Kőmüves Klára : – nem hiába nem vagyok –

Nyomtatás

Tudom, lehettem volna más is.
Lehettem volna gőgicsélő, pólyás kis csoda, 
de én csak pillangó akartam lenni folyton,
különben nem mozdultam volna mellőled soha.

Lehettem volna csacskaságot porcelánbabák 
fülébe suttogó leány, de azt mondták, a játék 
összetörhet, szellőként biztosabb az élet, és én 
úgy döntöttem, az leszek; kacagj, ha megérintenélek!

Lehettem volna mindig rosszban sántikáló huncut 
kiskölyök, és ezerszer elmondhattam volna dorgálás 
után; Na várj csak, egyszer felnövök! 
...és lehettem volna zűrös gondolatoktól terhelt kamasz, 
akit pár évig senki meg nem ért, de ettől annyira féltem, 
hogy folyó akartam lenni inkább, ember semmiképp.

Lehettem volna talpig úriember, lehettem volna bájos 
hölgyike, bejárhattam volna a világot, de azt súgták; 
a test a lélek börtöne.

Isten nyakláncán vannak a legszebb csillagok;
Megértheted... A földön nem hiába nem vagyok.