlop mutatott irányt a vágynak, Újra gazdag vagyok, farkastappancsra nyúlcipót húztam, tarisznyámban csupán útilapuba csavart pár szem papsajt lapult, meg boldog mosolyod [… Tovább]

Az április is borzong, ha a szél fúj, de jókedve az ég peremén ér túl, és csak a szokott dátumoktól boldog, mint nagy ünnepek tájékán a boltok, csak harminc napos, s duplányit marasztal a nászágyára rá zöldült tavasszal, és irigykedve [… Tovább]

tested bugris az agyad nélkül nekem együtt kellene lelked ikerlánggal szépül koravén homlokcsókod viselem mintha épp keskeny sávba tolatott volna a nagy szerelem      

    Verset volna jó írni, végre, mint a kedvenc költőim vagy rupert spira, amiben a lélek otthonosan röppen, elmére, szívre, és isten iránti szerelemből formált tudaton, kedvére dalolhat. Míg versről versre ugrált szemem, és szívembe rebbent lelkek zenéje, egyesültek [… Tovább]

    Bontakozik a március, mint nő testében a szerelem, édes meleg, mint a hús, s  lüktető vér, indázó erekben.   Szilánkra hasadó égi tekintettől, kormos  ágakon fogan zöld fodor, téli álmából ásítva rám köszön, egy aranyló ruhában tündöklő bokor. [… Tovább]

Azt nem lehet,                        – Itt minden bizonnyal csak elírás az „azt” az „az” helyett, mert így nincs összhangban a folytatással. hogy izzó szerelem kukádban parazsoljon. Hiába engedsz rá vizet, mert képtelen, nem lehet,        – A „képtelen”-hez hiányzik az alany a [… Tovább]

álmodat kémlelem magamba szívom a teret faltól falig hiszen ritkán láthatlak hajnaltól hajnalig határtalanul szeretlek pengésdrótjaid okozta durva sebek nélkül  ne folyjon újra vér  élvezzük csendben e boldog percek villanásnyi örömét mit homokóráikkal oly  szűkmarkúan mérnek a Párkák bár vízipisztolyt [… Tovább]

A nap besüt a newgrange-i sírba (Kép: NASA/Cyril Byrne)     Mint  sűrű  méz,  csorog  a  nyári  késődélután,  lassan  sülő  mezőben  pipacsok  hajladoznak,  akár  túlsminkelt  sarkonállók  ( átlátszó – buján )  ha  csóró  utcagyereknek  méla  csókot  dobnak.    Suttogó  fák [… Tovább]

Kép: Szilárd Kata – Noveny triptichon 1997     Jöttem, láttalak, leszakítottalak. Kár, magántulajdon.   * * *   Fura szerelem. Ketten imádtunk téged.  Én is meg te is.   * * *   Emléked eltört bennem. Megvágta szívem, gyorsan [… Tovább]

    nem hiszem hogy van szerelem első látásra semmiképp bár elég rosszul kezelem  ezt a nyavalyás szív-izét   csak azt tudom hogy hirtelen mint a dübörgő nyár-vihar szidhatja ész és értelem ez már egy rágyújtott szivar  

Lobognak az éjjeli álmok odafenn az égi mezőkön.  Ma Holdanya repteti szerte a megrepedt, duzzadt fellegek  terheinek csillagpihéit. Angyaloknak hada fényezi a hajnali Napnak korongját. Remegnek a reggeli fények, szerelemmel terhes pillanat úszik el, a vénülő akác nyújtózkodó ágai között. [… Tovább]

„Elrabolt az ég, és többé nem akarok csillagot…” Nem kell semmi!Nem kell senki! Nem kell többé szerelem!Megkínoz, és összezavar,lyukat üt a szívemen. Nem kell szép szó,nem kell béklyó,nem kell „együttlobogás”!Elringat, és aztán orvuljön a nincsbe zuhanás. Minden szép volt,minden jó [… Tovább]

    Megint egy dal kedvem keresi, bent a sűrűben. A szerelemben egyesülő feleknél, nem feltétlen árnyék és fényé, nap holdé a főszerep. A kérdés így szól: Ki tud szeretni engem? Előbb önmagam megszeretem. Hű társ lehet-e belőlem, míg árnyék [… Tovább]

    gyógyszeres mámor mögé bújt a tudat  a lüktető fájdalom folytonos csupán gombócba tekeredett izomrostok halmaza vagyok az értelem a gócpontokban lakozik a mozgás illuzórikus csak a bánat kimerevedett képkockái élhetik meg az örökkévalóságot gloria in excelsis Deo a [… Tovább]

2015.10.31. Kép: Horváth Zsóka felvétele       Anyám utolsó cigarettacsikkje, botok, injekciós tűk, ampullák. Apám számtalan sok szemüvege és fájdalom elterelő pirulák. Kicsi helyen elfért kedvesek, könyvek, képek, apróságok – egy pince mélyén fekszetek, emlékként velem maradtok. Hol lehettek [… Tovább]

Éjszaka, percmorzsák,lángoló szenvedély.Már tűzparancsra vár,hogy hős, vagy szent legyél.   Az éj lopva hull rád,ágyat vet minden perc.Kenyér ízű csókbanIsten teste lehetsz.   Tűzvihar ölelés,húsba vájt monogram,elvetett reményekégi lábnyomokban.   Közeleg a hajnal,valahol már vetnek.Felélted morzsáitpercnek, szerelemnek.

A lélek alázatos készülése a feltámadás hívő ünnepére, mikor a tavasz nyíló kihívást ad a fakadt fényre igyekvő virágnak, mikor a rügytelt világban az ember szíve zöld ritmust ver a szerelemmel, s a messzi égre kéklő jeleket vés a lemondás [… Tovább]

  Évával a semmi partján ültünk valahol már derengett a lét még elviselhetetlenül könnyű volt nem súlyosbította örök visszatérés mozdulataink szabadok voltak de nem volt jelentőségük tudtuk hogy csak egyszeri kísérlet tudtuk hogy nem szabad szerelemnek nevezni mert a halált [… Tovább]