Akkortájt másként tették föl a kérdést:
Az ember hol van, éppen mit csinál?
Egy bólintással nyugtázták az értést,
s a választ is: Kint. Nyúzza a határ.
Az asszony hol van? Dolga udvar, konyha,
a kiskert, meg ezernyi annyi más
nógatja estig nyújtózó robotra.
Az élet ilyen volt. Amúgy csodás.
Nem rangsor volt, nem elődeink titka,
csak ilyképpen lett két ember család,
a szokást minden mélyeibe itta,
és úgy szítta, mint gyökerét a fák.
Nem történt semmi föloldozhatatlan,
így időz bennem tanúként a múlt,
mi néha tűz volt, zabolázott katlan,
de haragja a megszokásba fúlt.
Hogy ember, asszony – ki gondol ma ezzel,
más gúnyát öltött a hiú erő,
ma bukszák ölelkeznek szerelemmel,
s a válóperek száma egyre nő.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Böröczki Mihály - Mityka
