Szerelem

verscsokor… http://www.youtube.com/watch?v=9ZM0zFvpKDY     Halld! Serfőző Attila    Akkora roppant fények gyűltek, kazlakban állt a tagadás, megrekedt igaz lélekzeted s bennem a megszokás. Engedelmes lettem, mint a ház végi verem, dúl bennem a dac és a tagadás szülte harc. Átjár [… Tovább]

Zengő/ritmus Gyűlöllek, te alaptalan,kártékony szerelem! Tudd, ami szívemens ily’ formán feszül, azt imák– úgy, mint kedvgyomot – oldják. Milyen élet az, hogy bánat terem ott, aholgazdát lelhet a vágyíz – aromája méz –majd lelkébe vigaszt csal, ésösztönnel születik meg, mi [… Tovább]

Gondolatok a fölfoghatatlanról Egy Isten és három személy, három öröm, egy szenvedély, egy rab, három bilincs, egy végtelennyi messzi tér, mi pont háromszor annyit ér, amennyi egynyi sincs, három magas között a mély, ahol valahol egybe ér három tengernyi nincs. [… Tovább]

      Paplan alatt hallgat a régi ölelés, lelkembe belevés téged, mohó ajkad.    Még féltőn őrizlek, s tegnapok felajzot gyönyörén kihajtott virágként elviszlek.   Elsárgult naplómban szerelem bujdokol, ez az édes pokol, amiben csalódtam.   S egy unott [… Tovább]

A tabulátort nem résznyilak szerint, tudom. Sok mindent megtanul az ember. Szerepek felől érkezik a tél, a nyár tudatánál, tavasz: számomra minden pillanat, mikor eszembe jutsz, és ősz: az ősz jön, ha veled vagyok. Ez a test hordott már ki. [… Tovább]

      Ha hibáiddal kezdeném, tökéletlenséget, emberit kutatva, – azt hiszed – csak próbálom szeretni? Adott minden éjszakád védőárka. Megszámlálhatatlan apró érintéssel keresni fogom, hol pihenhetek és csókolhatok odaadón, ahol bőröd párnám lehet; tudom, valósággá lesz; túlhordottan is, szemed [… Tovább]

Zengő nincs szebb mint a nyári égmikor madárszót gyűjtögetfelhőin kék foltok fodrozódnakde annál sem mikor avart látvaaz eső cseppjeivel zöldet siratvagy a gyenge sugarakmik utolsó erejükkel isbánatot oldanak mikor hűssel töltött őszfegyverekharmóniát bombáznakkertekben és odvakban haldoklik a napde dallammal jár [… Tovább]

  Gyöngytengerré  mosódik  felettünk  az  ég,  a  Nyevka  zajlása  ma  elviszi az  álmunk  a  lelkek  órája  oly’  ragaszkodón  tart  még  ( ”Észak  Velencéjé”ben  temetők  felett  járunk )  Bár,  Péter  városa  mégis  ablak  lett  Európára,  –  saját  hazájában  így  marad  mindig  [… Tovább]

verscsokor… https://www.youtube.com/watch?v=QIxiXte1j-Y   Szerelmek elillant álmok Radnai István   francia kertek sövény mögött csak illatosan szemérmes virágok  színes szalagok öröm fogócska illem s szíved lángot fogott billen a kéz holnapot nem keres szentimentális hangközön   *   felépül hangonként a [… Tovább]

    Goromba szakácsok dugják a szeretőmet, pedig a Lázárnak lassan szaga lesz, csak nekem nem mondja senki, kellj föl és járj! mert én nem járom akárki táncát. Kiszól a Színkörből a zene, de nekem már nincs több esélyem, elköltözött [… Tovább]

    A testi vágyak olykor szívet manipulálnak, és mint kitörő örömkönnyek, úgy érzed, egy-egy aktus után könnyebb, csak még a bal bordaív alatt szorul, valami folyton felkavarja a gyomrod, s hiába alszol nyughatatlanul, azt hiszed, majd szájjal feloldod az [… Tovább]

Zengő    Őszi fények ringatóznak, ma táncot lejt a szerelem, ámulatból ámulatba   esem. Vérembe csordogál az est, akkordjaim lélekké rendeződnek, mellémszegődik egy ének, a dal angyali arcot fest. Merítek belőle mélyen, majd álmába csobbanok, itt nincs talán, meg ígérem,   [… Tovább]

    Mégis, feltérképezve lelki rezonancia a Hold, mikor elémbe hull. Öklöm tenyere simogatást tapogatózik az égen, és néhány csillogó tüske felsérti e várakozást. Betódul a sötétség, és testté válik az élet. Ahogyan megújulást merít a csöndből kitépett szó. Mert [… Tovább]

    Kevesebbel is beérem, éreztem. Átéltünk már görög tragédiákat. Immunissá tettek, és kiradírozták: hányféle ugyanolyanjó is, ez a szerelemnek nevezett életkedv.   Ráébredtem, az intimitáshoz elég egy lélekkert szaladgálni.   Bulis, ha alkoholként folyik vérünk, nem jönnek a könnyek, [… Tovább]

  annyi feszültség csak amennyitől egy behajlított kisujj elfehéredik   aztán a hetes szám majd a klaviatúrán a G betű a fekete a piros és a fehér szín jó lenni tudni melyiknek van előnye a szívekért folyó küzdelemben de hát [… Tovább]

    Elcseréltem egy konzerv olivát egyetlen pontért. Múltat és jövőt hagytál, a jelenben szíven gyötörtél. Vmi nagy szerelemnek képzeltelek, Isten. Kezedről csak úgy csorogtak a szavak, mintha tollinjekciód fúrtad volna papírba, mint kagylóból kiszippantott megszámlálhatatlan dallamot, mint nyelvet nyelő [… Tovább]

      „Szoríts erősen, ne engedj el!” Így mondtad, és egy lélegzetvételnyi időre elhittem. Átszakadt a gát, ott szívtájékon, s rajtam ismét könyörtelenül úrrá lett a téged akarás. Pedig csak szavak voltak. Súlytalan, üres, felhőnyi semmik. Lehulltak, és az [… Tovább]

Elárvult Vénusz-templomokban – Megkövült álmok    Vállakra  Már nem fonódnak  Hús-vér oszlopok   Sivatagból  A szél Csak a Szerelem torzóit Hozhatja fel     (2008) ______________________ * hiába (latin)

  Nekem már régóta nincs egy sorom – lehet, egy ideje nem is vagyok – akkor vagyok, mikor próbálkozom: gondolat jön-e, megátalkodott. Kimondani és rejteni egyre – sorok mögött tágul rengetegem – magam is félem, mert mire megyek: jó idő, [… Tovább]

  A szívemben van egy virág, Egy kis virág dobog bennem, Elénekli kedves dalát, Kedves dalát elültettem, Eldúdolja szép énekét, Szép énekét, „Hol az a rét?” Talán egyszer elmeséli, Elmeséli az életét.   Dobog, dobog, dobog bennem, Virágos kert az [… Tovább]

Boldogságot szedtem, és mátkatálba tett ajándék ez, neked. Ha első a szerelem, emlékeimben mind egyéniségek voltunk, birtoklásban érve, magunkat jobban megtanultuk fegyelmezni,  fájdalmasan gyönyörű, múltával, gyökereivel örök földben kihajtó, Istent megélő érzelem. Meséd átkon-bokron, mátkaságig érez. Mesterem száll. Igaz. Ide [… Tovább]

    Háborúkban edzett karral vitézzé vált Kis Miklós, török ellen halálával és kardjával lett adós.   Mert egy csatán lova botlott, tizenhárom gyűrte le! Holtak alól szedték össze, seregének hűlt helye.   Tömlöc mélyén láncra verten – kosztja száraz [… Tovább]

Bennem az írás játék, szabadság, szerelem,  halhatatlan ajándék, néha könnyes kegyelem.  Bőr alatt futó inger, földre-zuhanni vágyak, Isten, ki engem ismer, csendje az éjszakának.  Bennem a vers kékvirág, számból kihullott szirom, véres pipacs, délibáb, utamon értékviszony.  Lélekből írt bűntudat, fekete gyolcs ruhába’, csontig marja húsomat a múlt haláltusája.

Miért van, hogy más arcával szeretnél engem szeretni? Csontos tenyeredért esdeklőn,  mindig hoppon maradok, ha beléd látnék, nekiütődöm: gipszmaszkjaid sora lehull. – lehullnak!   Látni szeretném esetlenül a tested, majd kidobog onnan aki vagy. Nekem is szántak, maszktalanságod bravúr,  olyan [… Tovább]

  Gyere,  menjünk  most  már  haza –  akár  hozzád  vagy  hozzám  – a  lényeg,  hogy  végre  nálunk  legyünk, mint  két  olyan  test  halmaza, melyben  közös  nevezőre  hozván kizárólag  egy  a  lélekelemünk.   Ám,  a  test  most  háttérben  maradjon ( csupán  [… Tovább]

    Ó, hogy szerettél, drága Bácsim! Könyvektől az elmúlásig. Házak tövén botorkálva,  kocsmagőzben diskurálva.   Lehettem mindenek nagyja, köménylevest főző édesanyja. Lehettél harmóniád koldustelevénye, vörös vérfröccs kellett csak ebédre.   Bánom, hogy kimartam a lábast, hipochonder voltam tisztaságban. Pedig [… Tovább]

Volkovszkaja képével zárt osztály   kerengenek magukban, s van, ki hajlong – a hattyú mostan önmagára néz; a másik krisztus, vágással fején egy új tekintély. egész itt mindegyik és életképtelen – a gyógyulás kilök: másként megérteni – ki szolgál, enni [… Tovább]

Most szükséges dolgos két kezem. Míg tesze-tosza hangom, parlagon hevernek csókjaim. A tények feldúlnak, behálózzák egészemet. Csakra ajtókon tóduljon be a Mindenség. Szerelem, mindig belőled vezettem át Istent. Ma ülhetnék akár zajban is, megtréfál a gyakorlat, elenged-ideér a chi, kiugró [… Tovább]

vigalomra     Lesántult a kutyám lába, szamártövis a talpába’ Ha tövise nem lett volna, tán nyulat is fogott volna. Szőre szálán a bolhája, mint az üszök a szalmába’. Fene vinné a jó dolgát, mér’ gyűjtöget annyi bolhát.   De [… Tovább]

          Lábunk előtt hanyagul szétdobált érzések. Kezünkben összegyűrt, gyermekarcú tegnapok. Kopott képkeret. Apa- anya rajzok. Fakuló idő. Nem ketyeg. Nem pereg. Homok. Vihar. Csend. Napok. Holdak. Szerelem. Fészkükben szuszogó, nyitott szemű madarak.   Fejemben tengerek, apály-dagály, [… Tovább]

  szerelem az egész életvonzás és taszítás –ha megcsókol gumibabámnem lesz gyereksírás álságos világban élünkférfi lett a nőből„ej mi a kő, tyúkanyó, kend”hogy lesz csirke kőből?  valóvilág s édesélet a szellemi tápszer„hová lettél, hová levél”horáci középszer?  

          Utólag hiába keseregsz, ha Valaki megelőzi a halált, S szirén dalával Avatar testedből kiráz,   Messzi tengerhez, folyóhoz, tóhoz, Kék lagunához hív, S a kéjről mint Szerelemről szól.   Könnye hiú, Gyönyöre mocsár, Nőnek öltözött [… Tovább]

  Igen ott, kezed meleg, gyógyító. Egy kicsit feljebb járjon, vállam nyomkodd, azt kívánom! Előre hajtom fejem, érzem forró leheleted. Ne hagyd abba, jaj, de jó, izmom lazul. Halihó! Még… még… Kezed eltévedt, de már nem bánom. Ágyat vetek, lepedőre, [… Tovább]

  Szerelemkórságból  lassan  gyógyulok bár,  most  épp  ugyanaz  az  orvos  ápol aki  eddig  engem  boncolni  készült. Már  nem  álmodnak  ébren  a  hajnalok; a  törött  remény  nem  lakik  itt  mától ’s  tudom,  soha  többé  ki  nem  egészül.   Hívó  pillantásra,  hamis [… Tovább]

  Meglátlak, örvendezem: végre! Megtaláltalak – magamon kívül vagyok az örömtől. Lelkem végre egész megint. Mi belőlem hiányzik, másban meglelni jó. Egy darabig mámorító. Szerelem ez? Szerelem vagy csak félelem, mi összeköt? Kitaszított részeim vagy te, melyeket beépíteni magamba nem [… Tovább]

    Erősen jön a vízsugár, cseppek folynak le arcomon. Sikítva távoznak a fájdalom könnyei,  lassan eltűnnek talpamon. Öröknek hitt szerelem folyik ki ujjaim közül, lágyan simogatva,  mint anyám méhében egykoron, úgy ölel. Maradnék még, de a szűk lefolyóban lassan [… Tovább]

bolgár dallamokra   Zápor hív… Két nyírfát szél cibál.Felleget nyit rám a napsugár,Mégis az én szívem sírdogál.                  *                       Szeme zöldje a tenger, homloka szerelemmel tajtékzó. Viharos tánc a reggel.Mikor vitt a padlásra, fektetett a szalmára, két karja röpített más világba. Göndör [… Tovább]

    Látod-e, díszben a város, az ünnepi SzantinikétánJó szagú krétafehér köpenyekbe tolong a sok ember,Válogatott kavicsokkal van kidíszítve a sétány,Várakozó szemük arra tekint, ahol kéklik a tenger.   Sok kicsi kölykét ott szabadítja ki végleg a Gangesz,Tajtékos habosan fut [… Tovább]

édesanyámnak       Mi leszek, ha nagy leszek? Fa ága, virága? Fürtös csokrokat küldjek nyíló napsugárba? Legyek fűn rezgő harmat szilfák erdejében? Csöpp, felhőtlen kis világ, csipke szemfedélen?   Kő legyek kavics között? Szikla, aki alszik? Szikla, ám felhők [… Tovább]

    Voltam már szivárvány az ég közepén,enyhet-adó szellő nyárnak melegén,sebes lovú orkán tengerek fölött,s féktelen szerelem, érzések között. Voltam én ecset, festettem csillagot,virágba oltottam minden illatot,bús torkú zenész, kinek a dallama,megalkuvó világ élet-balzsama. Voltam bátor katona, óvtam hazát,véremmel locsoltam [… Tovább]

Látod? Lassan feladom és kihullik kezeimből az olvadt viasz, kapkodom a fejem, mert nem is igaz, hogy egy gyertyát ilyen könnyű puszta kézzel összetörni.   Gyertya vagyok, égek, minél nagyobb a lángom, annál kisebbet perzselek, most épp csak a kanóc [… Tovább]

Folt     Most szükséges dolgos két kezem. Volt tesze-tosza hangom, eddig parlagon hevertek csókjaim. A fények-árnyak feldúlnak, behálózzák egészemet. Csakra ajtókon tóduljon be a Mindenség. Szerelem, mindig belőled vezettem át Istent. Ma ülhetnék akár zajban is, megtréfál a gyakorlat, elenged-ideér a chi, kiugró [… Tovább]

szerelem idején Húsvétra mandulák öltöznek fehérbe, – ágak közt fagy bujkál, hajnal ébredése. Rakott ujjban hosszan, fázva nyújtózkodnak szirmukat szőnyeggé varázsolni holnap.   Útszéli árvácska csepp esőben bízik, domboldalt hóvirág rengetege nyílik, s ibolyát, ha szednek fénylő tölgyesekben – gyerekhang [… Tovább]

  Vézna kicsi testem – de szerettelek kamaszkorom kedves költője, Dutka Ákos! Belenézek a tükörbe, s most értelek, mivé lettem, látod? Vézna testem itt lobog a márciusi télben, amikor rügyeket bonthatna a tavasz! Lecsavarja valaki ezt a reménytelen lángot, hiába [… Tovább]

    mint villám szökött kertembe a kikelet lila kábulatban friss színeket kever violaszín nyoszolyán új táncra csábít a nap kévéjéből kölcsönkért sugártól bársonyosan bomlik a nőszirom föld-puha kereveten millió műremek  csak szerelemrügyem kifakadása késik álmaimba fülledt magzatpózban vár mióta [… Tovább]

pergetős délszláv kólóra Csibó kutya, ne ugass, megszorít még a kuvasz. Aki tacskó, lapuljon, hogy a szőre ne hulljon.   Le az uccán lefele csipkeverők ünnepe, ha csak egyet vehetnék, meg is fiatalodnék.   Fiatal az idő es, vonul már [… Tovább]

Attila, Attila,ki bírja, mi bírja,ezer szód halálaszakadt a világra,csontjai zörögtekjajnak és örömnek,kezedben virág volt,feketén világolt,szétroncsolt testedenpusztult a szerelem,vágyódtál mi másra,kerékcsattogásra,Attila, Attila,álmodtál papírra.  

2014. április   Álmok útjáról érkezünk, mint esőcsepp, ahogy egy napsugár cirógatva ébreszt. Bezárt szemhéját fénycsókkal bontja, legyen kiváltság, szerelmének szomja.   Nyíló világ a képzelet köd-itta gyolcsa, pilláink ernyője a világ végtelen sorsa, tóvá duzzadó szemünkben csillan egy kép, [… Tovább]

M. Laurens A SZÉPSÉGRŐL     A szépségről akartam írni ma, egy sort, két sort, talán többet; arról, mi felemel, avagy bódít, s megtelít egy egész könyvet. Akartam írni a nyárról, s fákról, a szerelemről is talán, a rét szépséges [… Tovább]

  Ölelj  magadba  kedves,  most; míg  erőtől  duzzadunk,  ’s  a  karunk nem  csontra  ernyedt,  laza, megfáradt  izmokra  száradt  bőr, mely  alatt  a  lelkünk  visszajárva  repdes  haza pislákoló  hajnalokon,  ha  szeretni  akarunk. Hajdani  kerekded  vidámságunk  teltét csak  együttlét – emlékfotók  őrzik [… Tovább]

saját fotó   A kifakult égen Isten pásztora rózsaszín felhőnyájakat kerget,madárdallal versenyez a böjti szél,a születendő fény friss táncra csábít, a tél bilincsét letörte a koldusok hava, bokrok alján ismétli magát a szerelem.Vágyunkból sarjadó üde fantomkéntlassan testesedik egy új remény… [… Tovább]

Fotó: saját     Gyere közelebb, csak nyugodtan! Elférsz. A jónak mindig van mellettem szusszanásnyi hely. Ne kérdezz folyton butaságot – ez a szerelem.   Talán nem mozdít hegyeket folyton, és nem hoz áradást, de a szerelem így szép, nem [… Tovább]

Bocsáss meg. Ha tudom, kiejteném-e számon? Csak jöttek és mentek, mindenki atléta volt. Nem sejtettünk mi semmit, csak nézted túl nagy átérzéssel az érkező kerekeseket. Együttérzésből jeles. Lett időd, bár másképp mint a számtan. Most felmérjük mindketten, hogy miből okulva [… Tovább]

És íme most Hozzám hasonlítasz hozzám hasonlítasz boldogtalanul”**   amikor az értelem a G-pont alá bukik s az imátlan csókok közt csak vágy viharzik rád a halni készülő réteken királykobrák cikkannak át _________________________________________________________ * http://www.novagyok.hu/magazin/szerelem_szex/cikk/a_gpont_titkai/ ** G. Apollinaire: Saint-Merry muzsikusa Radnóti [… Tovább]

A cudar idő  Mindjobban Felsebez A könnyektől Szemed is beázik Pörén mégis Kimerészkedsz Oda akarsz menni Ahol a szerelem királya Ahol a titok Titok marad Ahol elnémulhatsz És beleéghetsz Egy halhatatlan Kettős spirálba _______________ (2008)

    Hallod? Bussina szól, és bőr dobokon veri száz gladiátor a ritmust, Táncol, viháncol a vasszemű láncától szabadult buja népség. Most a bolondok császárát koronázzák, mint benedictust, Míg condráik alatt már ágaskodva zihál a keménység.   Érzed? Sűrű nehéz [… Tovább]

  1 Anyja neve: Krumpholz Z. Filoména,Otthon szült, mint a székely asszonyok,Úgy kiáltott a bábáért: Hebamme!Mert szenvedni csak németül tudott. De nem késett soká az anatéma,Kutyákkal kutattak át minden zugot,A férje honvéd ezredes! (ő béna),S az ávéhás tiszt a hátába [… Tovább]

Mielőtt elalszol, hallgass a csendbe, ott leszek, míg szuszog a ház, szemedre óriás, puha álmot csókol álmom. Ma csillámló, kék tengermorajt, végtelen, mormoló óceánt, röppenő, fehér sirályokat dacolni a széllel, míg párnámba suttoglak ezredszer is: szerelem. Holnap fenséges, zöld hegyet [… Tovább]

    Tomboljatok Tigris és Eufrátesz, Soroksári Duna, görbítsétek meg hullámos hátatok, mert aranyos hajókon istennőt kell most hordoznotok, ünnepi díszben, hetven korbácsütéssel és hetven trombitás farsanggal, és háromszázhatvanötször hetven mindennapi kenyérrel. Ez az utolsó áradásotok gátak és gátlások nélkül, [… Tovább]

Nem fúj, zsong a szél, zörgő nevetéssel útra kél az elhajított, tarkamintás nejlon, félvak tél araszol loppal, itt-ott jeges ráncot gyűrve még a járda sáros, szürke kabátjára, s az utak zöldbe fordult, csorba szegleténmeg-megpihen a várakozás.Enyhülünk, mi, renyheségbe fáradt dologtalan [… Tovább]

Az első lépések a legnehezebbek…)))       A föld is megmozdult a lábai alatt, mint egy varázslat, jobb követte a balt. Szőnyegrojtos felhőkön két tömzsi-hit építi már ringón csillaglépteit. Angyali út ez, anyaöl a mellvéd,  fognád a kezét, vinnéd, [… Tovább]

Tudnunk kellett volna, hogy amikor a mézpuha gondolat sodrása elakadt lelkünk vérszínű kiáltásától bebörtönzött, könnyes sarkába, s üvegbe öltözött acélszürke épületeken napsugarak zavart tükröztek arcodon, felhőkbe kapaszkodó, csóknak álcázott álmokat, szirmait hullatta közös múltunk hamvadó füstön lebegő párája.   Égbe [… Tovább]

    Elbitangolt,így hozta a sors. Megállt a föld,éj borult rám.Világgá menta kis bozontos-hasonszőrű-kölyök kutyám,mint én valahaegy kis örömérttavaszt-várógyötrő vágyban.   Letéptea szerelem örvétmagáról,s csak ment, mentösztöne utána kis hálátlan.Meg se ugatott.   Magambanmár nem is fájt,szinte boldog voltam,hogy itt [… Tovább]

    Fakad, bomlik arcunkon a tél. Talán sírsz. Talán hiányzom. Talán, te is hiányzol. De ma csak faltól falig létezünk. Lélegezz nagyokat, ebben a bádoghangú estben. Rosszkor érkezett vallomásokat, szavakat préselek közénk. Elfér még rajtunk néhány folt, egy-két betű, [… Tovább]

ránézésben van-e mögöttes gondolat s ha gondolatolvasással ringat a való lecsukott szemhéjam alatt ürül-e szó marad elmarad megtér kinyílik ad egy széptevés monogámia kisszoba kedv kulcsszavakká mérgez a vágy tervbe vettem hogy ilyen a szerelem veled  

Németh Lajos képe     Kölcsön kapott szerelem,egy elém dobott húscafat,rágós is, kicsi is,ha megeszem, holnapra nem marad.Nincs is hozzá kenyerem.Átkozott szerelem!Más galambját etetem…

        Eláraszt a hömpölygő tél. Szívedig gyalogolok a sáros hiányban. Feslett lelkű hajnalok követnek, mégsem talállak… Ma másvalaki cipelte helyettem ezt az átkozott világot. De az idő nem vár. Ha lemaradsz, ha hallgatsz, s csak a mondatok [… Tovább]

Olyan teszetoszán ölelt át a fiú,Hogy moccanni se lett volna érdemesMég megijed.Eszembejutott róla egy énekes,Valahol, messze, Amerikában,Ajkain versekkel, gitárral nyakábanS szinte elkönyveltem magambanHogy az amerikai, kalapbanValami rokonságban vanA megszeppent ausztrállal,Aki minden bátorságával,A friss harmat lágyságávalMegint szájoncsókolt.Lehet, hogy előttem még nem [… Tovább]

Illetve vonzás-taszítás helyett,  minden éjjel a Léthében fürdök,  ez amnéziám lényege. Reggel friss ébenséggel rúgom ismét a gangon a port, bevackolódva és étlenül, kívánok jó reggelt, bennem végre nyugalom honol. A szív látszik, a csipke túl csicsás, mégis belecsiszolódik: a [… Tovább]

Tűz-folyón a lélek árja  – gonosz szikrák pattogása – úgy sodor, mint szél a port. Zúgó örvény zár magába elveszített otthonába ne jusson el, ki úton volt. Menekülne, ha lehetne, egymás karjába, ki bátor. Ha égve, de élve, tűz-folyó szélére [… Tovább]

    A csend alól titokban, észrevétlen kihajtott megint a bodza. Szóval, mégis bajuszra jár a korsó. Hát legyen meg a te akaratod, szép, lassan úgyis mindegy. Nehéz szárnyú kényelmek repülnek egy irányba, ide már nem is hangzik el a [… Tovább]

    csak semmi dráma… Nézd te bolond, ez az este is csak egy hirtelen szakadás lesz a szíveden. Nem fog fájni. Egy metszés. Egy pont. Néhány öltés. a hajnal is elvérzik reggelre… Megrajzolt pillanatok visznek, emelnek, hívnak. Űznek. Te [… Tovább]

  Lennék réten üres csigaház, azt várva, hogy egyszer sétádon majd észreveszel, s inged zsebe szállást nyújt nekem. Így érnénk fel a hegyre mi ketten, ahol sok percet töltöttél már nélkülem, álmaid útján, csendesen. Én azt kívánnám: tenyeredbe tegyél és [… Tovább]

Érintés terül csöndsugaras égre,ujjaid nyomán játszik a pillanat,virágot bontó szerelem pirkadat,árnyalatot pingál pirosra-kékre. Testünk húrja ível és dallama kéj,eléd térdepel a még vágyakarás,az ajkadon burjánzó lágy harapás,szenvedély kér ölelést, balzsam az éj. Pehelynyi csókoktól lángol a bőröm,választottam, hogy ezt a [… Tovább]

  Hétfőn születtem, kedden katonának mentem, Géppisztolyt fogtam, ölni készen. Körülöttem nagy-nagy csend, Csak a tücsök ciripelt. Szerdán sírokat ástam, sok lyukat, …többé nem hallom már hangjukat, Körülöttem nagy-nagy csend, Csak a tücsök ciripelt. Csütörtökön kész lett a temető, Nincs [… Tovább]

  És löksz majd, mint hintázó lánykát, aki épp orrával az eget méri.   Most pont elég vagy, holnap is pont annyi leszel, amennyi nekem kell, hogy harmonikusan lélekezzem egy össze-vissza rezgő világban. Virág olykor van, szívet szerelem fedi, rossz [… Tovább]

tánc-jel-írás egy holnemvolt előadásról       Csend van, szinte moccanatlan. Kéz ível könnyed-magasban, Légbe rajzol – szem se rebben, s fény simul ránk zárt teremben. Parányit lép, pár arasznyit oly körben, mivel tavasz nyit, Mint mikor még pillék jártak, [… Tovább]

        Hát,  lásd;  elkomorult  az  égbolt  is  felettünk ( most  velem  jössz,  most  elrabollak ) együtt  kell  arassunk  –  egymásnak  vetettünk  csillagszemeket,  mint  a  Tejutat  a  Holdnak, kik  minden  Napot  és  felhőt  feledtünk  – nem  törődve  azzal,  [… Tovább]

…     Életemártatlanul hömpölyög,majd vadul morajlik,s magával sodor. Szeretsz s szeretlek,ködfátylával érintesz, érintelek. Ringat a két kezed,meztelen némaság,időtlen szerelem… Zuhanok, csendjeimben csitulok, félek idebent, én Istenem…

  Az én szívem, az én szívem, Virágot bontott a réten, Duna vitte, Tisza hozta, Két karjával körbefonta.   Körbefonta két karjával, Megcsókolta hűs ajkával, Simogatva dúdolt nekem, Dobog benne a szerelem.   Az én szívem egyszer kőből, Egyszer fehér, [… Tovább]

  Mintha most látnálak először,úgy leslek egy bokor mögül.Akár kamaszként a tóban meztelenüllubickoló nőket, kíváncsian, szemérmetlenül.Szinte lebegsz a kertben.Magadba szívod a rózsák illatát,feléd hajlanak az almafák,derekuk roppan a szélben.Kibontott hajad, minttávoli madárcsapat, száll az égen. Szárnyaikra rebbenő,ezüst csillogást fest a [… Tovább]

  Ott voltam Etelközben, átvergődtem a Vereckei hágón, lovagoltam, mint hun madonna, kibontott fekete hajamban színes lepkeként csillogtak halott cseresznyevirágok.   Hány nappalon és éjen át vágtattam derűs szívvel, hányszor érintett meg lóháton az álom, álmodtam gyönyörű, végleges hazáról, epedtem [… Tovább]

          féltelek a parazsas nyárban féltelek a hűvös éjszakában féltelek az értelmetlenné váló időben féltelek mélységben és magasságban féltelek a csillag-szakadásban féltelek mert ez több mint vágy féltelek ez több mint szerelem féltelek mert te vagy [… Tovább]

    csendes csillagfények közé pókfonálon ereszkedik le az éj   szobrok áznak az éjszaka szemében arcomról lassan leolvad a tél ujjaid közül elmorzsolt imák hullnak a földre a szerelembe vetkőzött érzések érkezések virrasztva hallgatnak egy megfestett bogáncsos hangú őszben [… Tovább]

Mirtse Zsuzsához   Arcod hajsátorát halandó csodálja –  Rőt erőt ki festett gyapjas koronádba, Fürtöket mért füröszt rozsdaszín árnyalat, Mily Isten szőhet ily vénuszi szálakat?   Két szemed vezúvi, nyílt tüzű idokráz, E fénnyel Athéné Sapphókat glóriáz, Szerelem – mennyei [… Tovább]

    Most  konyakszíne  van  minden  pillanatnak  ( a  plafonon  olvasólámpafény  köszön )  hunyt  szempilláid  szerelembe  takarnak,  halk  esés  oson  át  a  hálóköntösön,    ahogy  ismét  véletlent  játszva  nyílik  szét,  kihívón  elragadva  tekintetemet  ’s  ragadozót  szűkölve  szemem  íriszén,  míg  majdnem  [… Tovább]

      Önmagába-kárhozó lélek,ki nem érinthettelek téged,álmomban futottam szűz réteken.Kergetőzni veled a fényben,hogy húsba marjon az élet –rést ütni szándékoztam szíveden. Naponta miattad vedlek,tusakodom, hogy tetsszek,egy égre gombolt csillag vagyok:fényeskedhessem csak néked,könnyem görgetem a szélnek, –te voltál, kiért élek [… Tovább]

– karperecek –       Azt velem tetetted szennyessé… a fehér asztalterítőt… amikor ráfektettél, pedig ott nem is puhítottak párnák, csak a párkák röhögtek kegyetlenül, mert fonták és sodorták… ahogy kellett… égetni valóak a betűk s a leírásuk is [… Tovább]

apokrif jelenés, kép: Paul Klee       Izzik a Nap heve, vakít a merő ég, Cirruszok szakállát cibálja a hőség. Hómezők suvadnak, gleccsernyi part szakad, Égövi törvények robajjal hullanak. Senyved a dombtetők kövicses tarackja, Zörgő, rongy szőnyegét nyírfa búcsúztatja, [… Tovább]

Fotó: Fotóház – MBMoncsi           Anyám, most neked gyűjtök szavakat, sokáig itt időz a nos – tehát – izé, hisz nem könnyű bevallani, hogy e Földön a világra jött kié. Eredendően Istené vagyok, tudom, de harmincöt [… Tovább]

Család, közös gyerek, közös jövő, Ez a terv, mi folyton szívembe nő!     Család, közös gyerek, közös jövő, ez a terv, mi folyton szívembe nő! De a napok mégis dolgoznak ellenem, hisz napra nap, éjre éj jő, s ülök [… Tovább]

  Szivárványszínű szerelem, Csatázó csókok csobbanása, Igézve intő idegen hív  halálos hajlékába.   Álmok árnyékában állok, éter éleszt ébredésre. Valóság! Véredre várok, vajha veled volnék végre.   Krisztus keresztje! Kívánlak. Megfeszülni minden másnak; kín-kórókból koszorúkat fonni a feltámadásnak.     [… Tovább]

…hömpölygő         csak néha sírja el magát a hajnal mikor az éjszaka füstszagú köddé vál’ alatta   szívemen a nyár ki-be ugrál pedig az ősz a kertek alatt bujkál   mese-mese meskete se hossza se vége a [… Tovább]

    Félek, ha kimondom, leírom, kibontom, illan a varázs, mi szavaiddal simul el a reggelek ráncos függönyén. nem akarom, hogy így láss… Összegyűrt képek közt, hideg kezekbe kapaszkodva, hangos háborúk dübörögnek szívemen. Arcomon szétfolyik az ősz, lucskos telet kárognak [… Tovább]

      Rám sötétedett. Láthatatlan vagyok. ahogy itt fekszem a semmiben megint, Nem vagyok. Nem is akarok, egykedvűségbe ringat a napi kényszer, ahogy figyelem minden mozdulatom: semmit se hirtelen, semmit se nagyon. Így. Fegyelem. Így érvénytelen az egész nap [… Tovább]

        Vastagszik a csend, mint a hajnalok fáradtság-rétege, s ezüst – hideg a törött tükröt szórogató holdvilág. A vers rongyosra viselt télikabát zsebében cincogó világ. Fáj!… ahogy sercegő napok rozsdás kelyhében zümmög cél, s hárs ízű láz [… Tovább]

  ma kék a világ templomban az imák az udvaron a fák szívemben a nyár kék a lelkem a monitoron a versem kék a ruhám a hajam is kék és a falon lebegő kép a mindenség is kék kék a [… Tovább]

feszes tánc-áradás hosszú csatangolás         csak ott nyugszik szerelem hol nincs harc kedvesem csak ott nyugszik rend velem hol káoszt küld a szem simogat megteremt   pillantást szemtelen áhítat-idő jelez mutat rögös utat vezet hív és eltaszít [… Tovább]