Marthi Anna : Agora

 

 

Pontosan érted? Milyen Nim szigetére menni,

egy mediterrán szerelem-fészket berendezni,

kezdettől szőrösszívű, meztelen karral ölelőm.

Felbecsülhető-e eszed/tested/lelkedet becézni,

minden óra…percben; másokban is Téged látni,

mint verssorban a véred, oly lüktetőn megélni,

(közben szinonimák nélkül hagyott szenvedély)

meleg ebéddel mindennapokká nemesíthető-e,

hiányt szertefoszlatni: miért kellene ehhez erő?

Mikor hallgatás szavunk is együtt bontogatjuk,

leveleid is pontosan érkeznek meg a csend felől.

Kilopni belőlük lelkemet, amint tiéddé emberült??

Szemfényvesztés nélkül adni; tudod a legbelült.

Könyveidre csak akkor ráharapni, ha diófánál ülő

harmóniánk egybelátott világunk feltétlen fenség,

meggyötört testünk és eszünk mind fehér festék,

megszámlálhatalan bogár zümmögi tele kertünk

mint alapot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak