Marthi Anna : Száguldás

Anna Chipovskaya felszállt éppen

az egyik sárga villamosra Pesten.

Akkor még nem sejtette, hány be-

göndörödő mellkas-szőrtől teheti

fénygombolyaggá kocka-libidóját.

 

Különösen hajfürtjeit meglengetve,

szabadságnak engedő öntudatosan,

halványlila gőgje rozsdacsíkos mézga

méhecskéket ellenzett fiatal testében

észlelt titokzatos vágya ketreceként.

 

Szerelmes volt régóta a szerelembe.

Lemaradt ezúttal is róla, csak ezért,

hiszen magát jó előre bebiztosította,

tévhitnek álcázva saját kiüresedését.

Végre együtt, megoldódik képzeletén

 

e gordiuszi rejtély. A bátortalanságnak is

legkellemesebb érzésével viselte az orrát

büszkén: piszeségtől egész a sárga földig.

Tükreinek sokaságával száguldott, amíg

célját tudattalanul is latolgatva mélázott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:52 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak