Marthi Anna : Érted (értem)

Púpos lettem, érted, pedig csak lenyeltem volna könyvenként könyvtáradat.

Kövér lettem, érted, pedig soványnak készültem, aszkétának, az istenesebb.

A falattal türelmesebb, pedig bolond, ki fortyanásig vallja igazát, s mi a tény?

Poklokban éli hétköznapjait, otthona nyugalmát tetvek, patkányok értékelik.

Okos aligha lehetek, érted, cserfességem lenne tán a szerelem? Tanítványnak

hívom magam, és benned látom belső Istenem. Lebálványozva lelombozódsz.

Magadért – üvöltenél, mégis, hogy meg ne bánts, versbe fojtod a szánakozó,

önmagunk szaván tökéletesedést: értem-érted; veled kint a bent, és kínja int,

repülve, merülve, emberként akarva; kegyelméből egyesít tudattá – változást.

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak