Fordította: P. Tóth Irén
A fák, feketén, utunkba állnak.
Füstté válnak imbolygó árnyak.
Magába zár hallgatag félelem.
Talán a szél visz el, vagy csillag száll velem.
Egymás kezét fogva szavakat mormolunk.
A szerelem hazug, vagy mi hazudunk.
Valaha sétáltunk a reggeli Napban,
most tapogatózva ködben, öntudatlan …
Vagy élettől elhagyottan …
Cântec în ceață (Román)
Copacii, prea negri, ne ies in drum.
Umbrele lor clatinate sunt fum.
O spaima tacuta ne-nvaluie rea.
Poate vantul ne poarta prin lume ori poate o stea.
Ne tinem de maini, ne spunem cuvinte.
Poate noi o mintim, poate dragostea minte.
Candva ne-am plimbat prin soarele diminetii,
Acum bajbaim prin padurile cetii …
Ori poate pe marginea vietii …
