Böröczki Mihály - Mityka : Lehettem volna

 

Uram, köszönöm, hogy ide soroltál,

bár titokzatos rejteked az oltár,

de kék eged azt sugallja fölöttem,

hogy mérhetetlen messziségből jöttem.

 

A kincsem annyi, hogy az már tömérdek,

de van egy csoda bennem, az a lélek,

s azt látom fénybe mártózó szememmel,

hogy akaratodból lehettem, ember.

 

Lehettem volna fűszál, lomb-ígéret,

apró levél, zöld játékszer a fénynek,

vagy bármi élő idelenn a földön,

hogy rá szabott időt itt holtig töltsön.

 

Vagy kő, vagy vízcsöpp, perc a szerelemből,

egy el-elakadt hír a végtelenből,

vagy ritmus, ami tempót ád a lábnak,

vagy porszeme a lélegző világnak.

 

Rög is lehettem volna, hant a földből,

egy visszamaradt sóhaj a gyönyörből,

a kínok csöndje, örömök göröngye,

egy mélybe búvó, örök kagyló gyöngye,.

 

Ám ez se, az se.  Gyarló ember lettem,

a tőled kapott életbe szerettem,

s e kötelék úgy szorít egy darabba,

mint bolygó hangot a templom harangja.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.