Az én szívem, az én szívem,
Virágot bontott a réten,
Duna vitte, Tisza hozta,
Két karjával körbefonta.
Körbefonta két karjával,
Megcsókolta hűs ajkával,
Simogatva dúdolt nekem,
Dobog benne a szerelem.
Az én szívem egyszer kőből,
Egyszer fehér, friss kenyérből,
Kicsit siet, kicsit késik,
Öleléstől ölelésig.
Az én szívem bánatában,
Ott hagyott engem magában,
Eső verte könnyek között,
Mikor lakója költözött.
Elköltözött a lakója,
Nyitva maradt az ajtója,
Kulcsa ott maradt zsebében,
S az én szívem a szívében.
Az én szívem egyszer kőből,
Egyszer fehér, friss kenyérből,
Kicsit siet, kicsit késik,
Néha boldog, néha vérzik
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Thököly Vajk
