P. Tóth Irén : Zaharia Stancu: Dal a ködben (Cântec în ceață)

Fordította: P. Tóth Irén

 

 

 

A fák, feketén, utunkba állnak.
Füstté válnak imbolygó árnyak.


Magába zár hallgatag félelem.
Talán a szél visz el, vagy csillag száll velem.
Egymás kezét fogva szavakat mormolunk.
A szerelem hazug, vagy mi hazudunk.
Valaha sétáltunk a reggeli Napban,
most tapogatózva ködben, öntudatlan … 


Vagy élettől elhagyottan …





Cântec în ceață (Román)


Copacii, prea negri, ne ies in drum.
Umbrele lor clatinate sunt fum.


O spaima tacuta ne-nvaluie rea.
Poate vantul ne poarta prin lume ori poate o stea.
Ne tinem de maini, ne spunem cuvinte.
Poate noi o mintim, poate dragostea minte.
Candva ne-am plimbat prin soarele diminetii,
Acum bajbaim prin padurile cetii …


 Ori poate pe marginea vietii …

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.