Dezső Ilona Anna : Cím nélkül 32

Illusztráció: saját festmény

 

                                                    mondtad, nyugodjak meg, majd te tudod…
                                                    árva lelkem málló deszkapalló;
                                                    az idő, mint mohos fa neked dolgozik.
                                                    vágyom ölelésed, mennék át a másik partra,
                                                    ígérted, erős karod átragadna… elrohadt a komp.
                                                    vagy már nem tudod? kopognak! hallod?
                                                    lehullott márványlepled. nem haragszom;
                                                    sokáig vártalak ágyamon, miközben indák
                                                    és folyondárok szőtték be testemet,
                                                    s te verejtékem törölted… újak keletkeztek.
                                                    indulnék feléd… azt mondod nem létezel,
                                                    álom ez, mi megkísért minden éjjel?
                                                    hová lettek a violák? oly csodásan illatoztak,
                                                    pázsit közé bújva csalogattak… bedőltem nekik mindig.
                                                    hangyák szorgoskodnak lábam alatt, eltaposom őket,
                                                    kárminvörös sejtjeikből ezer sóhaj éled…
                                                    kínjukat üvölti a szél, viszi hozzád kérésüket…
                                                    szólj, hogy hagyjam abba!
                                                    szenvedélyes éjszakákon ne ítélj magányra,
                                                    mert nélküled elveszek…
                                                    kőmaszkod átszellemül, lesz belőle oltár;
                                                    bármi is voltál, megtanítottál hallgatni!
                                                    elégetted az összes búzatáblát, ami táplált,
                                                    hagytál belőle egy keresztet, azt is te viseled!
                                                    rajtam áll bosszút a bűn.

                                                    2016.05.10

Legutóbbi módosítás: 2016.05.10. @ 15:25 :: Dezső Ilona Anna
Szerző Dezső Ilona Anna 80 Írás
Dezső Ilona Anna, 53 éves vagyok. Nagyrábén élek, a Sárrét egyik kis falújában Magyarországon. Nagy szerelmem a festészet, és az irodalom. A Batsányi-Cserhát Művészkör országos titkára, a Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend dámája (lovagtisztje) vagyok.