Marthi Anna : Csókolgató

 

 

 

Ha hibáiddal kezdeném, tökéletlenséget, emberit kutatva,

– azt hiszed – csak próbálom szeretni? Adott minden éjszakád

védőárka. Megszámlálhatatlan apró érintéssel keresni fogom,

hol pihenhetek és csókolhatok odaadón, ahol bőröd párnám

lehet; tudom, valósággá lesz; túlhordottan is, szemed világra

vetett ágyán bóbiskolok, a szerelem mozija közben, ott, hol

számomra hangod által telnek meg két oldalt cimpapáholyok.

Keserűségem nyelvedre falom, felragasztom oda holnapunk.

Meghittebben aligha találok hibát, hiszen úgy tudlak szeretni,

félreismerhetetlenül; kezeim között fejed szétroppanna tán;

de lepkeszárnyú szempilláim fésülik könnyeddé csókjainkat,

e megszületendő csecsemőket. Minden gondod kihordanám.

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak