Anna Chipovskaya felszállt éppen
az egyik sárga villamosra Pesten.
Akkor még nem sejtette, hány be-
göndörödő mellkas-szőrtől teheti
fénygombolyaggá kocka-libidóját.
Különösen hajfürtjeit meglengetve,
szabadságnak engedő öntudatosan,
halványlila gőgje rozsdacsíkos mézga
méhecskéket ellenzett fiatal testében
észlelt titokzatos vágya ketreceként.
Szerelmes volt régóta a szerelembe.
Lemaradt ezúttal is róla, csak ezért,
hiszen magát jó előre bebiztosította,
tévhitnek álcázva saját kiüresedését.
Végre együtt, megoldódik képzeletén
e gordiuszi rejtély. A bátortalanságnak is
legkellemesebb érzésével viselte az orrát
büszkén: piszeségtől egész a sárga földig.
Tükreinek sokaságával száguldott, amíg
célját tudattalanul is latolgatva mélázott.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:52 :: Marthi Anna