Vandra Attila : Kenguruk és eukaliptuszok közt 4-5 – Az ismeretlen kontinens, amelynek alakját ismerjük…

Terra Australis egyes ábrázolásai a Dieppe térképeken kísértetiesen hasonlítanak Ausztrália körvonalaihoz. Túlzottan ahhoz, hogy egyszerűen legyinthetnénk „véletlen” jelszóval. A Desliens-térképen (bár nem „katonai pontossággal” készült), bár Jáva szigete összenőtt Ausztráliával a Nagy-Jáva ábrázolásán jól kivehető a Carpentier-öböl, a York félsziget és Ausztrália nyugati partvonala…

Az ismeretlen kontinens, amelynek alakját ismerjük…

 

Ám a Terra Australis egyes ábrázolásai a Dieppe térképeken kísértetiesen hasonlítanak Ausztrália körvonalaihoz. Túlzottan ahhoz, hogy egyszerűen legyinthetnénk „véletlen” jelszóval. A Desliens-térképen (bár nem „katonai pontossággal” készült), bár Jáva szigete összenőtt Ausztráliával a Nagy-Jáva (Jave la Grande) ábrázolásán jól kivehető a Carpentier-öböl a York félsziget és Ausztrália nyugati partvonala is a valóságnak megfelelő.

Ám egy Los Angeles könyvtárában talált térkép, amelyen portugál nyelven jelölt földrajzi pontok vannak még erre is rálicitál, mert még pontos is. Peter Tricket ausztrál szerző, aki erre rátalált, még a szerzőt is ismerni véli, Cristóvão de Mendonça kapitány személyében, akiről João de Barros megemlíti, hogy járt egy titkos küldetésen 1519-ben, megtalálni a legendás Arany Szigeteket (Isles of Gold) „Szumátra mögött”. Ez elég motiváció lehetett a Tordesillasi szerződés megszegésére.

Mi több egyesek egy 1815-ben készült térkép alapján nem kevesebbet állítanak, mint hogy a portugálok akár Új-Zélandot is felfedezhették Abel Tasman előtt. A térképen Új-Zéland található, de több megjegyzés utal előző portugál nevekre, mint például: Cape Formaso (a mai Keleti fok angolul Cape East), Portugál Öböl (valójában a Cook-átjáró). Ugyanakkor a szigetek neve alatt ott van egy megjegyzés: „Felfedezte és elnevezte Abel Tasman 1642-ben, de amelynek keleti partjait a portugálok 1550 óta ismerik.”

A hihetőséget megkérdőjelezi, hogy a Brit Admiralitás irataiban egyetlen más utalás sincs erre… Evelin Stokes, a Waikato Egyetem professzora szerint nincs perdöntő bizonyíték arra, hogy járt európai Új-Zélandon, ugyanakkor elég hiányosak az ismereteink, így egy ilyen bizonyíték létezését elképzelhetőnek tartja. Ez a helyzet Ausztráliával is.

Mindenesetre Abel Tasman 1642-ben semmi jelét nem adta annak, hogy lenne tudomása Ausztráliáról, s első útja alkalmával, amikor Új-Zélandot és Tasmániát felfedezte, „elvétette” a hetedik kontinenst, amelynek nyugati partjait csak második útján 1644-ben térképezte fel.

Jutott-e el valaki az aborigének földjére az európaiak előtt? Egy biztos, nem telepedett meg, és nem alapított itt gyarmatot. De tudtak létezéséről? A fehér emberen kívül a Földnek akadnak még lakói, méghozzá kiváló tengerészek.

Tajvan őslakói benépesítették a Csendes-óceánt. Ők Polinézia, Micronézia, Melanézia és Indonézia őslakói, akik mind az ausztronéz nyelvcsaládhoz tartozó nyelvet beszélik. Ők telepedtek meg Madagaszkáron is elsőként, melynek őslakói Bali szigetéről származnak, és 6400 km-t utaztak új hazájukig az Indiai-óceánon át. Kinézésre nem különböznek az afrikaiaktól, akikkel utólag keveredtek. Malgasi nyelvet beszélnek, amely az ausztronéz nyelvcsaládba tartozik. Legújabb genetikai kutatások szerint az új-zélandi maorik fő tápláléka, a kumara (édesburgonya) dél-amerikai eredetű, tehát lehet, oda is eljutottak… Hogy-hogy nem találták meg Ausztráliát? Vagy miért kerülték ki?

S ha ők nem, akkor más ausztronézek Indonéziából, akik közelebb élnek a kontinens-országhoz, miért nem? Új-Guinea és Ausztrália közt a Torres-szoros csak 150 km, és „ős” lakosainak nagy része ausztronéz… S ha felfedezték, miért nem telepedtek meg Ausztráliában?

Az utolsó kérdésre egy összehasonlító statisztika ad némi választ: Miközben Új-Zélandot a fehér ember megjelenése előtt nagyjából ugyanannyi maori lakta, mint a kontinensnyi Ausztráliát. (Alig több, mint háromszázezer aborigén, bár egyes adatok arra utalnak, egykor akár egymillió-kétszázezer lakosa is lehetett). Negyven-ötvenezer év alatt sem tudták benépesíteni, pedig nem volt tele veszélyes ragadozókkal. A kontinens mostoha körülményei (a legsivatagosabb a hat lakott földrész közül) nem épp vonzóak a letelepedéshez. Az aborigének nem rajongtak az idegenekért, egy James Cook idejéből származó térkép az őt támadó őslakosokat is ábrázolta… Az angolok több letelepedési kísérlete fulladt kudarcba, s volt olyan „telep”, amelyet az éhhaláltól épp csak megmentett egy idejében érkező hajó. Ausztrália ma is a Föld legritkábban lakott földrésze. E körülményeknek (is, de nemcsak!) köszönhető, Ausztrália „hivatalos” felfedezése (1606) és James Cook által való gyarmattá nyilvánítása (1770) között eltelt több mint másfél évszázad… Ami azt illeti, kis pontosítással (1606 helyett 1642) ez Új-Zélandra is érvényes, s ha meggondoljuk, Új-Guineát is csak évszázaddal a felfedezése után sikerült körbehajózni. Ausztrália eleinte se a megjósolt Arany Szigetnek, se fűszerszigetnek nem bizonyult, ami vonzóvá tenné. (Később találtak ugyan aranyat, Ausztráliának is lett saját „aranyláza”, de ez csak később történt meg.)

A maorik az itt állandó erős nyugati széllel szemben (roaring forties) kellett volna megközelítsék, s háromezer kilométeren át nem találtak volna egyetlen szigetet sem, ahol víz és táplálék tartalékaikat pótolják, és megpihenjenek. S ha elérik, sem biztos, vissza tudtak volna térni. „Honfoglalásuk”-kor „csak” 1000-1200 km-t eveztek… Új-Zéland lakatlan volt, Ausztrália nem. Ha meg is érkeztek oda, lehet „befogadták”, vagy megölték őket az aborigének. Mindenesetre kultúrájuknak nincs nyoma a délkeleti partokon.

A keleti partnak a melanézek általi fel nem fedezésében talán szerepet játszik a Nagy korallzátony is, ami az itteni szelekkel együtt rendívül nehezen hajózhatóvá tették a keleti partot a melanézek számára. Délről és Nyugatról nem volt, aki felfedezze Ausztráliát, de marad az északi part… Timor 650 km, Új Guinea 150 km…

Gowa szultanátus, Marege és Kayu Jawa

 

A timoriak ausztráliai jelenlétére nincs bizonyíték, az európaiak megtelepedése előtt (1788) a makasszári (Sulawesi-sziget – régi nevén Celebesz) halászok rendszeresen látogatták a kontinenst. Nem telepedtek meg ugyan, de rendszeresen kikötöttek, és kereskedtek az őslakó aborigénekkel. Nagyjából ezer makasszári halász évente decemberben jelent meg, az északnyugati monszun szelek által hajtva perahu néven ismert hajóikon, és áprilisban távoztak, eladni a kihalászott és megfüstölt tengeri uborkát. A kínai kereskedők nagyon értékesnek tartották és nemcsak ínyencségként fogyasztották. A kínai gyógyászat afrodiziákumot készített belőle. Arnhem vidékének (Északi Terület) makasszári neve Marege, ami „vad országot” jelent nyelvükön. Halászvidékük egészen a Kimberley tartományig terjedt (Nyugat-Ausztrália), amelyet Kayu Jawa néven emlegettek. (Talán innen származik Java la Grande?) Bizonyítottan 1720-tól halásztak itt. Ám a Gowa Sultanátus térképén (amely szultanátus kierjedését ábrázolja 1640-ig), Marege-t (Arnheim tartomány, Északi Terület, Ausztrália) a szultanátus részeként ábrázolja. Tehát 1640 előtt már jártak itt, feltehetően 1500 körül érkezhettek ide először, pontos adat erről nincs. Nagy valószínűséggel 1606, Ausztrália európai felfedezése előtt, sőt talán a feltételezett portugál felfedezés előtt is! Nagy valószínűséggel… de nem biztosan hamarább.

Milyen lehetett a makasszáriak és az aborigének viszonya?  Egyesek azt állítják békés, a jövevények nem próbáltak megtelepedni, csak kereskedni… Mások tudni vélik az ellenségeskedést… Az igazság feltehetően középen van. az eleinte talán barátságosan fogadott muszlimokkal utólag elmérgesedett a viszony, és összetűzésekre is sor került, amikor az őslakosokban tudatosult, hogy kizsákmányolják őket…

A makasszári halászok jöttek és mentek, nem telepedtek le, és nem próbáltak hódítani. Ennek ellenére az őslakosokra való hatásuk tagadhatatlan. Megtalálható e hatás a nyelvben, a szokásokban, itt hagyott tárgyaikban, az aborigének sziklarajzaiban, sőt, bár az őslakosok a muszlim vallásra nem voltak kaphatók, de a mohamedán vallás egyes elemeit szinkretikusan beépítették ősi hitükbe. Csak e vidék aborigénjei rejtik asszonyaikat az idegenek elől, akik kendőt hordanak maguknál, és ha idegen férfit látnak felteszik…

Sajnos olyan perdöntő bizonyíték nem került elő, amely minden kétséget kizáróan bizonyítaná, hogy a makasszáriak Willem Janszoon előtt is jártak Ausztráliában. Ha mégis, feltehetően a kínaiak, akiknek eladták a tengeri uborkát, szintén tudtak létezéséről. A Gowa Szultanátus már 1365-ben létezett (a Majapahit Birodalom adófizetőjeként) és magas kultúrával, saját írásrendszerrel rendelkezett. A hajóik lőfegyverekkel, sőt ágyúkkal voltak felszerelve.

Ám a makasszáriak nem az egyetlenek, akik a fehér ember előtt léptek partra Észak-Ausztráliában. A Torres-átjáró szigetlakói (Torres Strait islanders) kiváló hajósok, és az Ausztrália partjairól (York-félsziget, Queensland) is látható szigeteket lakták be. Különböznek az őslakosoktól nyelvileg kulturálisan és genetikailag is. Mindhárom arra mutat, e szigetlakók az ausztronézek, az aborigének és a pápuák keveredéséből jöttek létre. A nyugati szigeteken lakók nyelve a Kala Lagaw Ya az aborigén Pama-Nyungan nyelvek közé sorolható, amelyen érződik az ausztronéz és pápua hatás. A keleti szigetek nyelve a Meriam Mir a pápua Trans-Fly nyelvek közé sorolható de aborigén és ausztronéz elemek is találhatók benne. Genetikailag a nyugati szigetek lakói anyai ágon inkább aborigének, miközben apai ágon inkább ausztronézek. A feltételezések szerint az ausztronézek leölték az aborigén férfiakat, majd asszonyaikkal házasodtak, de mégis az anyanyelv maradt a domináns… Valamiként úgy, mint nálunk, magyaroknál. A finnugor alapnyelvet komoly török hatás érte…

Ezek szerint Új-Guinea és Ausztrália között nem volt teljes az elszigeteltség… A torres-szorosi szigetlakók biztosították a kapcsolatot. Mennyire ismerték e szigetlakók Ausztráliát? S a „külvilág” mennyire értesült minderről? Nos, ezt nem tudtam kideríteni. Viszont e szigetlakókat nem lehet „felfedezőknek” tekinteni. Ám ismereteiket e kontinensről tovább adhatták másoknak.

Ausztráliának van egy különös állatfaja: a dingó kutya. Miközben az őshonos ausztráliai emlősök kivétel nélkül erszényesek, a dingók méhlepényesek… Miként kerültek ide e „kakukktojások” (amelyek mellesleg feltehetően több őshonos állatfaj kihalásáért felelősek)?

A genetikusok szerint ez a ragadozó nagyjából 4200 éve került a földrészre. Rokona az új-guineai éneklő kutya nagyjából ugyanakkor került e vidékre. Nem őshonos tehát. Ekkor már évezredek óta tenger alá süllyedt az az út, amelyen az őslakosok Ausztráliába jöttek 42-48000 évvel ezelőtt. Legalább ötven kilométert kellett volna úszniuk a legközelebbi szárazföld felől, hogy ide érjenek. Tehát csak hajón érkezhettek. Az ausztronézeket nem lehet vádolni a behozatalukkal, ugyanis akkor még nem voltak a térségben… S ha ők hozták volna be, akkor magukkal hozták volna a csirkét és disznót is. De akkor ki?

Ismét a genetika sugallja a megoldást. Az Északi Terület aborigénjei (akik mellesleg nem Pama-Nguyan típusú nyelvet beszélnek, mint az Ausztrália legtöbb őslakosa), 11% indiai gént hordoznak magukban… Nagyjából 4230 éve került ide ez a gén… Egyszerre a dingó kutyával…[1]  Ekkoriban élte az Indus-völgyi civilizáció a fénykorát, amelyik tengeri kereskedelmet folytatott Közel-Kelettel, például a sumérokkal. Keletre vajon meddig jutottak el? Megerősíti ezeket az adatokat egy Arnheim régióból (Északi Terület) származó legenda egy Baijini népről, amely a makasszár halászok előtt érkezett, „valamikor régen.” 

Érdekes adalékkal szolgál ehhez a Jáva szigetének a neve, melynek eredetére többféle magyarázat létezik. Iawa a proto-ausztronéz nyelvben „hazát” jelentett. A legrégebbi indiai eposz, a Ramayana említi, hogy Rama Sita keresése közben embereivel Yawadvipán köt ki. Dvipa szigetet jelent, tehát Jáva szigetén. A szanszkrit yava árpát jelent, és erről a növényről a sziget híres volt, lehetett a neve Árpa-sziget. A makasszáriak Ausztráliának egyik partvidékét Kayu Jawa néven említik… Ptolemaiosz a Geographia-jában említ egy Iabadiu (Yava dvipa?) szigetet, amely szerinte Árpa-szigetet jelent. Ugyanakkor e szigetről meséli, milyen gazdag aranyban és ezüstben… Erről azonnal Marco Polo beszámolója jut eszünkbe, aki Kínából való visszatértekor említ egy Nagy-Jáva szigetet, a Kis-Jávától délre, amelyik a „Föld legnagyobb szigete”, ugyanakkor említést tesz „Arany Szigetekről” de ő nem járt ott.

Marco Polo leírásaiban sok a pontatlanság, és a későbbi korok térkép-készítői (Dieppe-tépképek) úgy értelmezték, hogy az általa említett Kis-Jáva az tulajdonképpen Szumátra, és a Nagy-Jáva (Java le Grande) az Terra Australis Incognita északi fele, és Ausztráliát „összeolvasztották” vele.

Amennyiben a földrész már Ptolemaiosz idején Ausztráliát már ismerték, a felfedezések koráig akár feledésbe is merülhetett, de ismert volt az indonézek körében, a kép összeáll: a hasonlító, de nem pontos Dieppe-térképek, Jawa Kuyu = Java la Grande, a sejtés egy ott elhelyezkedő földrész létezéséről… az indiai gének, a dingó, Marco Polo meséje, a Ramayana.

És még egy érv emellett: az őslakosok nyelve. A fehérek letelepedése kezdetén nagyjából 250-300 nyelvet beszéltek, melyeknek a legnagyobb része a Pama-Nyungan nyelvcsaládhoz tartozik. A nem Pama-Nyungan nyelvek (huszonhét nyelvcsalád és néhány elszigetelt nyelv) mind Darwin környékén találhatók, ami azt sugallja, hogy az itteni népek másokkal keveredtek… Egy párhuzam kételyt ébreszt: az indoeurópai nyelvek példája, amelyek kiszorítottak (magukba beolvasztottak) más nyelveket. A Pama Nyungan nyelvek is válhattak uralkodóvá az ausztrál földrészen úgy, mint amiként az indoeurópaiak Európában. De miért nem mindenhol? Darwin környékén miért nem?

Engem az eddigiek meggyőztek, Ausztráliát nem kellett felfedezni, a földrészt ismerték, csak az európaiak nem tudtak róla, 1606-ig… Ugyanakkor szivárogtak róla kósza hírek, ezek juthattak Ptolemaiosz, Marco Polo, a Desliens-térképek készítői stb. fülébe. Ám ez csak indirekt bizonyítékokra alapozott elmélet, a tudományos közvélemény meggyőzősére ennél több bizonyíték kellene.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2017.08.27. @ 12:23 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.