Olyan teszetoszán ölelt át a fiú,
Hogy moccanni se lett volna érdemes
Még megijed.
Eszembejutott róla egy énekes,
Valahol, messze, Amerikában,
Ajkain versekkel, gitárral nyakában
S szinte elkönyveltem magamban
Hogy az amerikai, kalapban
Valami rokonságban van
A megszeppent ausztrállal,
Aki minden bátorságával,
A friss harmat lágyságával
Megint szájoncsókolt.
Lehet, hogy előttem még nem tett ilyet,
Nem csókolta még a száját senkinek,
Most meg, mint aki fél, hogy elrebbenek
A derekamra nyugtatja kezét,
Le nem veszi rólam a szemét,
Úgy csókol újra.
Odakinn hangos, sokféle részegek,
Felsóhajt a kis ausztrál énekes,
Nem tudja, hogy tegye, megfeszül, ellazul.
„Oh my god, it was so fucking wonderful”,
Aztán ölel szorosan egész álló éjjel
Szemében huncut „felnőttvagyok” fénnyel
Másnap meg azt mondja, visszajön, nem hagy itt
Rezdülésein látom hogy elhiszi,
Én meg csak mosolygok, tetszik, hagyom
Hogy nem jön vissza, pontosan tudom,
De hadd gondolja, hogy létezik szerelem
Ezt a hitet magam is annyiszor szenvedem,
S még búcsúzóul megpuszilja a szemhéjamat
A kis ausztrál szüzessége Budapesten maradt.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Gáspár Zselyke
