minden korábbinál szebb a tenger,
sójával 57 év esőjének cseppje éget,
örvénylő vízfüggöny karol át merészen,
s hagyom, hogy eggyé legyek véled.
felettem kékben lüktet az ég, zongorázik a táj,
beleolvadnék összes gyöngyházbillentyűjébe…
ritmusra vonagló testemre vénhedt a nyár;
jázminok bódító illata öreg dallam kíséretében.
hervadt szirmai sodródnak felém, végzetem volna?
homokban izzó délibáb a verőfény,
hisz minden emlékben ezernyi csomó van!
vitorlások suhannak álmomban.
hallgatag a bor… ábrándjaim
egyre nehezülő pillámba ragadnak.
szerelem… mint pipacs a búzatáblában
oly szép… mégis kártékony magja.
üresek a léptek, virágok lengenek…
ülünk egymással szemben felriadva.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:52 :: Dezső Ilona Anna
