Marthi Anna : Balerina

Ismét balerina lehetnék.

Nem hiába figyeltem magam 63 szemszögből,

hiszen nem vagyok biztos benne, hogy tudom,

hogyan változzak költővé pillanat alatt,

égisz (mégis) három hetente kellene

bevenni inkább Pipoltrím várát,

bár nincs betevőm, ha nem varázsolok gyöngyöket.

Bepisilnek az aszkéták, érzelmi szférák felett repülve.

Így marad ez is csak egy ételeket és házimunkát

méltató naplójegyzet, pedig látni a csúcsot,

megbokrosodott kecskéink szelíd szerelmével,

hattyúfehér combú kirándulásaink.

Az én kv-m szent, mint az orrhangú szerzeteseim,

mint a vasvilla-szem, anyát szerető

gyermek ajándéka énekhang zsenialitásban,

úgy mérem tisztaságodat is,

mert nem dermedt a tér az időtlen,

csupán a jólét megbetegít – a nincstelenség is,

főleg akkor, ha ördögben angyal, angyalban

ördög végzi azt a munkát,

ami egyben

nincs;

Isten aki mindent lát,

aki szerelemből zokog, nem veszi zokon

bármit ad..és kap.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak