Böröczki Mihály - Mityka : KÉKNÁSZ

 

A tenger elnyelte a háborúkat,

a mélyvíz ágyán roncsok fuldokolnak,

a hadseregnyi halak szomorúak,

és sós temetőn nyugszanak a holtak.

 

S hány évszázad  tűri, hogy annyiféle

világ süllyed az éhező fenékre,

és mennyi poshad ezüstből, aranyból,

nincs bankkártya a mélytengeri banktól.

 

És mennyi szív és benne mennyi lélek

titkát vigyázzák ingyen is a mélyek,

és mennyi csöpp hirdeti egy darabban,

hogy bőkezű, de nem kifoszthatatlan.

 

Darabka vagy az óráshoz, ember,

egy bibliányi titkot óv a tenger,

sós, mint a vér, és mint az ember, vásott,

de ringatják a csillag-óriások.

 

A jelene és jövője – a múltja,

az Isten kiapadhatatlan kútja,

fékezhetetlen gyönyörű a beste,

a szárazföldet öleli a teste,

 

senki se tudja, ki hozta világra,

de mélyét még az Everest se látja,

nem gőgös, csak a szerelembe fárad,

hát ki vet így a kettejüknek ágyat.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1008 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.