Szerelem

bort ittam ma. helyetted. felemeltelek. annyi szeretet áramlik belőled, amennyivel csak elengedve tudnak betelni az istenek. nem kioltva. belül örökkön égő láng e szerelem. napokig tartós simogatásod a legszebb ajándék. életet kérek veled -e .      

Mi módon kéne kezdjem, én e szép históriát, hogy meg ne sértsem most a finnyás úri népet,s eközben, tán érdekfeszítő is legyen regém. E kis, mesés történet, úgy kezdődött, egy nyárvégi estelen,hogy hercegünk, ( mert, az sem árt, ha van), szép, fess [… Tovább]

FOLYÓINK Úgy hálózzák be földemet, akár a testet az erek.   TISZA FOLYÓ   Kacskaringós, copfos, szőke, mámoros az ember tőle, ha férfi vagy, beléd szeret, ha meg asszony, húgod lehet, fodros öröm, ringó csoda, a nagy Alföld menyasszonya, megcsonkították [… Tovább]

  a rinoszéroszok nem mentek fel a hegyre  kihalt álmú völgyben porladoznak léptünk alá ki tudja meghagytak némi villanást tüzet emlék ha észrevehetnénk mozgóképünk   bejátszását pont egy kőbe rúgtam nyaki csont mozgatója talán lapátnyi fogakkal lecsapott a zöldre emberkezdeményre [… Tovább]

  Tolla olyan korom-forma, mintha élő kémény volna, s akárha az égig érne, ráházalt a fák hegyére, s elhiteti a világgal, hogy a vijjó károgás dal, s kóró karral minden fészek, úgy szorít, mint kéjt a részeg, s mint egy [… Tovább]

Látlak minden éjjel, szemed csillagparázs. Közel és távol egy újabb találkozás. Érzem lassú szélben gyengéd ölelésed, veled ébred a Nap, bennem vibrál fényed. Erdő mellkasán, elbódít az álom, felsikolt egy madár, hiányzol, – fázom. A hajnal már vágtat felhő legelőkön, [… Tovább]

  Gondolat-máglyák: bontalak időtlenült idő göncéből.   Színe, illata támad régen ellobbant életjeleknek.   Mámor és füst leng, háborúk, forradalmak homlokom körül.    Sors és szerelem vérző imává halkul csókolt dombokon.   Az ünnep késik, de küzdő fehér hitünk látomása [… Tovább]

Hordhat-e irkanyájakat az ég? Gúnyátlan csillog a nap. Olyan ez, mint amikor a szerelemtől tartom magam. Dallamok csípkedik mégis fülcimpánk, minden csókban istentől érkezik gyengéden egy másolhatatarataralan fényszerkezet.  

BORGYÖNYÖR     Van belőle annyiféle, ír a lelke, gyógy a mérge, s olyan áldott kelyhes kegyszer, hogy az ember inni egyszer, holtából visszatérne.       LEÁNYKA           Erdélyből jött fehér csillag,   a bor [… Tovább]

Elröppent már minden fényes petárda, alszik a dőlt pohár, az év lezárva. Pezsgő a bontott üvegben még pisszeg, csillagok az égen, ezernyi kis szeg.   Távol az Írottkő, csak lélek látja, mert csúcsát az álomfelhőbe mártja. Lágy ölében Kőszeg szuszogó [… Tovább]

Saját kép: Valletta     Koosán Ildikó     Plátói                          D. Péternek               Amikor nem a test, a lélek lobban szerelemre első látására és képtelen elszakadni Tőle… Amikor lélek keresi a lelket, leírt szavaiban lénye hangulatát, mert [… Tovább]

Anna Chipovskaya felszállt éppen az egyik sárga villamosra Pesten. Akkor még nem sejtette, hány be- göndörödő mellkas-szőrtől teheti fénygombolyaggá kocka-libidóját.   Különösen hajfürtjeit meglengetve, szabadságnak engedő öntudatosan, halványlila gőgje rozsdacsíkos mézga méhecskéket ellenzett fiatal testében észlelt titokzatos vágya ketreceként.   [… Tovább]

  TELT DALLAM ZENG A KÁRPÁT MEDENCÉBEN     Az egybenőtt,  s a csöppöt sem hiányos hasadt országom magával határos, az ereje piciny, de irgalmatlan, itt magyar nyelven lélegzik  a dallam.     ERDÉLY   Bár öröm szülte, annyi baj [… Tovább]

  Megöregszik a szerelem, de karonfogva jár velem, nem követtünk el semmi bűnt, csak régtől egy padon ülünk, a csontja fáj, de vére forr, belém karol és udvarol, a lélegzete egy velem, és érzem, nem hagy el sosem.

TELT DALLAM ZENG A KÁRPÁT MEDENCÉBEN     Az egybenőtt,  s a csöppöt sem hiányos hasadt országom magával határos, az ereje piciny, de irgalmatlan, itt magyar nyelven lélegzik  a dallam.     ERDÉLY   Bár öröm szülte, annyi baj megérte, [… Tovább]

TELT DALLAM ZENG A KÁRPÁT MEDENCÉBEN     Az egybenőtt,  s a csöppöt sem hiányos hasadt országom magával határos, az ereje piciny, de irgalmatlan, itt magyar nyelven lélegzik  a dallam.     ERDÉLY   Bár öröm szülte, annyi baj megérte, [… Tovább]

Saját fotó             Gyöngyharmat a hajnalokon.Kifakult, szürke ég alatt  csípős füstszagot hord a szél. Kerget emléket, álmokat  –   Berreg az ősz, a nagy kerítő. Első áldozat a ledér nyár. Szinte még az… (vagy mégse?)  Úgy tűnik: vége…  Játszik velünk, vagy csak éppen jelmezt [… Tovább]

Illusztráció: saját kép. 50 x 70 cm, akril-vászon.                                                                 [… Tovább]

  Milyen volt a szemem kékje, nem tudom már, De azt tudom, hogy mi a szerelem. S a szeptemberi bágyadt fordulónál Minden volt szerelmem itt alszik velem. Mennyi pótágy kell! Fel és alá járkálunk; A feleségem szótlanul segít. Majd jó éjszakát mond, s hogy ne zavarjon, Az [… Tovább]

Ismét balerina lehetnék. Nem hiába figyeltem magam 63 szemszögből, hiszen nem vagyok biztos benne, hogy tudom, hogyan változzak költővé pillanat alatt, égisz (mégis) három hetente kellene bevenni inkább Pipoltrím várát, bár nincs betevőm, ha nem varázsolok gyöngyöket. Bepisilnek az aszkéták, [… Tovább]

Régi szerelmeim, kiket félbehagytam, a szerelem teljessége ne csorbuljon; én is legyek félig teljesebb, mint egészen alig -,íme a magyarázat,  amiért nem akarlak látni. Több vagy hiányoddal, mint amennyit összeadni bármikor tudnánk -, kamasz bolondság, véltem egykor, mint legbutább mindentudó, szerelmes magukhívő a szertartások labirintjában, ahol apró nyögések útjelzőitidézzük eltévedések ellen.És eltévedünk. A felismerések rabságában nem enyhít [… Tovább]

Ilcsike itt még nem tudja, hogy nagyjából negyven év múlva ő is piros kiscsizmát akaszt a falra, ettől megnyugszik, és egy darabig nem gondol rá, mennyibe kerül a meleg, s az üresség helyét átveszi a várakozás, amelyben az ember voltaképpen [… Tovább]

kortárs, líra, költészet, költemény, szabadvers, prózavers     SAVANYÚ ERJEDÉS Didereg a parázs pisla mécsvilág-szemek legmélyén: pille-tébolyság maradhat-e részegítő szerelem, vagy megcsalt remény?! Összetett gondolatok labirintusában vonulók tiszavirágéletű, halvány gondolatjele: intésre emelt megfeszített csont-kezeken stigma-ékezetek! Ki lehet már az, ki [… Tovább]

 (avagy a 3 és félről) Fele önterápia, fele áldozat az emberért,fele játék, fele szerelem, félig gondolat, egy új kaland, amerre senki eddig, félig hagyomány, mert nem természetes, hogy valaki ír, ahelyett, hogy élne, sőt, így él igazán, öncsalása hevében, és a vers igazság is – felében.

Kép:Aquincumi költőverseny saját fotó Aquincumi éj* Flórának örök barátsággal                          Koosán Ildikó     Jöjj ide kedves Lepkevarázsom, várnak a rétek, holdas az égbolt, messze a város, múlt ezer évek, régi szerelmek szelleme éled lengve a légbe… Jöjj, heveredjünk [… Tovább]

  Szerelemgyerek voltFolyót úsztatottÖrök tavaszbanTíz ujja közöttCseppekkéntAz óceánig        

M. Laurens HÁT TUDOD AMICE… [Levél egy fűzfapoétához.]   Hát tudod amice, megárt a sok a jóból, Ám te nem kényeztetsz el minket szóból. Rímeid kacskák, sánták, már ha vannak: Mentél volna inkább mormogó tibeti papnak.   S forgatnád az [… Tovább]

Tekintetek dimenziófolyosóin feltétlenségből van az örök. Simogat-e kezem sorjás alkatrészeket egyárban, pillanatról pillanatra gördítve időtlenséget, mesterek járta út kitaposott nehézségén? Homlokradírral értem meg: e tudatlanságból nyakláncként hordott síndarab legalsó gyöngyét, morzsolva sós cseppé állandóan, e bennem lévő bú kiszabaduljon már. [… Tovább]

már még most és most és most csukott szemeim előtt és szobám minden pontján csillogó te vagy tudatosság szépség szerelem ének éntelenek mind és zene szól kint és bent végre táncoló lazaság és nevetünk mindannyian

  Anyám! Az idő könyörtelen, könyörtelen, buja szerető! Arcodba ró gondot, bajt, kezében véső, s csak nevet – kegyetlen szobrász az idő…   Hol van a régi koszorú,  mirtuszág dús fürtjeidről? Hol az ártatlan szemérem, lágy mosoly ajkaid körül? Hol [… Tovább]

    A virágok megszirmozták az éhet, de kivesztek az illatból a méhek,  nem szívnak nektárt boldogan a csápok, hiányoznak az édes suhogások, valami őrült erő nekitámadt, a békességes, ősi körforgásnak, a cikkant égen halványul  a festék, az egész házon [… Tovább]

Lelkemből, lelkedbe vágyfolyóm árad, szerelembe szívünk bele sose fárad. Este lankáidon barangolok, kedves, s a lényünk ilyenkor a mennyekben repdes. Néha bánat jő, de születhet új remény, csak szeress, szeress, vágyam ennyire szerény. Olykor csipkekönnyűn reánk simul az éj, s [… Tovább]

(eladott, majd visszavásárolt bútordarab, néhány új fiók beépítése után)a Kőgalambok Lisszabon egén e szürke kőgalambokkavicsot piszkítanak Álvaro fejéreMesterem nyájőrző farkasokat alkotpálcája-tört mágusom suttogja Vége ma sem írok habzó országmentő versetés nem használok antik mohás szavakatnézem csupán a rézsútos esőcseppetés olvadó [… Tovább]

Embernek születtem és az is maradok, Egyszer szomorú, máskor meg vihoránc. Megkérgesedett életemről lehullt a románc. Körülöttem összetört színes üvegdarabok.   Volt mikor versenyt futottam a széllel, Kicsiny rőzseláng gyúlt a nyomomban. Nevemet karcolták a perzselő homokba, Szíveket cseréltem hóbortos [… Tovább]

  Az ember egyszer csak megöregszik és elfelejt szavakat, nem tudja már merre kell menni s ázik egyre kapuk alatt, karján szerelem helyett ül a tegnapok bús magánya, és ujjai közt csordul a léha (má)ma…   egyszer csak jönne a [… Tovább]