Lelkemből, lelkedbe vágyfolyóm árad,
szerelembe szívünk bele sose fárad.
Este lankáidon barangolok, kedves,
s a lényünk ilyenkor a mennyekben repdes.
Néha bánat jő, de születhet új remény,
csak szeress, szeress, vágyam ennyire szerény.
Olykor csipkekönnyűn reánk simul az éj,
s nehéz pillát zár az álom, a holdkaréj.
Van, úgy hogy reggelig hűen téged nézlek,
tán elmerülök lágy mélységedben végleg.
Most indulni készülsz, nyergeled a szelet,
s búzakalászt érlel a sugárzó szemed.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:52 :: Nagygyörgy Erzsébet
