Márkus László : Hazataláltam

 

 

Szívemben túlcsordult 

megújult tavaszom,

ősz szakállam túlburjánzott,

lépteim szaporábbak.

Monoton utamon

vidáman haladok,

bár nem sejtem,

hova lukadok majd.

 

Álom valósággal,

hit reménységgel,

szeretet szerelemmel

karöltve bennem.

Mindig vigyorgok,

ez valami gyári hiba.

Girbegurba ösvényem

biztos irányt mutat,

valami megfoghatatlan,

de mindenképpen nekem szántat.

Málhazsákban cipelem sorsom,

füstté vált vágyaim

körülöttem lebegnek,

miként múltam is.

Villamos csilingel,

dudál egy taxi,

kukásautó csörömpöl,

mentő,

rendőr,

tűzoltó

fülsértő szirénája

pattan vissza dobhártyámról.

Hiába menekülök, követ a város,

én pedig követem minden rossz szokásom,

amit illene magam mögött hagyni.

Elveszteni sem tudom magam,

– bár próbáltam többször –

újra meg újra magamra találok,

pedig számtalanszor megfogadtam,

kóbor lelkekkel utcán nem ismerkedek.

Futok tovább.

Egyre sebesebben.

Zsákban és zsákutcában.

Utcákon, tereken.

Lassan kifutok a világból.

Meg ebből a versből is.

 

Talán célba érek.

Friss fények hívnak.

Meg új kamera.

Érdekes emberek.

Elfeledett utcasarkok,

csavargók, lányok és stricik.

Gördeszka és görkori,

roller és BMX

vidám suhancok

pörögnek a flaszteren.

Utcafotók varázslatos világa.

Megérkeztem végre.

Hazataláltam.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Márkus László
Szerző Márkus László 88 Írás
Márkus László vagyok. Műszaki értelmiségi. Építőiparban dolgozom, épületgépészettel foglalkozom. Haikukat, tankákat és szsbadverseket írok.