Neogrády Antal : SZATURNÁLIA

 

 

Hallod?
Bussina szól, és bőr dobokon veri száz gladiátor a ritmust,
Táncol, viháncol a vasszemű láncától szabadult buja népség.
Most a bolondok császárát koronázzák, mint benedictust,
Míg condráik alatt már ágaskodva zihál a keménység.

 

Érzed?
Sűrű nehéz bor, s bugenvilea illata összeverekszik.
Afrodité vad balzsama küzd meg a jó szagú rőzse meleggel,
Sok szerelemre megérett lánynak ez újszerű éjszaka tetszik.
Hangos a vér szava, lüktet a száj és sejtheted, úgyse menekszel.

 

Látod?
Mennyi babér és szőlőlevél fedi el a sok isteni testet,
Próbálj ettől a gúzsba kötött érzéstől megszabadulni!
Íme, a nagyszerű rabszolgák hada kínál mámoros estet,
Isteni kebled halma fölé fog égi poéták szép szava hullni.

 

Sejted?
Éjszaka elfogy a bor, és oszlik a kába fejekből a mámor,
Cefreszagú pocsolyákban döglik a kékfejű, zöldszemű légy,
Íjait és tegezét elvesztve csatangol a másnapos Ámor,
Engemet éltet e pár sor, csak te a múzsa, szép szemű s nőnemű légy!

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Neogrády Antal