Böröczki Mihály - Mityka : TELT DALLAM (folytatom….)

TELT DALLAM ZENG A KÁRPÁT MEDENCÉBEN

 

 

Az egybenőtt,  s a csöppöt sem hiányos

hasadt országom magával határos,

az ereje piciny, de irgalmatlan,

itt magyar nyelven lélegzik  a dallam.

 

 

ERDÉLY

 

Bár öröm szülte, annyi baj megérte,

s vén őslakos a tizenhat megyéje,

a harci táncot mind magyarul járták,

a Belső Erdély, Partium, a Bánság,

a hovatartozást is megtanulta,

és átvitte a Király-hágón túlra,

nem vérttel védte igazát, csak ésszel,

a megadásra sosem képes székely,

az „erdőn túl” neve keresztelője,

és nincs radír, mi végleg kitörölje,

s nem mossák le a történelemkönyvek

szép arcáról a visszafojtott könnyet,

mert úgy esett e tájék szerelembe,

mintha a testnek fele szíve lenne,

mintha az Isten azért venné ölbe,

hogy védje, nehogy bűn, vagy medve ölje,

vak cselszövések lopták földje nagyját,

és halott térképekre vonalazták.

 

 

 

VAJDASÁG

 

Egy biztos – így-úgy idetartozott,

Szerb Vajdaság és Bánság – ősi jog

nevelte föl a hon szülöttekként,

ma Délvidék, s dunsztolja a reményt,

lökheti erre-arra bármi agy,

a kapcsolat igaz földrajzilag,

kibírta-írta vad csaták szelét,

s beszippantott úgy négy-öt vármegyét,

s Szerémség, Bánság, Bácska birtokát,

a Duna, Tisza, Száva járja át,

bár háborúk és izzadt békeség

szabta a tájat több telekre szét,

a közös szívben eltörpült baj,

még százezernél több itt a magyar,

és nyelve őrzi örök igazát,  

hogy szerteszórt, de egy szív, egy család.

 

 

 

MURAVIDÉK

 

Picinyke rész, de büszke itt a szó,

ha becsületes nyelven hallható,

a régi ölbe visszahajlana,

karolta szívvel vas megye, zala,

még őrizik az ősi szó ízét,

Goricskó  és a telt Muravidék,

a hazaragaszkodás mást akar,.

de el-elkevesedik a magyar,

pedig a tájék kultúrája új

engedélyezett szerelmet tanul,

nincs zabla, hám, nincs semmiféle fék,

csak kiírhatatlan, vad büszkeség,  

nehány falu, és Lendva városa,

ki édes gyerek, sose mostoha,

mintha az ember karoló kezét

átnyújtaná, megóva szellemét,

és nem cserélne soha senkivel,

mert épp egy együtt dobbanást figyel.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.